O sole mio: meseszép környezet, türkizkék tenger, romantikus öblök, pasztellszínű sziklára épített házak, álmodozásra csábító séták virágtenger közepén és citromillat a levegőben. Ennyi bőven elég a varázslathoz, a festői táj csábításának és az olasz életkedvnek senki sem tud ellenállni, az idő itt átlép egy másik dimenzióba.
Délkelet-Ázsia rejtélyes világa nem tartozik éppen a leglátogatottabb turistaparadicsomok közé, ám pont a külföldi hatások teljes hiánya miatt az odatévedt turistának alkalma nyílik eredeti formájában megcsodálni a laoszi tradíciókat, az érintetlen szépségű tájat és az ottani emberek életstílusát. Bár ódákat lehetne zengeni a populárisabb északi részről, a mi utunk a kevésbé látogatott Dél-Laoszba vezetett.
Kevesen tudják, hogy a fiatal déli ország, Montenegró tengerpartja a jövő egyik ígérete, amely már ma is napernyős-homokos strandjaival, piros tetős, zegzugos, mediterrán városkáival csábítja a nyaralni vágyókat. A felfedezni indulók a világörökség címmel büszkélkedő kotori öbölben, a sziklás, eldugott partokon és az elképzelhetetlenül hatalmas hegyekben egyaránt jól érezhetik magukat.
Felhőkarcoló-városok, korallkőböl épült széltornyos házak, történelmi stílusú agyagkőerődök, pálmafás strandok, mellé Aladdin csodalámpája, amely mindenhol világít, ha másként nem, a lakályos és egzotikus arab belső architektúra jelképeként. Ó, boldog Arábia!
Vajon mi a közös Pablo Picassóban és Antonio Banderasban? Természetesen Malaga, hiszen mindkét híresség a Costa del Sol fővárosának legendásan kék ege alatt látta meg a napvilágot.
Ám a Napospart ékköve sokkal többet nyújt egy klasszikus nyaralásnál: gazdag történelmi és kulturális emlékeivel, pezsgő ünnepségeivel és a környék szépségeivel igazán egyedi felfedezésekre ad lehetőséget!
Régebben mindenki arról áradozott, hogy a német fővárost muszáj megnézni – ami igaz is, ha az ember pezsgő, kozmopolita vakációra vágyik. Ám nem véletlen, hogy a mai világban egyre inkább megfordul a trend, és már Potsdam a fő attrakció, csodálatos kertjeivel, kastélyaival és különleges belvárosával.
A kilencvenes évek elejétől a magyar turisták egyik legkedveltebb célországává vált Görögország. Más kérdés, hogy többségük főként a legnépszerűbb szigetekkel ismerkedett meg (Korfu, Kréta, Rodosz), és nem a fővárossal. Pedig Athén ma már az ókor csodái mellett az újkor vívmányaival is kellemessé varázsolva várja az utazókat.
A Strasbourg és Bázel között található Vogézek lábánál fekvő elzászi dombvidék városai nemcsak épségben megmaradt középkori városok, a gótika és a reneszánsz szépséges példányai, hanem talán a leggazdagabbak is építészeti és szobrászati kincsek terén. Ezt sem tudja róluk mindenki, mint ahogyan azt sem, hogy húsvéti és karácsonyi népművészeti vásáraik a legeredetibbek, szokásaik a legrégibbek.
És hol vannak a krokodilok? – kérdezhetjük, kihajolva a hajófedélzetről, miközben mozgó szállodahajónk a Nílus hullámait szeli, pontosabban a békés folyót éppen a luxushajók sora fodrozza. A part mentén zöldellő pálmaligetek mellett húzunk el, a távolban sivatagi sziklás hegyeket tűz az égető nap. És sehol egy krokodil.
Indiára egy jelző illik a legjobban, ez pedig a „hihetetlen”, amelyet az indiai turisztikai hivatal is szlogenjéül választott. Hihetetlen fényűzés és ugyanakkor elképesztő nyomor uralkodik egymás mellett, a Delhi repterén földet érő látogató jó, ha felkészül egy kulturális sokkra. Ám igaznak bizonyult az a tézis is, hogy ha az ember nem fordul vissza rögtön a reptérről, akkor imádni fogja Indiát.