Külföldi utazás
Az északi Kis London
Szeretett gyermeknek sok neve van, tartja a svéd közmondás. Göteborgot a XIX. században megtelepedett angol kereskedők és iparosok által meghonosított angolos életvitele miatt szokták „Kis Londonnak” is nevezni. A gyakran hangoztatott „Adományozók (donátorok) Városa” nevet pedig azoknak a gazdag üzletembereknek köszönheti, akik vagyonokat adományoztak kórház (Sahlgren) és egyetem (Chalmers) alapítására.
A termékeny félhold
A földkerekség egyik legősibb városába, Damaszkuszba májusi napsütésben érkeztem. Arab lakói úgy tartják, ez a város olyan régi, mint maga az emberi gondolat. Döntően arabok lakják, de a mecsetek és fürdők egy része a török uralom emléke. Az ottomán birodalom ugyanakkor nyújtotta ki csápjait a mai Szíria földjére, amikor Magyarország is elvérzett a mohácsi csatamezőn, pontosabban néhány évvel korábban, 1517-ben.
„Ahol a csend még hallható”
Nyugatról az Aggteleki-karszt és a Bódva folyó, keletről a Zempléni-hegység és a Hernád hullámai ölelik körbe azt a hatszáz négyzetkilométernyi területet, amelynek Cserehát a neve. Európa egyik legháborítatlanabb tájegységét járjuk.
Egy távoli és elfeledett város
Ha a képeket nézzük, elsőre talán Angkor jut eszünkbe, az ősi város a maga misztikus gyönyörűségében. Pedig Dél-Indiában, a több mint 1500 éven át csillogó szépségű Hampi rég elfeledett, ám egykoron virágzó uralmáról a tizenhatodik század eleji utazók feljegyzéseikben az írták: ha ez város, akkor Róma, Athén és London legfeljebb a falu névre érdemes…
Vahinék, fekete gyöngyök, kenyérfák
Nyakunkban virágfüzér, a hölgyek hajában hibiszkusz, a férfiakéban Tahiti nemzeti virága, a hétszirmú fehér tiare. A repülőtér üvegcsarnokában egy öttagú zenekar gitárjain tahiti dallamokat penget. Na persze: ez Tahiti.
Télből a nyárba
A téli hónapokban, aki teheti, menekül a fagyos időjárás elől, és a hideg esőt szikrázó napsütésre igyekszik cserélni. Indulás előtt azonban nem árt tájékozódni az egzotikus országokban előforduló betegségekről és az ellenük védő oltásokról.
Mediterrán hangulatban
Ókori maradványok, szűk sikátorok, óriás leanderek, sziklás tengerpartok, pompásan illatozó, grillen sült halak, isteni vörösborok, kockás abroszos, eldugott tavernák és zsonglőrködő fagyiárusok. Ezt nyújtja nekünk horvát szomszédunk, a hozzánk legközelebb eső tengerparti ország, ahol európai értelemben is turisták lehetünk: ha kedvünk tartja, egy magánháznál hajthatjuk álomra fejünket egy eldugott kis faluban, ha pedig luxusra vágyunk, azt is megkaphatjuk Rovinj, Split, Dubrovnik vagy éppen Trogir ötcsillagos szállodáiban.
Távol, Afrikában
A mobilok Kelet-Afrikában széltében-hosszában elterjedtek. Ott villognak minden nagyvárosi kézben, sőt Kigomában, a Tanganyika-tó partján fekvő kisvárosban is, ahol már négy napja nincs áram. Az utolsókat pihegő készülékeket a szolgáltatók harsányzöldre festett fabódéi előtt benzingenerátorokról töltik fel. Van valami groteszk abban, hogy falvakban, nagyobb városokban gyakorta nincs áram, nincs vagy alig működik a vezetékes víz, a lakosok kilométerekről hordják a fejük tetején levő korsókban a vizet, de a tornyok ott állnak a dombtetőkön – lehet-e a kőkorszakból a chipkorszakba lépni?