Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesevilág…

Ha Bajorország, akkor sör. Minden bizonnyal ez ugrik be a legtöbb embernek a térség említése során. Az idelátogatók nagy százaléka azonban nem megy el anélkül, hogy ne tenné tiszteletét néhány festői kastélyban, melyek ikonikus képei világszerte ismertek. Münchenbe érkezve a mi egyik első dolgunk is az volt, hogy betekintést nyerjünk a „Tündérkirályként” is ismert II. Lajos birodalmába.

A kora reggeli órán idegenvezetőnk, Markus vár minket, hogy a buszra tessékelve igazi helyi hangulatot teremtsen: „- Arra kérlek benneteket, hogy életetek során csupán egyetlenegyszer viselkedjetek németek módjára; legyetek pontosak!” – adja ki az instrukciókat viccesen, vagyis aki lemarad, kimarad. Humorát azonban nem ismerve inkább előretekerjük pár perccel az óránkat, biztos, ami biztos alapon.

Az út során kalauzunk elénk tárja napunk főszereplője, az építkezéseivel saját világába menekülni próbáló II. Lajos életét:
„- Az 1864-ben, 19 évesen trónra kerülő, spártai szigorral nevelt király világéletében rajongott az építészet iránt. Ez a kedvtelése azonban rengeteg pénzbe került az ország számára, 1880-ban adóssága már 10 millió márkára rúgott. Különc életvitelével és egyre elhatalmasodó elmebajával építette fel ezt a mesevilágot, ahol többnyire képzelt vendégeit fogadta” – meséli Markus.
Első állomásunk Linderhof, a hegyek között megbújó, gyönyörű parkban helyet foglaló kastély. Az épületet a Versailles-i palota ihlette, és II. Lajos fő menedékeként, kedvenc tartózkodási helyéül szolgált. Ez volt az egyetlen építkezés, mely befejezését az uralkodó megélte.

A kastély korlátozott befogadóképessége miatt egyszerre kb. 30 ember tartózkodhat az épületben. A várakozást az elénk táruló látvány feledteti; a medence közepén elterülő aranyozott szoboregyüttesből 30 méter magasra csap fel a szökőkút vize.

Sorra kerülésünkkor helyi idegenvezető fogad, és kalauzol körbe a pazar, rokokó stílusban berendezett palotában. Az étkezőbe elérve megismerhetjük a király néhány különös szokását:
„- II. Lajos visszahúzódó természet volt, kerülte az embereket, és egyedül szeretett étkezni. Ennek fő oka az volt, hogy már 25 évesen elkezdett hullani a foga, 40 éves korára már egy sem maradt neki. Ezért volt praktikus az itt helyet foglaló asztal, melyet le lehetett engedni az alsó szintre, ott megteríteni, és visszaemelni az eredeti helyére, így Lajosnak egyáltalán nem kellett érintkeznie a szolgálókkal. Ha mégis úgy alakult, hogy a királynak vacsoravendége akadt, szembe ültette magával, és az asztal közepére nagy virágcsokrot tetetett, így tulajdonképpen nem is látták egymást. Bár az esetek többségében ez nem okozott problémát, hiszen olyanok tisztelték meg jelenlétükkel, mint például Madame Pompadour, aki Lajos születése előtt 122 évvel hunyt el.”

Az uralkodó által táplált játékos illúzió színtere a fehér-arany színű tükörterem. Az egymással szemben elhelyezett tükrök a helység tükörképét mutatják, a végtelenbe sokszorozva azt.
A kastély hátsó kijáratán kijutva, az északi lejtővel találjuk szembe magunkat, a vizet köpő Neptun-csoportot körülölelő medencével és a 30 lépcsővel felette magasodó kerti pavilonnal. Ám ezzel a pompának koránt sincs vége: mind a keleti, mind a nyugati teraszon és virágoskertben gyönyörű szoborcsoportok, medencék, a káprázatos Vénusz templom és szebbnél-szebb növények ejtik ámulatba az erre kirándulót.

És ha már mese- és álomvilág: itt jártunkkor feltétlenül sétáljunk el a Hundinghüttéig, ami a Lajos által imádott Wagner egyik műve, „A Nibelung gyűrűje” müncheni ősbemutatóján berendezett színpadi képet ábrázolja. A Móri kerti lak szintén a király játékainak színtere volt, csakúgy, mint a Vénusz barlang, mely egy mesterséges cseppkőbarlangban foglal helyet. A víz alatti megvilágítást, a mesterséges hullámokat, különböző fényeffekteket a kor legmodernebb berendezéseivel érték el.

