Apuliában – egy ősrégi civilizáció nyomán

Puglia, más néven nagy kiterjedésű tartomány, mégis jobbára fehér folt az olasz csizma földrajzában. Nem a bennszülöttek szemében, hanem a magyar turizmus szemszögéből nézve. Csoportos felfedezése csak most indult el. Ha déli pontjánál kezdjük, a legrövidebb útvonal csaknem akkora, mint a Tirrén tengerparton Paestumtól Reggio de Calabriáig, három tartományon keresztülvezető út. Az Adria partján Róma szélességéig terjed. Legdélibb része a csizma sarka, a Salentinói félsziget. Nevezetes városai például Taranto, Gallipoli, Otranto, Lecce. Legnevezetesebb utazója, sőt uralkodója II. Frigyes, Szicília Hohenstaufen királya, német-római császár, Jeruzsálem királya volt, aki erényeivel lenyűgözte, vagy halálosan féltékennyé tette kortársait. Várai, erődítményei részben ma is állnak és egy nem mindennapi ember műveltségébe, fantáziájába engednek bepillantást. A vidéket számtalan exkluzív érdekessége miatt a legkényelmesebb autóval bejárni. Mi Bariig repülővel mentünk, onnan autóval fedeztük fel, keresztül-kasul Olaszország Kalábriát (Calabria), Szicíliát megelőző részét.

A Salentói-félsziget tövében van a fontos haditengerészeti támaszpont és kikötő, Taranto. Valaha spártai gyarmat volt, Róma ellenfele, de Pürrhosz nem tudta megvédeni, római gyarmat lett. Az arabok is elpusztították, Niképhorosz bizánci császár azonban felépíttette. Legszebb látnivalója a négyszögletű Castello Aragóniai Ferdinánd idejéből, mely két hatalmas bástyájával ma is szép példája a normann katonai építészetnek, és a Museo Nazionale, melynek különleges vázagyűjteménye visszatükrözi Apulia sokszínű kultúráját.  A Tarantói-öböl földnyelvén, szinte szigeten fekszik a várfalakkal körülvett, fehérlő és keletiesen kocka formájú Gallipoli, melynek kupolás házai közül egy 1522-ben emelt vár magasodik ki. Stratégiai helyzeténél fogva a salentói országok sokat csatáztak érte. Már a rómaiak alatt nagy hatalma volt, 551-ben bizánci támaszpont lett és a görög spiritualitás központja. De jöttek a szaracének, majd a normannok, és mindenki hátrahagyta kultúráját, építészetét. Nem véletlenül nevezik a várost ma a Jón-tenger gyöngyszemének erődítmény-kastélya, hellén kútjai, óvárost körülölelő imponáló városfalai, barokkpalotái, katedrálisa és templomai miatt. Gallipoli, a turisták preferált úti célja szép strandjainak, szállodáinak, kempingjeinek köszönhetően.

A félsziget albán partokkal szembeni oldalán fekszik Otranto városa, amely a törökök hódítása elől a XV. századi falak közé szorult óvárosból áll és egy XI. századi barokk köntösben újjáépült templomára büszke. Ferenc pápa 2013-ban szentté avatta azt a 800 lakost, akik a törökkel szemben anno kiálltak a keresztény hit mellett. Földi maradványaik ma egy kápolna ereklyéi az otrantói dómban.

A Salentói-félsziget belsejében található a megyeszékhely Lecce. Valaha a japigok városa volt, amfiteátruma és római színháza római gyarmati korából valók. A városképet jellemző spanyol barokk stílus miatt barokk Firenzének is nevezik.

A dóm és környéki paloták a várostoronnyal gyönyörű egységet alkotnak, a Santa Croce azonban reneszánsz és a San Niccoló és Castaldo templom keletiesen látványos tornyával még a román-normann korokból való. Városi sétánk alkalmával úgy éreztük magunkat, akárcsak egy nagy szabadtéri építészeti múzeumban.

