A fázós utazók városa

Lisszabon igazi nyugat-európai nagyváros, gyönyörűen rendbe hozott belvárossal, járható, jó minőségű utakkal, pulzáló éjszakai élettel. Igazi európai San Francisco a dimbes-dombos utcákkal, a muzeális korú hegyen-völgyön közlekedő sárga villamosokkal, amelyek egyben a portugál főváros jelképeivé is váltak. A legismertebb, a 28-as körbejárja az egész várost, a legmeredekebb, rejtett zegzugos macskaköves utcácskákon is felmegy az öreg járgány. Ha csak egy megállóra is, de mindenképp szálljuk fel rá.
 

A Tejo folyó partján épült főváros sok pontjáról gyönyörködhetünk a panorámában. A belváros két hegyen és a köztük lévő sík részen terül el. A város negyedei: Alfama, Baixa, Bairro Alto, Estrela és Belém. Lisszabon lakói általában jókedvűek, segítőkészek, és igencsak ráérnek. A kávézókban ücsörgő, újságot olvasó, laptopon dolgozó, neten szörföző portugálokkal találkozhat a turista. A gazdasági válság ellenére az éttermek tele vannak. Romantikus barangolásokra csábítanak az apró fehér macskakövekkel kirakott zegzugos utcák, ahol sok helyen csempével díszítik a régi nemesi épületek homlokzatát.
Nem szeretnék túlzottan belemenni Portugália történelmébe, de a látogatónak annyit mindenképpen érdemes tudnia, hogy a XV–XVI. században a nagy felfedezőutak többnyire innen indultak. Ekkor vált Lisszabon a korszak egyik legjelentősebb kikötővárosává, így a Brazíliától Indiáig, Ázsiától Afrikáig terjedő hatalmas gyarmatbirodalom központjává.

Több mint összekötő

Különösen nagy benyomást tett rám a Tejo folyó, amely Lisszabon előtt kiszélesedik, és mintegy tengerként hömpölyög. A túlpart – Lisszabon ipari negyede – igen távol van, így valóban olyan érzete van az embernek, mintha tengerparti városban volna. A Brooklyn híd mintájára épült Április 25. híd és a 17,2 km hosszú Vasco da Gama híd igazi unikumok. Utóbbi a viaduktokkal együtt Európa leghosszabb vízi átkelője. A két híd nagyban hozzájárul a különleges városképhez, és az emberek nagy örömére erősíti a sajátos, víz közeli atmoszférát. Ahhoz, hogy ezt személyesen is átéljük, érdemes ellátogatni az Április 25. híd tövében lévő kis éttermek egyikébe, amelyik a hídra és a kikötőre is tökéletes kilátást biztosít.
Ez már csak azért is hasznos, mert az éttermekben finomabbnál finomabb halételeket kínálnak. Aki esetleg ódzkodik a tenger gyümölcseinek kipróbálásától, annak ajánlom, hogy Lisszabonban nyugodtan tegyen kivételt és egyben próbát, mivel nagy az éttermek forgalma, és a tengeri herkentyűknek a tenger közelsége miatt garantált a frissessége és ezzel ízletessége. Ráadásul az éttermi árak nem túl elrugaszkodottak: általában 8–20 euróba kerül egy igen bőséges főétel. Az egyik legjobb választás az A Travessa (www.atravessa.com), ahol az ételek ízletessége mellett a jó kilátás is garantált.
 

Mediterrán országról lévén szó, a helyiek az éjszakát is igyekeznek okosan kihasználni. Nem véletlen, hogy ebben a napszakban is számos szórakozási lehetőségből választhat a látogató: akár a Bairro Alto negyedben, akár az elmúlt években divatba jött Tejo-parti diszkókban. A portugál népi hagyományokat felelevenítő édesbús nosztalgikus „fado” dalok mellett a bárokban és diszkókban az afrikaitól a latin-amerikai zenéig minden zenei stílus képviselteti magát. Visszatérve a „fadóra”: a 150 éves múltra visszatekintő keserédes zene – amit gitár kíséretével férfiak és nők egyaránt énekelnek – egy portugáliai utazás kihagyhatatlan eleme, amit jó néhány kávézóban élvezhet az utazó.
Kihagyhatatlan élmények
Városnézéshez használjuk a hop-on hop-off emeletes buszokat, amelyek kiszámítható menetrend szerint járnak, és a látogató rugalmasan szállhat fel és le róluk. Menet közben fülhallgató segítségével kalauzolják az érdeklődőt (www.carristur.pt). A Budapest Kártyához hasonlóan létezik Lisszabon Kártya is, amely az ingyenes tömegközlekedés mellett számtalan múzeumba, szórakozóhelyre, műemlékre biztosít grátisz belépést (www.askmelisboa.com).
Érdekes látványosság az 1998-as lisszaboni expó területe, amely a világkiállítást követően a tehetős, kozmopolita lakosok divatos életterévé vált. A Tejo partján lévő expóterületen találhatók újrahasznosított irodaházak, expóközpont, művészetek palotája, hangulatos trendi kiülős éttermek, egy síliftekhez hasonló függőlift, illetve óceanárium. Az új negyed értékét mutatja, hogy az ingatlanok aranyárban cserélnek itt gazdát.
 

Ne hagyjuk ki a „Pasteis de Belem” cukrászda meglátogatását sem, hiszen itt készül titkos, tradicionális recept alapján az a vaníliakrémmel töltött nemzeti édesség, amely nap mint nap hosszú sort vonz az üzlet elé. Mindez azonban ne bátortalanítsa el a látogatót. A cukrászda (az utcáról nem látható) belső termei ugyanis hatalmasak, így bőven van hely a betérőknek (www.pasteisdebelem.pt).
Még ha nem is kulturális szándékok vezetnek minket Lisszabonba, három múzeumra mindenképp érdemes időt szakítanunk. A Kocsi Múzeumban (Museu dos Coches, www.museudoscoches-ipmuseus.pt) még Mária Terézia által ajándékozott hintót is láthatunk. A Csempemúzeum (Museu dos Azulejos) átfogó és szemet gyönyörködtető összképet ad a portugál csempeművészet, az azulejo történetéről. A Design Múzeumban (www.mude.pt) számos kortárs, a divathoz kötődő remekművet csodálhatunk meg. A múzeumok hétfőnként zárva tartanak, kedd és vasárnap között délelőtt 10-től 17 óráig tartanak nyitva. A nagyobb templomok napközben látogathatók, bár van köztük olyan, ami ebédidőben bezár. A boltok általában reggel 9-től este 7-ig vannak nyitva, a kisebb üzletek 1 és 3 között bezárnak, de nem mindenhol.
 

Lisszabonban járva, hangulatos utcáin lépkedve, a legújabb fejlesztéseket szemlélve óhatatlanul is eszünkbe juthat: másutt is lehetséges az, hogy előrelátó és okos tervezéssel, európai uniós forrásokat is felhasználva – ahogy a portugálok tették –, egy értékeit megőrző, mégis ízig-vérig modern és divatos város formálódjon azokon az alapokon, amelyet másképp csak elrontani lehet…