Párizs a világ leglátogatottabb városa. A felmérések szerint azonban a vendégek jelentős része (ötből négyen) információ, idő vagy éppen kedv híján csupán az úgynevezett tizenkét kötelező látnivalót – Eiffel-torony, Diadalív, Champs-Élysées, Louvre, Notre-Dame stb. – keresik fel. Pedig Párizs nem csak ezek miatt a csodák miatt lett a világ turisztikai fővárosa…
Miközben a híradásokban leginkább a nemzetközi politikai csatározások egyik színtereként emlegetik, Szíria hihetetlenül gazdag történelméről és kultúrájáról kevés szó esik. Pedig a közel-keleti országot méltán nevezik a kultúrák keresztútjának: az utazó éppúgy megtalálhatja a hettita, a babilóniai, az asszír, a föníciai, a római, a bizánci, a korai keresztény, illetve a keresztesek korához kötődő, mint az arab és a török kultúra emlékeit.
Franciásan Bruges (brűzs), németül Brügge, flamandul pedig Brugge (brühü vagy bröhö) a neve, ám egy a lényeg: az Észak Velencéjeként, avagy Flandria koronájaként ismert város egyszerűen lenyűgöző. Bár XIX. századi és újabb épületei is jócskán akadnak, atmoszférája egyértelműen a középkort idézi – s annak nem épp „sötét” oldalát. Utcáin járva-kelve mintha egy eleven, meseszép képeskönyvben lapozgatnánk; épp csak arra kell vigyáznunk, nehogy véletlenül orra essünk nagy ámultunkban-bámultunkban.
Alig jöttem haza Srí Lankáról, ahol egy teljes évet tölthettem, mikor a Travel Channel dokumentumfilmet sugárzott az „India alatt könnycseppként függő” szigetről. A szerkesztő-riporter imigyen összegezte bemutatóját: – Aki Délkelet-Ázsiába készül, menjen inkább Thaiföldre vagy Indonéziába, ott ugyanezt megtalálja; Srí Lanka drágább, koszosabb, ráadásul az emberek sem túl kedvesek. – Hát te melyik Srí Lankán jártál? – szakadt ki belőlem a közvetlen kérdés, én ugyanis egy egészen más országot ismertem meg.
Szeretett gyermeknek sok neve van, tartja a svéd közmondás. Göteborgot a XIX. században megtelepedett angol kereskedők és iparosok által meghonosított angolos életvitele miatt szokták „Kis Londonnak” is nevezni. A gyakran hangoztatott „Adományozók (donátorok) Városa” nevet pedig azoknak a gazdag üzletembereknek köszönheti, akik vagyonokat adományoztak kórház (Sahlgren) és egyetem (Chalmers) alapítására.
A svájci Alpok egyik eldugott szegletében van egy település, amelynek elszigeteltsége ellenére mindenki ismeri a nevét. Elég annyit mondani, hogy több évtizede minden télen a Világgazdasági Fórum csúcstalálkozójának ad otthont, és már fel is csillannak a szemek: hát persze hogy Davos! Távol a városok forgatagától, Graubünden tartomány gyöngyszeme rengeteg látogatót vonz télen-nyáron. De vajon mi lehet a titka Európa legmagasabban fekvő városának?
Aki úgy dönt, hogy Tenerifére, a Kanári-szigetek egyikére utazik, készüljön fel arra, hogy a Budapestről közvetlenül induló repülőjáratok nemhogy hajnalok hajnalán, de hajnalok hajnalának hajnalán indulnak. Az utazási idő pedig több mint öt óra; a gépen tehát nagy sorban állásokra lehet számítani a mellékhelyiségek előtt. Innentől kezdve azonban nagyon is jóra fordulhatnak a dolgok!
Ha a szexről esett szó, nem feltétlenül New York jutott az ember eszébe – egészen addig, amíg a Szex és New York (Sex and the City) sorozat átütő sikere össze nem kötötte a két fogalmat. Hogy a hátteret tekintve is képbe kerüljünk, az amerikai metropoliszban egy helyi utazásszervező segítségével mutatjuk be a nagy sikerű tévésorozat mozivásznon is megjelenő szabadszájú főszereplői – Carrie, Charlotte, Miranda és Samantha – trendi helyeit, ahol a divat megszállottjai rendszeresen találkoznak egymással.
Nem fogy ki a legekből, aki járt már Rondában, e festői szépségű spanyol hegyi kisvárosban, legyen az Rilke, a neves német költő a múlt század elejéről, vagy egyszerű magyar turista a huszonegyedik század elejéről: a legérdekesebb, a leglátványosabb, a legizgalmasabb, a „legbikaviadalosabb”, a legvadabb, a legszédületesebb…