Egy autóút Franciaországban, amely naponta kétszer kámforrá válik

Franciaország nyugati részén van egy olyan közlekedési útszakasz, amely  a szárazföldet egy szigettel köti össze. Eddig ebben még nincs semmi rendkívüli, de a „Passage de Gois” különlegessége abban rejlik, hogy minden nap kétszer teljesen eltűnik az út. Hogy miért?

Képzeljük el, hogy kocsival megyünk egy teljesen szokványos  úton, amit hirtelen, méterről méterre egyszer csak elönt a tenger, míg az út teljesen el nem tűnik a szemünk elől. Pontosan ez történik naponta kétszer a nyugat-franciaországi Passage de Gois-val. Ugyanis az út, amely IIe (ejtsd: nagy i-l-e) de Noirmoutier szigete és a Beauvoir-sur-Mer nevű falucska között húzódik, használata egyedül az apály-dagály mindenkori állásától  függ.

Ez azt jelenti, hogy amikor apály van, vígan végig lehet karikázni rajta kerékpárral, vagy autóval vagy akár gyalogszerrel is át lehet kelni, de amikor jön a dagály, a tenger hullámai átcsobbannak fölötte,  és – volt út, nincs út!

A látvány, amit mindez a bámészkodó járókelőknek nyújt, megfizethetetlen. Erről tanúskodnak a szociális hálókon megjelenő fotók és videók tucatjai. A parton még csak kilátszik pár száz méter az útból, de nemsokára a tengerben végződik. Részben még a közlekedési jelzőtáblák is kiemelkednek a víz alól.

Ha valaki személyesen is ki szeretné próbálni ezt az  – azóta már igazi turista attrakcióként híressé vált  – átkelést, előtte feltétlenül tájékozódjon, hogy éppen használható állapotban van-e az út. Az út weboldalán és a helyszínen is lehet tudakozódni a napi pontos naptári apály-dagály időpontokról, ill.  hogy hány órakor is jön az apály. A megadott időponthoz képest előtte 1,5  és utána 1,5 órával gond nélkül használható az út. Ez persze lehet az éjszaka kellős közepén is, ráadásul még a nem megfelelő időjárás is befolyásolhatja.

A föld ezen kis csücske akkor tett szert világhírnévre, amikor 2011-ben innen indult  a Tour de France és kerékpárosok százai tekertek végig a 4,5 km-es hosszú úton – természetesen apálykor.

Egyetlen dolog tilos a Passage du Gois-n: a parkolás. Négy éve megtette valaki, hogy leállította mégis a kocsiját, és amikor elvonult a dagály, az ott felejtett kocsi szépen ott állt, derékig a tenger hordalékába fúródva, mindezt orral.

K. Strompf