Franciaország kevéssé ismert csodavidéke: az okszitán Herault-megye

Franciaország turisták által ritkán látogatott, kevéssé ismert vidékei különösen azok számára jelenthetnek ideális úticélt, akik már látták mindazt, amit az szokványos útikönyvek ajánlanak. Ilyen például az okszitán Herault-megye, ahol kora középkori építmények, évszázados fák, gyógyító források, népi hiedelmek hívnak időutazásra.

Az sem állíthatja magáról, hogy jól ismeri Franciaországot, aki már bejárta a Côte d’Azurt, az alpesi síparadicsomokat, a bordeaux-i borvidéket, felfedezte Párizs, Marseille és a többi nagyváros múzeumait, utcáit, kávéházait, éttermeit és rejtett titkait. Sokféle látnivalót, izgalmas felfedezéseket tartogatnak Franciaország turisták által ritkán látogatott, kevéssé ismert vidékei is. Ezek különösen azok számára jelenthetnek ideális úticélt, akik már látták mindazt, amit az szokványos útikönyvek ajánlanak, és még inkább azoknak, akik változatos programra, különleges látnivalókra vágynak, de szeretnék elkerülni a túlzottan népszerű, tömegeket vonzó helyeket. Az egyik ilyen mindenképpen megismerésre érdemes térség az okszitán régió, ezen belül is Herault megye. A Massif Central helyenként 1000 méternél is magasabb hegyvonulata és a Földközi-tenger között elterülő vidék természeti adottságaival, középkori műemlékeivel, múzeumaival, borvidékével változatos és többnapos programot kínál. Az Haut-Languedoc Természeti Park gyors sodrású hegyi folyói, sziklás hegyoldalai, barlangjai, meredeken emelkedő, kanyargó erdei útjai kiváló lehetőséget nyújtanak az extrém sportok kedvelői számára is. Aki pedig csak kényelmes sétára, csendes magányra, a természet közelségére vágyik, azt a Természeti Park mintegy 250 féle madara, ezernyi virágfaja, hatalmas fái várják, de az is előfordulhat, hogy látókörünkben vaddisznó, muflon vagy farkas bukkan elő.

A térséget legkényelmesebben autóval járhatjuk be. Akik szeretné elkerülni a hosszú autózást Magyarországról Dél-Franciaországig, azok Montpellier-ig vagy Toulouse-ig vonaton és repülőgépen is megtehetik az út nagyobbik részét. Onnan azonban mindenképpen érdemes bérelt autón folytatni az utat, a vállalkozó kedvűek számára pedig a kerékpár is jó megoldás. A ritkán lakott vidék (16 lakos/km²) számtalan kedves és műemlékekben gazdag települése közül ismerkedjünk meg néhány különösen figyelemre méltó hellyel.

Itt kell megemlíteni, hogy a környék valamennyi településének történelmi emlékeit helyi szerveződésű civil társaságok kezelik: ők gondoskodnak konzerválásukról, a restaurációkhoz szükséges pénzek megszerzéséről, az esetleges bontási tervek megakadályozásáról és nem utolsó sorban a látogatók fogadásáról. Jobb idegenvezetőkről nem is álmodhatnánk, mint ezek a lelkes önkéntesek, akik széleskörű történelmi és helytörténeti tudással rendelkeznek, és nemcsak a műemlékekről, de a helyi népszokásokról, családi történetekről és legendákról is képesek érdekfeszítő előadást tartani. Boussagues-ban e civil csoportok egyikének elnöke és a lokálpatrióta társaságokat tömörítő szövetség, a Patrimoines Hérault Tourisme2 társalapítója, az ott élő Daniel Pierson fogadja az érdeklődőket. Boussagues történetének 800 évéről maradtak fenn írásos dokumentumok. A középkorban virágzó település jelentőségét és ezzel együtt lakói nagy részét is elveszítette az idők során, és jelenleg mindössze nyolcvanöt lakója van. Évszázadokat túlélt lakóházai, temploma és más épületei azonban fennmaradtak. A csak gyalogosan bejárható, meredek kis utcákban barangolva kutyasétáltatásból, vásárlásból, munkából középkori házaikba hazatérő lakókkal találkozunk össze. Olyan mintha egy megelevenedett múzeumban járnánk: templomai, szökőkútja, vára és valamennyi háza élettel megtöltött „kiállítási tárgy”.

Hat különböző korú és stílusú kútját négy hegyi forrás táplálja. A falu északi oldalán emelkedő sziklás dombtetőn egy XII-ik századból származó, nagyrészt helyi kemény homokkőből épült vár, a Château Castellas és annak egyik, épen maradt 17 méter magas tornya magasodik. Ugyancsak a XII. századból származik a Notre-Dame-de-la-Pitié templom szentélye, amelynek beomlott főhajóját a XIV-ik században építették újjá. Boussagues legtitokzatosabb háza a Maison Bailli avagy a Manoir de Toulouse-Lautrec.