Az itt töltött időnk lejárt, és már megyünk is tovább, hogy a közelben fekvő festői Oberammergau utcáin barangoljunk. Markus már a település határában felhívja a figyelmünket, hogy legyünk nagyon szemfülesek; a házak külső falaira ugyanis különböző ismert mesék, bajor históriák, vallási történetek jeleneteit és szereplőit festették. Az apró városka fafaragott műveiről is híres. Ha igazán tradicionális szuvenírt szeretnénk innen beszerezni, térjünk be a sok bolt egyikébe, ahol rendkívül gazdag választék áll a rendelkezésünkre.

Egy kellemes kávézás után utunk folytatódik. Ismét buszra szállunk, hogy utolsó, egyben legjobban várt állomásunkra, Neuschwansteinba érkezzünk. A már messziről a felhők közül előbukkanó mesebeli kastély minden addig látott fényképet és elképzelést felülmúl.

Első utunk a Hohenschwangau falucskájában álló jegyirodába vezet, hiszen a nagy látogatottságra való tekintettel a belépőket időpontra árusítják. Miközben felfedezzük az apró falucskát, nem árt sűrűn az óránkra pillantanunk, hiszen a Pöllat-szakadék magányos sziklájára feljutni egy bő fél-, de leginkább háromnegyed órát jelent. Megérkezve szembesülünk a valóban szigorú renddel, avagy a német precizitással: a jegyek időpontjai 5 percenkként váltakoznak, és ha valaki lekési a sajátját, az elektromos kapu ajtajai bezárulnak előtte.

A 17 éven át épített kastély ugyan sosem lett kész, az elkészült termek pompája azonban így is magával ragadó. A bejáraton áthaladva magunk mögött hagyjuk a valóságot, és a középkor mesés alakjai között sétálunk tovább. Az előcsarnokban Siegfrieddel találkozunk, a trónterembe lépve pedig a Persifalból ismert Grál-csarnok másában találjuk magunkat. A terem maga a gyönyörű freskóival, oszlopaival, faragványaival és a 96 gyertyát tartó, a bizánci korona formáját idéző 18 mázsás kandeláberével még a király halálának évében elkészült, a trónszék maga azonban már nem került a helyére. Érdemes kicsit időzni az innen nyíló erkélyen: a Hohenschwangau-i kastély erdős dombjai, a mélykék Alpsee, a Füssen és Tannheim hegyek mind-mind lélegzetelállító látvánnyal szolgálnak. Az ebédlőben a Minnesängerek, Siegfried, valamint a Trisztán és Izolda írója, Gottfried von Straßburg lesz a társaságunk.

A faborítású hálószoba méreteit tekintve eltörpül díszítése mögött, a helyiségen 14 faszobrász négy és fél éven át dolgozott. A falakról a Trisztán és Izolda jelenetei köszönnek vissza. A szobában folyóvízzel ellátott mosdóasztal állt a király rendelkezésére, mely abban az időben szintén modern, még nem elterjedt felszerelésnek számított. A hálószoba ablaka a festői szépségű Pöllat-szakadék 45 méter magas vízesésére néz, bal kéz felé pedig Lajos imádkozóhelyiségébe pillanthatunk be. A mesterdalnokok uralta öltözőszoba után abba a lakószobába jutunk, melyet az uralkodó kedvenc hattyúlovag alakjának, Lohengrinnek szentelt. A hattyúmotívum a helyiség minden zugában fellelhető; hisz a király magát is egy lovagnak tartotta.

A dolgozószoba a Tannhäuser-monda és a wartburgi dalnokverseny köré szerveződött, és a linderhofi kastélyhoz hasonlóan itt is találunk egy mesterséges cseppkőbarlangot, melyen keresztül a télikerthez juthatunk. A negyedik emeleten foglal helyet a kastély legnagyobb helyisége, a dalnokok terme, mely ugyan sosem volt nagy rendezvények színtere, Tannhäuser, Persifal és Lohengrin alakjai mégis teljesen betöltik. A kastély konyhája egy újabb példa a palota modern felszereltségére; folyó meleg- és hidegvízzel és automatikus forgónyárssal megelőzte a korát.

Ha időnk engedi, tegyünk egy kitérőt a Mária híd irányába! A függőhídról Neuschwansteinra tekintve ugyanis végleg bizonyosságot nyer, hogy a mesék birodalmának kapui nemcsak a gyerekek előtt tárulnak fel. Elég csak egy kicsit nyitottnak lennünk rá, és kis képzelőerővel miénk lehet a végtelen!

