Miközben a háborúk és különösen a II. világháború szörnyű pusztítást végzett történelmi épületeinkben, az állami felújításoknak köszönhetően az elmúlt két évben több olyan egykori csodás kastély épülete nyerte vissza régi fényét, amelybe ellátogatva a látvány szépsége mellett a magyar történelem emlékeinek feltárulása is gazdagítja az utazót.
A Budapesttől 80 kilométerre fekvő, Fejér megyei Iszkaszentgyörgy ékességének számító Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély különlegessége, hogy a barokk kortól a 20. századi neobarokkig minden stílusjegyet képvisel.
A kastély 1870-ben a Bajzáth család házassága révén került a Pappenheim grófok birtokába. Jelentős átépítése ezután kezdődött 1904–1909 között, köszönhetően gróf Pappenheim Siegfried képzelőerejének és felesége, Károlyi Erzsébet a költségeket fedező hozományának. Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervei alapján ekkor bontották el a nyugati mellékszárnyakat, hogy helyükre egy emeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet építsenek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval.
A nemesi rezidencia központi épületének földszintjén lakott a gróf és a grófné 3-3 szobában (háló-szalon-dolgozó), az emeleten volt az ebédlő, egyik oldalán a díszes berendezésű gazdag könyvtárral. A kastély a második világháború végéig volt a Pappenheim család tulajdonában, majd a szocializmusban volt itt kórház, menekült-, majd munkásszálló is, méretét kihasználva pedig emellett művelődési ház, könyvtár és általános iskola is.
Az épületet körülölelő teraszos kastélypark francia mintájú neobarokk kertje ma is számtalan növényritkaságot rejt. A hely különlegessége, hogy jelenlegi bérlője jóvoltából a kastély és a park újra a régi korok hangulatát idézi meg a jelen látogatója számára: Ari Santeri Kupsus finn mecénás, galériatulajdonos az általa gyűjtött műtárgyakkal varázsolta korhűvé a kastély miliőjét.
Kocsis Erika
