Key West, a karibi világ nyugati kulcsa

Már a hidakon, szigeteken átívelő utazás is páratlan élményeket rejt. Ehhez jönnek a koloniális stílusú faházak, a pálmafák, a bárok, a trópusi szigetvilág, a lágy szellő, az amerikai lobogó és Hemingway. A legendás Key West egy nagyjából Újpest méretű kis szigeten fekszik az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl határán. Az Egyesült Államok legdélebbi településének és egyben az egyetlen „karibi szigetének” is hívják a Kubától mindösszesen csak 90 mérföldre (úgy 150 kilométerre) elterülő Key Westet. Floridával csak a híres, tenger fölötti pilléreken átívelő Highway One főút Overseas Highway része köti össze (ami aztán a szárazföldön egészen Kanadáig van kiépítve), mégis turisták tömegei keresik fel folyamatosan a mindössze 25 000 lelket számláló kisvárost.

Az úton végeérhetetlenül következő sziget, híd, sziget, híd párost csak a közvetlen közeli tenger látványa töri meg – a szűkös térben még a távvezetékek is a tengerben felállított oszlopokra szorultak – amelyek közül a sztár kétségkívül a híres Seven Mile Bridge, vagyis a 7 mérföldes híd (amely valójában 6,79 mérföld, vagyis 10,93 kilométer hosszú).

A klasszikus déli, deszkákból felépített verandás házak alkotta utcák, az elzárt, trópusi szigeten olyan egyedi, semmi mással össze nem téveszthető atmoszférát varázsolnak, amelyet az Államokban sehol máshol nem találhat meg az ember. Feltehetőleg ez vonzotta ide még a 30-as évek elején a Nobel-díjas írót, Ernest „Papa” Hemingwayt is, akinek a háza a mai napig a sziget egyik leglátogatottabb turistaattrakciója.

Hemingway-relikviák

A Hemingway-házban sok bútort és személyes tárgyat sikerült megtartani és eredeti formájában kiállítani, mint például Hemingway könyvespolcát az általa ott olvasott könyvekkel.

A sziget első olyan háza, amelynek folyó vizes fürdőszobája volt az emeleten is, köszönhetően a tetőre épített víztartálynak. A házat 8000 dollárért vette Pauline nagybátyja, ugyanakkor a kertben található úszómedence – amely Key West 100 mérföldes körzetében az első és egyben egyetlen volt – 20 000 dollárba került (mai árfolyamon 330 000 dollár, közel 100 millió forint), amit Pauline vájatott, miközben Hemingway a spanyol polgárháborúban volt. Visszatértekor meglepődve látta, hogy a kemény, sziklás talaj miként dobta meg az ásás költségvetését, majd ennek hatására odaadott feleségének egy nála lévő pennyt, a híressé vált mondatával: „Nos, akkor már itt van az utolsó centem is”. Ez a penny a mai napig a medence mellett található, betonba öntve. A házban és kertjében manapság több mint 50 különleges, hat- vagy hétujjú macska él, melyek többsége egy Hemingwaynek adott hatujjú macska, Hógolyó leszármazottja, akit Harold Stanley Dexter kapitány ajándékozott egyik kicsinyével együtt az írónak, akit egészen megbabonázott a különleges macska.

Key West újkori történelme már az első felfedezések idején, félezer évvel ezelőtt, 1521-ben kezdődött. Ekkor történt, hogy a spanyol konkvisztádor, Juan Ponce de León megvetette a lábát a szigeten, aki a helyi indián őslakosokkal, a calusa nemzetséggel nem törődve spanyol területnek nyilvánította ki a területet (akik ezt „meghálálva” nem sokkal később halálos sérülés kíséretében űzték ki őt és a spanyolokat ideiglenesen Floridából). A spanyol fennhatóság idejéből ered a sziget neve is: Cayo Hueso, mely aztán idővel – a nyelvi torzításoknak köszönhetően – az amerikaiak számára, akik 1822-ben jutottak hozzá a szigethez, csak Key West lett. Spanyol eredetijének jelentése egyébként „Csont-zátony”, mivel az őslakosok egy közös temetkezési helynek használták a szigetet, emiatt rengeteg csonttal találkoztak az első felfedezők, akik végül ezt a nevet adták neki.

Napjainkban modern trópusi paradicsommá varázsolták az itt élők a „zátonyt”, ami több rekordot is magáénak mondhat. Az Egyesült Államokban itt van az egységnyi helyre eső legtöbb bár, egészen pontosan 360. A leghíresebb ezek közül Hemingway kedvenc tavernája, a Sloppy Joe’s bár a főutcában, a Duval Streeten.

Habár a kocsma korábban nem itt állt, hanem körülbelül 50 méterre nyugatra, a Greene Streeten, azonban a mára önálló márkaként is működő nevet még maga Papa adta, a Havannában található eredeti bár után. Az író ma már turista-zarándokhelyként működő Key West-i háza a Whitehead Street szívében, a világítótorony mellett, 1851-ben épült. Hemingway második felesége, Pauline nagybátyja nászajándékként vette számukra 8000 dollárért egy 1931-es árverésen, miután azt korábban az asszony kiszemelte maguknak. Míg itt éltek, 1931 és 1939 között, Hemingway itt írta meg klasszikus novelláit, a „Kilimandzsáró havá”-t és a „Francis Macomber rövid boldogságá”-t, de itt született meg regénye, a „Gazdagok és szegények”, vagy a valós, saját afrikai kalandjait leíró elbeszélése, az „Afrikai vadásznapló” is.

Az utcákat járva óhatatlanul feltűnik Key West másik, mára ikonikussá vált nevezetessége, az utcákon szabadon kószáló kakasok és tyúkok látványa is. A történet gyökerei egészen a kubai tízéves függetlenségi háborúig nyúlnak vissza, 1868-ig, amikor is rengeteg lakos menekült át a háború szörnyűségei elől Key Westre. Az itt élő kubaiak tartottak saját szokásaik szerint baromfikat, viszont mikor Kuba annak idején szabaddá vált, és lehetőségük volt hazatérni, tömegével hagyták hátra ingóságaikat, többek között haszonállataikat is. Ebből önmagában még nem következett volna a tollas jószágok ilyen mértékű szabad fennmaradása, azonban a szigeten mai napig érvényben lévő rendelet szerint minden madár védettséget élvez. Ez pedig a baromfik számára hosszú életet és egyben hírnevet is biztosít.

Key Westen található a keleti partszakaszon észak–déli irányba haladó Highway One nulladik mérföldköve, itt található a Southernmost Point, a legdélebbi pont, ahonnan csak 90 mérföld, vagyis 150 kilométer Kuba (míg Miami 207 kilométer), illetve ebben az utcában található a Southernmost Inn, a legdélebbi panzió is.

Híres hely a Little White House, vagyis „Kis Fehér Ház” is, amelynek kényelmét hat amerikai elnök is élvezte. Köztük Harry S. Truman, aki nemcsak pihenőhelyként, hanem működő, téli Fehér Házként is használta 1946 és 1952 között.

Habár Key Westre igazából a szigetekkel, hidakkal szabdalt út látványáért és a különleges hangulatért szoktak leruccanni, ha már leérkeztünk, szép időben a homokos tengerparton érdemes napfürdőt, a selymes tengervízben pedig valódi fürdőt venni. Ez azonban csak a bónusz – Key West önmagában is olyan hely, ami más, mint bármi más.

Bényei Zoltán