Következő állomásunk a 40 km-re fekvő Brindisi, a görögök és a Közel-Kelet felé egykor legnagyobb kikötőváros. Rómával a Via Appia köti össze és a Traianus császár óta ma is használatos tengerparti út, a Via Traiana. Az antik világban állított két mérföldkő emelvényéből az egyik még ma is áll, belevésve Róma iránya és a tőle való távolság. Másik nevezetessége a XIV-XVI. században mai formáját elnyerő Hohenstaufen vár. A Via Adriaticán továbbhaladva jó 50 km után a tartomány két hihetetlen szépségű érdekességével találkozhattunk: az egyik a festői Locorotondo, a hófehér város, melynek szűk utcácskái a máltai Medinára emlékeztetnek. Még a szépséges rozettával rendelkező Madonna della Greca is hófehér. A házak akárcsak valami korona helyezkednek el a lépcsőzetes kertekkel kialakított városka tetején. Mint ahogy az az útleírások szerint illik, megkóstoltuk itt a helyi borokat és olíva olajat friss kenyérrel meg különféle olívabogyóval, igazán mennyei csemege volt. A másik az olívaerdők és mandulás kertek között épült trullik, sajátságos hengerformájú, vagy szögletes kunyhószerűen felhúzott házak és középkori utcák világa, Alberobello. Hogy keletkeztek e népi építészet egyedi formájú házai? Giangirolamo di Acquaviva gróf segíteni akart a nagy adóktól sanyargatott parasztoknak, és ötletként tanácsolta nekik a fatartószerkezet és habarcs nélküli könnyen bontható, újraépíthető házakat. A parasztok így megúszták az adót, amikor azonban a nápolyi király rájött a turpisságra, bebörtönözte a grófot. Az adók kivetésének és a velük szembeni nyílt ellenállásnak csak 1863-ban lett vége, amikor az utolsó alberobellói betyárt is kivégezték. Az út tényleg olyan volt, mint valami mese. Néhány kilométernyire ismét más érdekesség kínálkozott: Castellana, Itália legnagyobb cseppkőbarlangja, többemeletnyi belső terével, színes köveivel, érdekes formációkkal.

A pugliai tengerpart egyik legvonzóbb kisvárosa a bűbájos Polignano a Mare. (Tegyük mindjárt hozzá, nem kell követni a mi sokszor ide-oda cikkázó útvonalunkat, mivel nincsenek nagy távolságok, másképp is lehet haladni. Mi az orrunk és az éppen aktuális időjárás szerint improvizáltunk.)

A meredek sziklapartra épült városka, melyet a tenger smaragdzölden szelíden nyaldos, vagy éppen felkorbácsolt hullámokkal csapdos, az egykor neves énekes, Domenico Modugno szülővárosa. Lendületes mozgásban megörökített szobra minden olasz számára ismerős, de egy amerikai TV-sorozat tette személyét nemzetközileg is ismertté.

Romantikus keskeny tengeröblében nyaranta nem éppen veszélytelen sziklaugró versenyeket rendeznek. Az óváros nevezetességeinek megtekintése után, jól esett egy különleges kávé és nem kevésbé titkos recept szerint készült fagylaltkehely, a Fagylalt Szuper Mágusához címzett cukrászdájában.

Hogy a sok látnivalót kissé emészthessük, viszonylag hosszabb távot tettünk meg utazásunk eme hatodik napján. Az autóval északnyugati irányba, Bariba hajtottunk. A város Olaszország Kelet felé irányuló kereskedelmének egykori, de ma is jelentős kiindulópontja, évente rendezett kereskedelmi vásárok helyszíne. Akárcsak Vallettában, itt is mérnökök tervezték a párhuzamos utcákat. Az óváros végén II. Frigyes korabeli (1233-1240) tekintélyes középkori vár áll, a Castello Medioevale.

Másik nevezetessége a XII. századi katedrális, bazilikaszerűen elhelyezkedő négyzet alaprajzú tornyával.

Még ettől is nevezetesebb egyházi remekmű azonban a S. Nicola, amelynek kincstára egy Nagy Lajos királyunk által adományozott ereklyetartót is őriz. A király zarándokként járt Bariban. Nem kevésbé nevezetes Bartolomeo Vivarini Madonna képe és St. Miklós kriptában őrzött ezüstoltára. Az elegáns tengerparti sétányon, a Lungomare Sauron álló Pinacoteca Provinciale délolasz és apuliai mesterek festményeit gyűjtötte csokorba: Vivarini, Bellini, Tintoretto, Veronese és mások festményeit szemlélhettük itt meg, nyugodt körülmények között, távol a firenzei és római képtárak nyüzsgésétől.

