Az óceán csábítása

Utazó: Mesélj magadról!
Bóta Évi: 26 éves vagyok, 2 éve dolgozom óceánjáró hajón fotósként. Idegenforgalmi végzettségem van, angolul és olaszul beszélek.

U: Honnan jött a fotózás iránti szerelem?
Évi: A fotózás iránti szenvedély teljesen véletlenül talált rám, amikor megvettem az első fényképezőgépemet. Annyit „játszottam” vele, hogy végül beleszerettem, és elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával. Kurzusokra, előadásokra jártam, képeztem magam, és iszonyú sok portrét készítettem a barátnőimről. Főállásban adminisztrátorként dolgoztam, a fotózás inkább egy komoly hobby volt.

U: Hogyan merült fel a hajózás ötlete?
Évi: Hajóra egy szerelmi bánat sodort. Úgy éreztem, el kell menekülnöm a világ legtávolabbi pontjára, hogy ott búslakodjak. És megtettem. Csak a sírásra végül nem maradt időm.

U: Milyen kritériumoknak kellett megfelelni, hogy felvételt nyerj?
Évi: Miután elküldtem az önéletrajzomat a munkaközvetítőnek, behívtak egy általános interjúra, ezután egy angol nyelvi teszt következett, majd a végső rosta, amikor a hajótársaság egy embere látogatott az országba. Az interjú során egy 30 képből álló portfoliót kellett bemutatnom, valamint felsorakoztatnom az indokokat, amelyek a hajón való munkavállalás elhatározása felé tereltek. Mivel a megbeszélt időpont előtt egy héttel kis baleset következtében eltörött az orrom, az esélytelenek nyugalmával, félig begipszelt arccal jelentem meg. A siker azonban nem maradt el, másnap visszahívtak, hogy 3 hónap múlva részt vehetek a mexikói tréningen. Az indulás előtt természetesen rengeteg papírmunka várt rám, úgy, mint az orvosi alkalmassági dokumentációk beszerzése, oltásokról való gondoskodás, illetve a szükséges vízum kérvényezése.

U: Kérlek mutasd be a hajót (hajókat), melye(ke)n dolgoztál!
Évi: A kaland Cozumel szigetén kezdődött. Egy 2 hetes tréning elvégzése után a Conquest nevű hajóra küldtek, ahol 8 hónapot töltöttem. Ezután egy hosszú vakációt követően a Sunshine-ra kerültem. Mindkettő közepes méretű hajónak számít, 14 víz feletti, és 3 víz alatti szinttel rendelkeznek; 3600 utast, és 1200 dolgozót képesek befogadni. A Conquesttel New Orleans-ból indulva 7 napos körutakat tettünk a Karib-tengeren, míg a Sunshine-nal bejártam a Földközi-tengert, átszeltem az Atlanti-óceánt, jelenleg pedig a Karib-tenger szigetei között túrázunk.

U: Sokat hallottunk róla, hogy aki egyszer elmegy hajózni, az nagy valószínűséggel visszatér. Ezek szerint tényleg így van, az embert valóban ennyire magával ragadja ez a más világ?
Évi: A hajós élet minden szempontból teljesen más, mint a szárazföldi. Mindenki keményen dolgozik, napi 10 órát, 6-8 hónapon keresztül, a szerződés hosszúságától függően. Olyan, mint szabadnap, nem létezik. Szabad reggel, délután vagy este van, amikor 2 műszak között lehetőség nyílik a pihenésre, vagy épp egy kis városnézésre az aktuális kikötőben.

U: Hogyan néz ki egy munkanap?
Évi: Seeday, vagyis tengeri nap esetében reggel kinyitjuk a fotó galériát, ahol a vendégek megcsodálhatják és megvásárolhatják az előző napon róluk készült képeket. Délután összerakjuk a háttereket, és este portrékat fotózunk. Port day, azaz kikötés esetén, leszállást követően egy üdvözlő tábla előtt készítjük a fényképeket, olykor helyi jelmezesek bevonásával. A délután általában a szabadidőé, az este pedig újra portrékészítés, és galérianyitás ideje.
A munka mind fizikailag, mind mentálisan megterhelő tud lenni. Hajón dolgozva a fáradtságnak egy olyan szintje tapasztalható meg, amiről előtte fogalmunk sem volt. De a sok-sok pozitívum, mint például a teljes ellátás, az anyagi jólét, feledtetni tudja a kellemetlenségeket. És persze ne feledkezzünk meg arról, ami szerethetőbbé, és könnyebbé teszi az ittlétet: a kialakult közösség, és a rengeteg gyönyörű hely, ahol megfordulunk.

U: Melyik a kedvenc helyed, ahol a hajózás során jártál? Melyik tette rád a legnagyobb hatást?
Évi: 2 év alatt 18 országban, és kb. 40 kikötőben jártam. Hogy melyik tetszett leginkább, azt nem tudnám megmondani. Mind másért. Szeretem a nyüzsgő városokat, ahol mindig történik valami, ezek inspirálnak. Nápoly, és New Orleans voltak rám a legnagyobb hatással, a szebbnél-szebb tengerpartok közül pedig a British Virgin-szigetek egy kis gyöngyszemét, Virgin Gordat emelném ki.

U: Mi okozta az eddigi legnagyobb nehézséget?
Évi: A legtöbb kellemetlen, illetve kényelmetlen szituáció a vendégek viselkedéséből adódik. Sajnos az utasok egy része, ha vakációra indul, otthon felejti a modorát. Egy-egy fárasztó napon kihívásnak minősül a tolerancia ilyen magas foka, de mint tudjuk, a vendégnek mindig igaza van.

U: Mesélj a jövőbeni terveidről!
Évi: Jelenlegi terveim között még 1-2 szerződést aláírása szerepel, hosszútávon pedig külföldön szeretnék letelepedni. Meglátásaim szerint teljes erőbedobással és lelkesedéssel 3-4 évig kivitelezhető ez az életforma, aztán eljön a váltás ideje. Zárószóként mindenképpen szeretném ezt a világot ajánlani a kalandvágyó fiatalok számára! Biztos, hogy egy életre szóló élményben lesz részük!

Fotó: Bóta Éva
Szöveg: Miliosz Katalin