Fagyos légkörre nem igazán illik panaszkodni ezen a helyen, annak ellenére, hogy a hálószobákban is mínusz 3 °C a legmagasabb nappali hőmérséklet… Hiszen a jéghotelt választó utasok éppen arra az egyedi kalandra vágynak, hogy miként lehet egy szarvasbőrrel borított jégágyon tölteni az éjszakát, és később lelkesen elmesélni az elfehéredő – vagy inkább féltékenységtől sárguló? – ismerősöknek!
Ki az, akiben ne élne valamilyen előkép arról a városról, ahol még sohasem járt korábban? Tokióról például sokakban az, hogy méregdrága, futurisztikus város, ahol egymást érik a toronyházak, és talpalatnyi zöldterület sem akad, a túlzsúfolt utcákon pedig vég nélkül hömpölyög az emberáradat. Ami így nem igaz. De Tokióba nem csak ezért érdemes mindenképpen elutazni.
Egyszer el kell menni Rómába, Firenzébe vagy a kevésbé felkapott, de mégis mesés Veronába, hogy megtudjuk, miért isteni egy olasz út, és hogy élhetjük túl anélkül, hogy elütnének, megházasodnánk vagy elvinne a rendőr? Sőt garantálható, hogy bele is szeretünk az országba, lakóiba!
Kristálytiszta időben egyedül haladok egyre feljebb és feljebb a hágó felé. Egyre melegebb van, pedig a nap már lassan eltűnik a horizonton. Amikor végre elérem a hágót, feszített víztükrű, kék tavak csillognak rám lentről vad, csipkés, hófödte csúcsok díszletében. A völgyek felső részéről jégfolyók kanyarognak, mindenfelé gleccsernyelvek és morénahalmok sokassága. Álom lenne az egész? Hol vagyok? Legutoljára a Mont Blanc csúcsáról részesültem hasonló panorámában, ám ez Norvégia szíve, a Jotunheimen Nemzeti Park.
Új csodái vannak a világnak. Az ötlet, hogy a – gízai piramisok kivételével – már nem is létező káprázatos ókori építmények helyébe hét új csodát válasszon magának az emberiség, egy svájci üzletember, bizonyos Bernard Weber fejéből pattant ki. A milliomos férfiúban állítólag akkor fogalmazódott meg a gondolat, amikor hat évvel ezelőtt a tálib rezsim leromboltatta az afganisztáni Buddha-szobrokat. A másfél éve meghirdetett kezdeményezés – a nemes(nek mondott) cél ellenére – már a kezdetektől fogva a támadások középpontjába került.
Régóta szerettünk volna egy körutat tenni Amerikában, és útba ejteni jó néhány kevésbé ismert nemzeti parkot. Bár nagyon vonzó a kényelmes szállodai szobás vakáció, elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy másfajta utazási filozófiát, és amerikai mintára, bérelt lakóbusszal vágunk neki a végeláthatatlan utaknak.
A Távol Afrikától című film mindenkiből ugyanazokat az érzéseket váltotta ki: egyszer el kell menni arra a messzi kontinensre, saját szemünkkel látni a zsiráfokat, és hallgatni az afrikai éjszaka neszeit a tábortűznél. A legjobb választás pedig, hogy bepillantást nyerjünk a szavannák világába, Kenya, az egyetlen ország, ahol mind az öt nagyemlőst megcsodálhatjuk. Várnak ránk az oroszlánok, a bölények, az elefántok, a leopárdok és az orrszarvúk, hát kalandra fel!
Ha Brazília, akkor Rió és karnevál, tartja a legtöbb utazó, amiben igaza is van – januárban. De a tájat és lakosait tekintve egyaránt csodálatos dél-amerikai ország egész évben mutat valami megkapót, izgalmasat, elvarázsolót az utazóknak. Íme négy ok, amiért nyáron mindenképpen érdemes elutazni Brazíliába.
Mindenki vágyik arra, hogy elvonuljon a világ forgatagától, és az érintetlen természetben töltődhessen fel. Megtaláltuk a legideálisabb helyet, ahol óriási sziklafalak tetején ülve bámulhatjuk a kanyargó türkizkék folyó habzó vizét, és aranymosás közben végre elfelejthetjük minden gondunkat!
És még azt mondják, hogy az idő körbeforog, nincs fejlődés! Kolumbusz 1492 augusztusában indult el három hajójával, és Kubába – kisebb kitérők után – október végén érkezett meg. A mi repülőgépünk kilenc óra eltelte után – mindenféle kitérő nélkül – landolt az Antillák legnagyobb, száztízezer négyzetkilométernyi területű szigetén.