Hegyestű, Balaton-felvidék tanúhegye

A mai Hegyestűnek nevezett helyen évmilliókkal ezelőtt tűzhányó működött. Igaz, csak néhány hétig vagy tán egy évig lehetett aktív, mégis máig maradandó nyomokat hozott létre. Egykoron még a tűzhányó kráterének közelébe is képtelenség volt lejutni, most viszont ott állhatunk a kellős közepén. Ahol fortyogó láva várta, hogy kiszabaduljon a kürtőből, most barátságosan zöldell a fű. A lepusztult maradványok mégis tanúskodnak a vulkán létezéséről: megmaradtak a kürtőt kitöltő vulkáni kőzetek.

Az elmúlt évmilliók időjárási viszonyai, külső erői elhordták a krátert körülvevő salakkúpot, a szél és a víz lepusztította az egykori vulkán alatti homokot és az egyéb kőzeteket. De a megszilárdult lávató kemény kőzetei ellenálltak a külső erőknek. A megszilárduló kőzetet az idők során szabályos függőleges repedéshálózat járta át, és a vulkanizmus termékét, a bazaltot öt-, hat és hétszögletes jellegzetes oszlopokra bontotta. Ennek meredek, ötven méter magas sziklafala nyújt ma impozáns látványt Hegyestűnél is, a vulkán létezésének bizonyságául, tanúhegyként.

Amennyire egyedi, e tanúhegy, annyira kevéssé ismert nevezetesség, kirándulóhely, turistacélpont. Pedig igazán látványos ez a bazaltkúp, amely 337 méterre magasodik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Káli-medence szélénél, Monoszló falu határában, fokozottan védett természeti területként. A Balaton felől kúp alakot mutat a hegy, melynek északi felét az egykori kőbánya lefejtette. 1930-ban kezdték itt iparszerűen fejteni a bazaltot, s a munkálatokkal 1970-ig le sem álltak. Az egykori vulkán alakzatának felét el is bányászták.

Viszont ennek köszönhetően látható ennyire tökéletesen az egykori vulkán belseje. A természetvédelem megerősödésének pedig a megmaradt magasodó bányafal, melyet már nem engedtek elbányászni. A helyet a kilencvenes évek végén tisztították meg a szeméttől, és geológiai bemutatóhelyet is kialakítottak mind a szabadban, mind zárt bemutatóterem formájában. A szabadtéri geológiai kőtárban méretes monolitkövekkel érzékeltetik a Káli-medence változatos vörös, fehér színű köveit, megszemlélhetjük, hogy milyen gazdag kőfajtákat találtak és bányásztak az emberek a környék kőbányaüzemeiben, vagyis a Balaton-part közelében sorakozó vulkáni kúpoknál. Így fejtettek a Badacsony, a Gulács, a Tóti-hegy kőbányáiban. Láthatjuk a balatonhenyei dolomitot, konglomerátum-kavicskövet Badacsonyörsről, a balatonrendesi, szentbékkállai homokkövet, a hólyagos bazaltot Mindszentkálláról.

Az egykori bazaltbánya épületében létrehozott kiállítás pedig emléket állít a kőbányászatnak, bemutatja a Balaton-felvidék és a Dunántúl geológiai felépítését, jellemző kőzeteit, ásványait. Megismerhetjük, miként is bányásztak az emberek, hogyan fejtették a követ kézzel: köteleken lógtak, feszítővassal fejtették le az orgonasíp formájú köveket, majd kézzel törték, faragták a kockaköveket. Hegyestű télen-nyáron látogatható, a geológiai bemutatóterem március közepétől novemberig tart nyitva reggel 9 órától szürkületig.

S hogy miként jutunk el Hegyestűre? A Káli-medencét behálózó, Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban kialakított túraútvonalak közül a piros négyzet belül fehér jelű gyalogos, és a dupla piros kör belül fehér jelű kerékpártút, a hagyományos turistautak közül a (Monoszló–Zánka közötti) sárga sáv vezet fel Hegyestű bányaudvarára, míg a felvidéken végighaladó kék sáv néhányszáz méterre közelíti meg a természeti csodát és a geológiai bemutatóhelyet. Gépkocsival is könnyen odatalálni: a Balaton északi partján vezető 71-es közúton Zánkánál tábla irányít a 71-es útról Hegyestű felé és Zánka falut Köveskál irányába elhagyva jutunk fel erdei utakon a tanúhegyre. Két kiépített, tágas parkoló fogadja a motorizált turistát.

Fotó és szöveg: Falus Tamás

Hegyestűről bővebben Az Utazó 2015. tavaszi számában olvashat.

Legyél az első hozzászóló "Hegyestű, Balaton-felvidék tanúhegye" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*