Ilyen a nyár Dublinban

Már csak az időjárás miatt is érdemes nyáron felkeresni a kontinensről Dublint, ezt a sok látványosságot, érdekességet kínáló, emberléptékű várost, mert ilyenkor sincs kánikula. Sőt, a 18–22 Celsius-fokos jellemző napi legmagasabb hőmérséklet már-már az ősz hangulatát idézi a Közép- és Dél-Európából érkező utazó számára. Igaz, mindennap számítani lehet be-beboruló égre, egy kis esőre, de 2014 nyarán például semmivel sem esett több eső az ír fővárosban, mint Magyarországon júliusban és augusztus első hetében.

Július végén több olyan nap is akadt, amikor valósággal tombolt a dublini nyár: a 25 °C-ot is elérte kora délután a hőmérséklet, és szikrázóan sütött a Nap. Tikkasztó kánikulaként élték át e napokat a helybéliek, akik már 20 °C-ban is mezítláb, szandálban, hát nélküli pólóban üdvözlik a nyarat, és bátran megmártóznak a tengerben a városi szabad strandokon, például a DART (hév) Seapoint megállója közelében kialakított beton aljzatú strandon, a híres Martello-torony lábánál.

De sokan napoznak a városközpont közelében lévő Grand Canal Dock kerület csatornáinak mólóin, partjain is. Főleg fiatalok, akik a közeli épületekben lévő nagy hírű cégek szerencsés – és jól megfizetett – alkalmazottai. A Google-től a Facebookig megannyi feltörekvő vagy már befutott amerikai vállalkozás telepítette Dublinba európai székhelyét, sok ezer fiatal munkavállalót ide csábítva, szerte a nagyvilágból. Magyarok is szép számmal dolgoznak Írországban, számukat kilenc–tízezerre lehet becsülni, és többségük szintén a fővárosban talál magának munkát.
A csatornán csordogáló turistahajók – étteremmel, kávézóval – viszont nem az itt élőknek, hanem a turistáknak nyújtanak vízi élményt.

Az itt dolgozók rokonaitól, barátaitól, turisták beszélgetéseitől hangosak a turistacsalogató nevezetességek, a sétálóutcák – a Henry Street, a Grafton Street –, az az érzése az embernek, hogy a városban szinte több a külföldi, mint az ír. És több a fiatal, mint az idősebb. A Temple Bar szórakozó negyedben mindenképp; a graffitisek által színesre festett házak között és alján pub pub hátán, és szinte mindenhonnan élő ír zene hangja hallatszik, már kora délutántól.

Okkal népszerű turista célpont a vár. Kívülről nem olyan impozáns, mint mondjuk a budai, de történetében benne van szinte az egész ír történelem.

Érdemes részt venni az egyórás vezetett vártúrán, ahol az idegenvezető elkalauzol a föld alatti vármaradványokhoz éppúgy, mint az emeleti dísztermekig, és bőszen elemzi a hétszáz évig itt uralkodott angolok rémtetteit.

Júliusban a várudvaron rendezték meg az ír homokvárépítők szokásos kiállítását, ahol a turisták tátott szájjal bámulták meg a hihetetlen szoborkölteményeket. A legnagyobb tetszést Einstein homokportréja aratotta.

Aki szereti a sört, a whiskyt, nemcsak a híres pubokba ülhet be, hanem meglátogathatja a Guinness Múzeumot vagy a The Old Jameson Distilleryt, azaz a híres whisky márka lepárlóüzemét. Pubból szinte minden sarkon találunk egyet, de a megfáradt turista a belvárosban könnyen talál olyan gyorséttermeket, szendvicseket kínáló üzleteket, ülőhelyekkel kialakított(!) élelmiszerüzleteket is, ahol nap közben könnyen felhörpinthet egy frissítőt, vagy egy-egy falattal csillapíthatja éhségét

A Dublin-közeli Bray déli kisvárosból egészen Howth-ig, a nagy Dublinhoz tartozó északi, halászfalut idéző kikötőig fut a DART, mely szinte végig a tenger partján halad, félkörívet követve. A Howth felé vezető úton a városi vasút el is ágazik, másik végállomása Malahide-nál van. E kis település szép kastélyáról, és parkjáról híres. A Talbot-család tulajdona volt 1185-től 1973-ig; csaknem nyolcszáz éven át szolgált lakhelyül és erődként. Hogy miként, az kiderül a túravezetővel szervezett kastélylátogatáson.

Érdemes sétálni a Dublint nyugatról keletre átszelő Liffey folyó partján. A város leghíresebb hídja a Ha’ penny Bridge (lásd a nyitóképen!) Legújabb hídja pedig az O’Connell Bridge közelében felépített Rosie Hackett, melyet 2014 májusában adtak át, s amelyen hamarosan a Luas, a város villamosa is áthalad majd.

A Liffey északi partján 1999 óta áll egy szobor együttes, melyet a kanadai kormány állított, így tisztelegve a nagy éhínség áldozatai és a kivándorolt túlélők előtt.
Sétáljunk el a Trinity College-hoz is, a XVIII. század derekán épült egyetemhez mely a híres hatalmas könyvtárat rejti magában vagy a St. Patrick-katedrálishoz, ahol Jonathan Swift volt egykoron a főesperes.

Kiváló választás Dublin ahhoz, hogy eltöltsünk egy hosszú hétvégét vagy akár egy hetet is. Biztos, hogy annyi a különlegesség, a látnivaló, hogy mindig jól érezzük magunkat, és egy percig sem fogunk unatkozni. Még akkor sem, ha olykor az esőkabátot is magunkra kell húznunk.

Fotó és szöveg: Falus Tamás