A ma oly divatos turisztikai Top 10-ek közül nem maradhat ki sehonnan sem. Egyaránt szerepel Nagy-Britannia, az Ír-félsziget, és Észak-Írország legfőbb turisztikai látványosságai között, de egyben a világ legismertebb, legnépszerűbb, látványosabb, legérdekesebb természeti helyei közé tartozik. Magyarul óriások lábnyomaként fordíthatjuk ezt a mintegy negyvenezernyi bazaltoszlopból álló tengerparti területet, mely vulkáni tevékenység eredményeként jött létre Észak-Írország északi részén, az Atlanti-óceán partjainál. Az oszlopok egymáshoz szorosan illeszkednek, többségük hatszögletű, találni közöttük ennél kevesebb, ám hét-és nyolcszögletűeket is. Magasságuk húsz-harminc centimétertől kezdődik, néhány megszilárdult láva eléri a több méteres magasságot, egyes képződmények pedig csaknem harminc méteresek.
Mielőtt azonban elérünk e területre, mely egyben egy hatalmas nemzeti park és természetesen az UNESCO Világörökségének része (1986-tól), első utunk a főbejárathoz vezet. A Bushmill falucskától néhány kilométernyire fekvő bejárat valójában egy 2012-ben átadott, tájba illő, modern látogatóközpont. Itt egy kiállítás segítségével, tablókkal, fényképekkel, bazaltformákkal és egy filmmel ismertetnek meg minket a tájjal, kialakulásának körülményeivel, a térség felfedezőivel hangolnak rá minket a látványra. Megtudhatjuk, hogy ezen a helyen hatvanmillió évvel ezelőtt még jelentős volt a vulkáni aktivitás. A kiterjedt lávafolyamok a korábbi mészkőfelszín repedésein hatoltak lejjebb és lejjebb.
Ahogy a láva egyenletesen hűlni kezdett, a felszínén is repedések keletkeztek, és az anyagok a méhek által épített hatszögletű viaszsejtekhez hasonlító alakzatot vettek fel. A mélyebb rétegekbe hatolva szilárdultak meg, és formálták a mélyebb rétegeket hasáb alakú bazaltformákba. Az ezt követő évmilliók eróziója lekoptatta az alaktalanná váló felső kőzetréteget, és láthatóvá tette a különböző magasságú, szögletes hasábokat. A rosszul megközelíthető tengerparti térséget csak a XVII. század végén fedezték fel, majd a XVIII. században több rajz és metszet tette egyre ismertebbé a természeti képződményt.
Ma pedig már milliók turistacélpontja a Giant’s Causeway. A látogatóközpontból kilépve nem azonnal botlunk bele az első bazaltkőbe, hanem bizony majd’ egy kilométernyi sétát kell tennünk az óceán partja mellett húzódó úton. A különböző méretű bazaltköveken lépdelve valóban különleges látvány tárul elénk. Mintha vastag orgonasípokon ugrálnánk. A bazaltút pedig egészen bevezet a tengerbe. A táj és egymás fényképezése közben azért vigyáznunk is kell, meg ne csússzunk, el ne essünk.
A kövekhez vezető úton, illetve az óceán partja fölött húzódó hatalmas szirtek felé sétálva számos alakzattal találkozunk, melyet évmilliókkal ezelőtt a láva formázott a kövekből. Így elsőként a fekvő teve tűnik fel, láthatjuk az óriás csizmáját, az orgonát, a messzi távolban az egyik szirt tetején pedig a kéménysort. A parkban több nehézségfokú turistautat is választhatunk magunknak. A legkönnyebb a bazaltsziklákhoz eljutni, de az orgonákat formázó óriáskövekhez már emelkedő ösvényen át vezet az út, és haladhatunk még nagyobb próbára késztető szűk kis ösvényeken hegyre fel, hegyre le.
Az élmény már a legkönnyebb turistaút teljesítésekor is csodálatos (ezt lehet még megtenni az idősebbeknek kiépített betonúton, busszal is), de ha kirándulással is egybekötjük ismerkedésünket a bazaltkövekkel, és a gyönyörű tájjal, akkor már a hegymászó bakancs is elkél a hol kisebb, hol nagyobb erőkifejtést igénylő hegyi ösvényekhez. A hegyoldalból, a távolból is pompázatos a kövek, a szirtek látványa az Atlanti-óceán partján.
Ha már ide vetett sorsunk, az Ír-sziget északi tájaira, ne hagyjuk ki a Carrick-a-Redge Rope Bridge névre hallgató, híres kötélhidat sem, mely ugyan bő tíz kilométernyire, keletre található a Giant’s Causewaytől, mégis együtt szokták vele emlegetni. Autóval vagy busszal Ballintoy falucska irányába kell haladni, mert a kis település közelében található. Ha leparkoltunk – tágas a parkoló –, dimbes-dombos ösvényeken kell le-fel haladnunk, szinte az óceán fölött, miközben apró lakatlan szigeteket csodálhatunk meg a part közelében. Az egyik ilyen picinyke sziget a Carrickarede (rock of the casting), melyre húsz méter hosszú, enyhén imbolygó kötélhíd vezet át, huszonnégy méter mélységű szakadék, a hullámzó kék tenger fölött.
Igazi turistalátványosság e kis kötélhíd, melynek elődjeit a XVII. századtól lazachalászok emelték, hogy átjuthassanak a szigetre, ahonnan tapasztalatik szerint jó fogásban reménykedhettek. A pallók között régebben jókora lyukak tátongtak, és igencsak kellett a korlátokba kapaszkodni a sikeres átjutáshoz. E mostani biztonságos drótkötélhidat mindössze néhány éve, 2008-ban építették, de szinte már csak a turistáknak. A halászok ugyanis újabban elkerülik a szigetet, mivel már csak egyre kisebb fogásban bízhatnak errefelé. A tenger itt mindig tiszta, napsütésben égszínkék és kékeszöld.
A távolban óriási függőleges, fehér sziklasort csodálhatunk meg, ahogy a becsapódó hullámok mossák kövezetét. A térség sirályok és madárritkaságok kedvelt helye. Jó időben egész a skóciai szigetekig ellátni északkeleti irányban. Időjárástól függően, májustól szeptemberig tart nyitva a híd nap közben: a felnőttek 5 font 60 pennyért, a gyermekek 2.90-ért, a családok 14 fontért kelhetnek át rajta. Ehhez azonban bátorság is szükségeltetik.
*
A Giant’s Causeway természeti csodához, az Ír-sziget északi csücskéhez a legegyszerűbben autóúton érkezhetünk el. Coleraine városkától 17 kilométernyire, Bushmills falutól négy kilométerre található az új látogatóközpont, mellette nagy parkolóval. Dublinból négy órán belül, Belfastból másfél óra alatt juthatunk el e tájra észak felé haladva, Derryből az út egy és egynegyed óra, északkeleti irányban. Bushmills-ben hagyva járművünket kisvasúton és gyalogosan is eljuthatunk a látogatóközpontig, ahol a jegyünket megvehetjük, és beléphetünk a nemzeti parkba.
Fotó és szöveg: Falus Tamás
Minderről bővebben Az Utazó 2015. 1. számában olvashat!
Legyél az első hozzászóló "Giant’s Causeway: óriások lábnyomában" című cikkhez