II. Lajos magánélete

A király ugyan eljegyezte unokatestvérét, a hasonlóan idealista és romantikus lelkületű Zsófia Sarolta bajor hercegnőt, de esküvőjüket többször is elhalasztották, mert Lajos nem tudta magát rászánni a házasságra. Pár nappal a kitűzött esküvő előtt a Mesekirály végérvényesen lefújta a frigyet, elmondása szerint inkább egy alpesi tóba ölné magát, minthogy megnősüljön. Az egyre inkább férfiak társaságát kereső uralkodó Richard Wagner zeneszerző nagy rajongója és támogatója volt.

Az őrült uralkodó

II. Lajos nem csak építkezéseiről, de furcsa szokásairól is híres volt. Egyik kedvenc időtöltésének számított, hogy ezüstvértben Lohengrinként, hattyú formájú csónakjában hajózott. Felcserélt napirend szerint élt: nappal aludt, éjjel pedig a bajor vidéken időzött. Kocsisainak XIV. Lajos korabeli öltözéket kellett viselniük, a szolgák elmondása szerint pedig rettentő hidegben is hőségre panaszkodott. A már-már legendának számító történet szerint egy emberét háromszor is elküldte Capri szigetére, hogy a Kék Barlang színe nem változott-e meg. Ha utazni vágyott, a kiszámolt távolságot a lovardájában lerótt körökkel tette meg, majd „megérkezvén” elment lefeküdni. Ahogy idősödött, már nem csak valós, de képzeletbeli helyeken is megfordult így. Élete során és talán utána is teljesült általa hangoztatott kívánsága: „Örök rejtély akarok maradni magam és mások számára is.”

Sirály és Sas

Az unokatestvéri kapcsolatban lévő Lajos és Sissi jó viszonyt ápoltak egymással. Különcségük, a költészet és természet iránti szeretetük összekötötte őket. Lajos Erzsébetet Sirálynak, a császárnő unokabátyját Sasnak nevezte.

Hohenschwangau-i kastély

Ha időnk engedi, feltétlenül látogassunk el a palotába, ahol II. Lajos gyermekkorának és fiatalságának nagy részét töltötte!

A későbbi uralkodó itt ismerkedett meg Lohengrin hattyúlovag mondavilágával, és innen felügyelte a Neuschwanstein-i építkezés folyamatát.

Herrenchiemsee kastély

Hogy teljes legyen a II. Lajos birodalmáról alkotott kép, meg kell említenünk az utolsó, legnagyobb és egyben legköltségesebb építkezését, a Herrenchiemsee kastélyt. A Münchentől 80 km-re lévő Chiemsee szigetén fekvő építmény a Versailles-i palota mása, egyesek szerint néhány helyisége felül is múlja azt.

A főbb termek ugyan elkészültek, de mint a király legtöbb építménye, ez is befejezetlen maradt. Maga az uralkodó mindössze 9 napot töltött itt, mely idő alatt XIV. Lajos emlékének szentelte magát.
Bajor ínyencségek

Bajorországban lévén, nem távozhatunk anélkül, hogy meg ne kóstolnánk néhány helyi specialitást. Számunkra a legcsábítóbb a Flädlesuppe volt, amely név az erőlevest takarja csíkokra vágott palacsintatésztával gazdagítva. Második fogásként válasszunk Käsespätzle-t, mely leginkább talán a sajtos nokedlihez hasonlítható. (Allgäuer Strüberl)

Belépőjegyek

A már említett, precizitást igénylő időpontokat érdemes szem előtt tartani!
Hohenschwangau: felnőtt: 12 €, diák/nyugdíjas (65 év feletti): 11 €
Neuschwanstein: felnőtt: 12 €, diák/nyugdíjas (65 év feletti): 11 €
A két kastély egy napon történő meglátogatása esetén a kombinált jegy felnőtteknek 23 €, diákoknak és nyugdíjasoknak pedig 21 €.
Linderhof: felnőtt: 8.50 €, diák/nyugdíjas: 7.50 €
24 €-ért azonban válthatunk egy hat hónapig érvényes jegyet, mellyel Linderhof-ot, Herrenchiemsee-t és Neuschwanstein-t is meglátogathatjuk. Érdemes tehát átgondolni, hogy mire telik az időnkből.

Tudtad-e,

– hogy Neuschwanstein Németország legtöbbet fényképezett épülete?
– hogy a kastélyról mintázták a Disneylandben található Csipkerózsika kastélyt?
– hogy magát Walt Disney-t is megihlette az épület, és róla mintázta a Hamupipőkében látható palotát?

 

Szöveg: Miliosz Katalin
Fotó: Deutsche Zentrale für Tourismus