Azon túlmenően, hogy a kerek tornyú, palatetős egykor úri lakóház a XIII-ik és XV-ik század jellegzetes stíluselemeit viseli magán, a hozzá fűződő misztikus legenda teszi még érdekesebbé. A ház örökségként 1894-ben a neves festő, Henri de Toulouse-Lautrec tulajdonába került, aki azonban soha nem járt ott. A kihasználatlan épületben falusi iskola működött. A bentlakó apácáknak a gyerekek oktatása mellett az erkölcstelen életet élő festő lelkéért is kellett imádkozniuk. Jóval Toulouse-Lautrec halála után, az egyik nővér látomásában többször is megjelent a festő, aki az egyik ilyen látomás alkalmával féktelen dühében betörte az állóóra üvegét és elhajlította annak kongatókalapácsát. Mivel az nyilvánvaló volt, hogy az apáca ez utóbbira erejénél fogva nem lett volna képes, azóta él a legenda, hogy Toulouse-Lautrec szelleme járt a házban. Az álló óra ma is ugyanazon a helyen áll és megtekinthető. Amióta Boussagues elveszítette önálló közigazgatási státuszát és a szomszédos La Tour-sur-Orb-hoz csatolták, a két falu lakói nem állnak szóba egymással. La Tour-sur-Orb is számos középkori műemlékkel rendelkezik, és mindenképpen érdemes felkeresni az 1925-ig működő, a Four aux chaux-t is.

A családi tulajdonban lévő impozáns ipari műemlékről, a munkafolyamatokról, a mészégetők embert próbáló életéről és a környék huszadik század elejei ipari átalakulásáról sokmindent megtudhatunk Annick Jeanjeantól, a család és a patrióta társaság tagjától, aki előzetes bejelentkezés után fogadja a látogatókat3. Mielőtt elhagynánk La Tour-sur-Orb-ot, térjünk be a Maraval-házaspár üzletébe4, a Safran des Hauts Cantons-ba, ahol méhészetükből kikerült gesztenye, hanga és vegyesvirág méz, saját termesztésű és feldolgozású sáfrány valamint abból készült termékek kaphatók.

A 650 lakosú Lunas-t átszelő három folyó régi házakkal övezett partjait nyolc híd, három kisebb átkelő köti össze. Ha séta után megéhezünk, egyszerű, környezetben, autentikus vidéki francia konyha ételeivel várja vendégeit a Bouchon d’Orb. Egyik legkeresettebb specialitása a környéken vadászott vaddisznóból készül.

Lunas lakott területén kívül, vadregényes környezetben, a sebes folyású erdei patak, a Nize partján áll a Notre-Dame de Nize kápolna. Román kori primitív harangtornyát, XII-ik századi kápolnáját és remetelakját Marie Paque szerzetes erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült megmenteni.

A nem mindennapi Mairie Paque Galabru, névjegye szerint szerzetes, pap, író és coach, közel harminc éven át egy Földközi-tengeri kis sziget, Lérins cisztercita apátságban élt, ahol üzleti tehetségét kamatoztatva, felvirágoztatta mind az apátság, mind pedig a sziget gazdasági életét. Visszatérve Saint-Barthélémy-be, a szülői házban, napjainkban az egyházi teendők és a világtól való időnkénti elvonulás mellett a régió turizmusának fellendítésén fáradozik. A kezelésében lévő „le gîte de l’Église de Saint Barthélémy”-ben5 olcsó szállásra találhatnak az akár csoportosan is odavetődő turisták.

Kitekintve az ódon szobák ablakából, szinte kéznyújtásnyira emelkednek elöttünk a többszáz éves templom vaskos falai. Lunas leglátogatott helye a sokáig titokban tartott, a XVIII-ik századi néphagyomány szerint a bőr-, később pedig a szem betegségeire gyógyító hatást kifejtő forrás, a Fontaine des Yeux. A rituálé szerint miután a forrásvízzel megnedvesített textil zsebkendővel megtörölgettük a szemünket, azt egy arra a célra szolgáló kötélre kell kiakasztani: a száradás során az átruházott betegség kiszáll belőle. Ha valaki nem rendelkezik textil zsebkendővel, Lunas polgármesteri hivatalában hozzájuthat.

