Ugyan nem kerek évforduló, de 204 esztendeje született Arany János, a legnagyobb magyar balladaköltő, akit ezért a ballada Shakespeare-jének neveznek. Nagyszalontán született 1817. március 2-án, majd 1851. második felében a református egyház hívására a Nagykőrösi Református Gimnáziumban a magyar és latin nyelv és irodalom tanárává választották. Ekkor költözött családjával a jómódú mezővárosba.
Tíz éven keresztül lelkiismeretes és pontos tanár volt. Az oktatás mellett folyóiratokban publikált, és ebből az időszakból származnak nagyobb művei is. Nagykőrös ekkoriban viszonylagos autonómiát élvezett, az 1820-as években a mezőváros megváltotta magát földesuraitól, szabadalmas mezőváros lett. Igaz, ennek az önállóságnak volt előzménye. A török időkben khász város volt. Olyan települések kaphattak ilyen rangot az Oszmán Birodalomtól, amelyek évi jövedelme meghaladta a 100 000 akcsét. Ezáltal különböző kiváltságos előnyöket élvezhettek, lévén, hogy a szultán fennhatósága alá tartozó városként kezelték őket. Később, a török hódoltság utáni időkben ezekből lettek a mezővárosok, a szűkebb régiók kulturális és szellemi központjai. A reformáció igen hamar eljutott ide. Ekkor alapították a város református gimnáziumát, építették fel templomát.
A város „szívében” található Nagykőrös jelképévé vált református templom. Története szervesen egybeforrt a városéval, azzal együtt növekedett, változott és újult meg. Mai formája az 1907-es felújítás során alakult ki, amikor építészetileg igen színvonalasan új toronysisak készült és vele harmonikus egységben megújult a nyugati homlokzat is. A templom több évszázados története valószínűleg már a XII. században elkezdődött, de a feltehetően román stílusú, kora gótikus kis templomot elbontották, amikor a mai templom középső hajóját képező egyhajós, gótikus templom megépült a XIV-XV. században. A város központjában áll az ódon, tornyos, egyemeletes Városháza, homlokzatával a főtérre fordulva, mely Nagykőrös egyik jelképe.
Ezt a telket 1702-ben szerezte a város gróf Keglevich Zsigmondtól, hogy városházát építsen rajta. A ház föl is épült néhány évvel utóbb, de leégett, ezért újra fölépítették. A mai emeletes homlokzat a toronnyal 1811-ben készült. A gyönyörű tornyot napjainkban felújították, és a zsindelyes tető régi- új pompájában tündököl. A földszintes épületrészben működött hajdanán a Nagykőrösi Községi Takarékpénztár, mely 1860-ban alakult, s mint ilyen, első volt az országban. Ma ismét eredeti funkciójának megfelelően Városházaként működik az épület, melyre a nagykőrösiek igen büszkék, azért óvják, védik a múlt egyik fontos szimbólumát. A nagykőrösi főtér sarkán álló impozáns épületet, a Postapalota a város díszes, kétemeletes bérháza, a sarkán kupolával s jelenleg itt van elhelyezve a posta-, távíró- és távbeszélő-hivatal. Nagykőrösön 1788-ban állítottak föl postahivatalt, a Postapalotát 1905-ben emelték Jeney Ernő tervei alapján.
Az épület egyik ékessége volt a hatalmas kupola, amely 58 éve egy tűzvész áldozata lett, de a homlokzat is igen rozoga állapotban volt. A kőrösi önkormányzat régi terve, hogy rendbe hozzák a Postapalotát, csak befektető segítségével sikerült. A vállalkozó azzal a feltétellel vehette meg az épületet, hogy azt az eredeti állapot mintájára újítja fel. A befektető első lépésben a 18 méter magas, 12 méter átmérőjű és 15 tonnányi tetőelemet készíttetette el. A térség egyik legnagyobb kupoláját májusban emelték a helyére. A lakosok közül jónéhányan voltak, akik még emlékeztek az eredetire, sőt a kupola 1951-es leégésre is. Néhány évvel ezelőtt az épületet csodálatosan felújították, és immár régi fényében pompázik Nagykőrös központjában.
-dunay-