Mivel utazásunk idején még nem volt kimondottan fürdőszezon, szívesen távolodtunk el a tengerparttól, hogy további építészeti csodákban, Bitonto, Ruvo és Andria román stílusú székesegyházaiban gyönyörködhessünk. A Le Murge legkiemelkedőbb dombjáról már messziről beleszerettünk Castel del Monte nyolc bástyatornyos várába, melynek négy, illetve nyolc trapéz alakú gótikus termében szinte megelevenedett szemünk előtt II. (Hohenstaufen) Frigyes 1240-ből származó vadászrezidenciájának történelmi regények szerinti elegáns berendezése, a sok antik műkincs, a fürdők és folyóvizes mosdók, amilyenekkel francia cisztercita szerzetesek látták el a császár nagyszámú kastélyát.

Frigyes a falaktól a berendezésig mindent maga tervezett.  Castel del Monte és Andria között megpihenve hunyt el, valószínűleg egy lassan ható méregnek köszönhetően, melyet egy áruló adhatott neki. Életének a pápák világi hatalma ellen vívott, kiátkozásoktól kísért csatározásai így értek véget. A kastély extravagáns és impozáns alkotás, szabályos geometriai formájában úgy trónol a dombtetőn, akárcsak egy vadászok számára készült magasles. Apulia kőkoronája a világörökség része. A várhoz vezető sétaúton felemelkedve olyan érzésünk volt, mintha a világ köldökén lennénk.

Fáradhatatlanul utaztunk tovább a következő napon Matera, egy egészen különleges új célpont felé. Nevezetessége a Sassi di Matera, vagyis Matera kövei – a Passió film forgatásának helyszíne. Meglátogattuk a barlangváros néhány sziklába vájt templomát, melynek hangulata felejthetetlen. Se szeri se száma ezen a vidéken a középkori városkáknak és nevezetes templomaiknak: Giovinazzo, Molfetta és Bisceglie, a legcsodásabb azonban Trani lábait tengervízben áztató kastélya és dómja 1094-ből, amely a városka kikötője fölött helyezkedik el. Vakárkádos homlokzatának dísze a bronzkapu, Barisano da Trani remekműve. A vár korában három nagy korszakot kell megkülönböztetni: az eredeti kora középkorit, V. Károly, a legnagyobb Habsburg és német-római császár korában épített falait és a híddal kiegészített keleti frontot a XIX. századból. A közeli Barletta árkádokkal körülvett Hohenstaufen-Anjou-Habsburg kori várán és több templomán kívül a San Sepolcro temploma oldalán álló Valentinianus császárt ábrázoló bronzszobor nevezetes, melyet a Konstantinápolyból Velencébe hajózó keresztesek hazaszállításkor éppen itt raktak ki.

Ki gondolná, hogy a város valamikor magyar kézen is volt, mégpedig I. Lajos királyunk nápolyi hadjárata során. Ha már a híres embereknél tartunk, érdekes volt az Ofanto széles völgyében megtett kirándulás alkalmával Hannibál (Kr.e. 216-ban) a római légiók felett aratott győzelmére emlékezni. Ismét más izgalmas élményt nyújtott Canosa di Puglia, a római Canusium, az ókori nevezetes terrakotta vázák gyártásának székhelye.

Barlettától mindössze néhány kilométerre egészen más világ fogadott bennünket: egy modern városka, Margherita di Savoia vidáman tarka üdülőtelepe, sóhegyekkel és sós-brómos-jódos gyógyfürdőkkel. Innen már csak egy macskaugrás a csizma sarkantyúja, a Gargano-félsziget. Kikötője, Manfredonia szintén Hohenstaufen várral dicsekszik. A mindössze ezer méter magas Gargano-hegység keleti lábánál fekszik a környék középkori központja, Monte Sant’ Angelo búcsújáróhelye. A dóm barna színű kövekből épült négyemeletes, nyolcszögletű csonka tornya már messziről felhívja magára a figyelmet. Bronzkapuja Konstantinápolyban készült, a templom belsejében barlang-szentély található.

Szent Mihály szentélye felett emelkedik a normannok korában épült óriási vár bástyák és sokszögű tornyok romjaival. A legenda szerint, amikor Szent Mihály arkangyal ideért, hátrahagyta lábnyomát és ezzel szellemiségét. A zarándokok ma is szívesen keresik fel e szent helyet, ahol állítólag mindenféle vétek feloldozást nyer. A Gargano Nemzeti Park egyébként mintegy 118 ezer hektáron terül el, 2200 növényfajta, 80 fajta orchidea és 170 madárfaj otthona. A közeli Vieste csendes tengerpartján várt a néhány napos kiérdemelt pihenés, amire a sok név és felfedezés után szükségünk is volt!

Fotók és szöveg: Reviczky Katalin