 

A nyári hónapokban Lunas szomszédságában, a Gravezon folyó völgyében, árnyas fák, erdei utak övezte környezetben – strandmedencékkel, csúszdákkal, pique-nique és sportlehetőségekkel – a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt várja a Base de loisirs de la Prade vízipark. Gyógyhatású forrásvíze tette híressé Avène-t, a jól ismert kozmetikai márka névadó faluját. Hegyekkel körülvett völgy alján, belesimulva a tájba, épült fel a kortárs építészet példaértékű gyógyközpontja, a bőrbetegségek gyógyítására speciálódott „Station Thermale Avène”6.

Hatalmas erdős, virágos parkja és étterme is nyilvános. Innen csak 10 percnyi autóút Ceihes, ahol akár saját sátorral vagy lakókocsival is, kellemes szállásra, színvonalas étteremre találunk a Village des Sources 5 hektáros parkjában. A modern építészet után újra a középkorba lépünk vissza, ha ellátogatunk az egymáshoz közel eső Roquebrunbe, Olargues-ba és Colombières sur-Orbba. Roquebrunbe-ban, középkori műemlékei és mikroklímájának köszönhető mediterrán kertjei mellett, öreg vizimalmaival, kihagyhatatlan látványt nyújt a gyorfolyású Orb folyó.

A sziklás dombra épült Olargues a szigorú kritériumok alapján elnyerhető minősítés szerint „Franciaország legszebb falvai”- nak egyike. A Jaur folyót átszelő egyik hídja, a Pont de Diable helyi márványból épült a XII-ik század közepén. Nevét annak a legendának köszönheti, miszerint ilyen tökéletesen megépített híd létrehozására csak az ördög lehetett képes. A környéken nagy mennyiségben rendelkezésre álló márvány igen tartós építőanyagnak bizonyult, és a hídon kívül nemcsak a falu régi lakóházainak építésére, de középkori járdáinak kialakíitására is szolgált. Aki különleges, nem szokványos helyen kíván megszállni, és ezt anyagi lehetőségei is megengedik, annak csak néhány kilométert kell továbbutaznia, hogy a szomszédos Colombières sur-Orb-ba jusson.

Itt, a Caroux-hegy lábánál fekszik és páratlan szépségű természeti környezetben várja vendégeit a 200 éve ugyanahhoz a családhoz tartozó vár, a Château de Colombières sur-Orb8. A birtokhoz tartozó tölgyes és szelidgesztenyés erdőn át kanyargós hegyi út vezet fel a négyzet alapú toronyhoz, a Tour Carrée-hoz, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a völgyre és a környező hegyekre.

A torony megmentése, restaurálása, a felvezető út kiépítése, a csoportos látogatások megszervezése és fogadása a „Colombière tegnap és ma”- társaság (Association Colombière d’Hier et Aujourd’hui) munkáját dícséri.9 Az egykori várat, amelyből csak a torony maradt fenn, már egy 1036-os írás említi. Colombières sur-Orb azzal is büszkélkedhet, hogy 1912-ben egyike volt az első francia falvaknak, ahova bevezették az elektromos áramot. Ez az itt letelepedett Victor Crémieu-nek, a Sorbonne egyetem fizika professzorának az érdeme volt, akinek vendégei közé tartozott Albert Einstein és Marie Curie- is.

A múzeumokat kedvelők sokféle téma közül válogathatnak. Hérépian régi vasútállomása ad otthont a gyengénlátókat és vakokat is felkészülten váró Harangmúzeumnak (Musée de la Cloche et de la Sonnaille), amelynek gyűjteménye ráébreszti a látogatót, hogy a harang és a kolomp, amely egyes vidékeken még ma is hasznosan szolgálja az embert, a fülnek is kellemes hangzású « hangszer ». A Saint Jacques de Compostelle felé vezető zarándokút egyik állomása, Saint-Gervais-sur-Mare két múzeuma közül az egyik helytörténeti és néprajzi, a másik archeológia gyűjteményt őriz.

Szintén archeológia múzeummal rendelkezik Villemagne l’Argentière, aminek az egykori Saint-Grégoire templom ad helyet. A település polgármesteri hivatala, amely az egykori középkori kereskedőházban talált otthonra, bár nem mùzeum, ugyancsak látogatható és számos építészeti érdekességgel szolgál. Bédarieux-ben a régi játékok és tárgyak kedvelőit a gyűjtemény tulajdonosa fogadja és vezeti végig a Musée du Jouet et de l’Objets anciens10 tárgyai között. Lodève múzeumában 2022. februárjáig impresszionista festők alkotásait láthatják a  képzőművészeti kiállítások iránt érdeklődők.

Hosszasan lehetne sorolni a vidék szebbnél szebb, látogatásra érdemes községeit és látnivalóit, de talán ez a néhány ismertetett hely is jól érzékelteti Hérault-megye műemlékeinek és minden évszakban ámulatba ejtő természeti szépségének gazdagságát.

Cserba Júlia