Királyi nászút a Seychelles szigeteken

Az elmúlt évtizedekben a Seychelle-szigetek jó néhány nászutaspárnak szolgáltak tökéletes búvóhelyül, sőt sokan a boldogító igent is a fehér homokos, idillikus tengerparton mondják ki. Mi tagadás, nem meglepő, hogy Brad Pitt és Jennifer Aniston itt töltötték mézesheteiket, de az sem, hogy az óriásteknősök mellett Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones is törzsvendégnek számítanak. Tényleg ez a földi paradicsom?

A Seychelle-szigetekről mindenkinek a türkizkék víz, a fehér homokos strandok, az egzotikus madarak és a lágyan suhogó pálmák jutnak az eszébe. És ez nem is áll távol a valóságtól, hiszen ez a 115 sziget az Indiai-óceánban annyira tökéletes, hogy ha nem vágynánk a teljes relaxációra, már-már giccsesnek éreznénk. Idillikus hangulatának megőrzését pedig annak köszönheti, hogy már a kezdet kezdetén eldöntötték: csak exkluzív úti célként hajlandók működni. Nem a gyors meggazdagodás vágya hajtja az itteni embereket, hiszen jól ráéreztek arra, hogy nem szabad tömegtermékként elherdálni ezt a földi édenkertet, így korlátozták a turizmus méreteit, a férőhelyek számát, ennek hatásaként persze az árak az egekbe szöktek, és ott is maradtak. Sokan megkérdőjelezik, hogy megéri-e a kiadást egy néhány napos luxusstrandolás, ám azt elfelejtik, hogy nem csak a Bacardi vagy a Bounty csoki reklámjából ismert strandokon való fürdőzés az egyetlen program, amit errefelé csinálni lehet. Persze a festői strandok egymást érik – csak a Mahé-szigeten több mint 68 strand létezik –, így mindenféle vízzel kapcsolatos szórakozási lehetőség adott, a búvárkodástól egészen a kite-szörfig. Sőt, inkább megéri helyi idegenvezető segítségét kérni, aki ismeri az eldugott strandokat, horgászhelyeket, a bennfentes szokásokat, és így elkerülni az évente 120 ezer turista által okozott „tömeget”. Mivel többen panaszkodtak, hogy a szervezett kirándulásoknál az ár-érték arány hagy némi kívánnivalót maga után, mi egy helyi vezetővel, Hugóval fedeztük fel a szigetek igazi ízét, amiben a legszebb az volt, hogy segítségével kommunikálni tudtunk az itteni emberekkel. Bár a szigeteken három hivatalos nyelv van érvényben (a helyi mellett az angol és a francia), a helyiek nyelve a kreol, amelyen erősen érződik a francia kolóniaként leélt múlt. Ennyi nyelv mellett persze segítség nélkül sem nehéz az embernek megértetnie magát, ám a helyiek nyelvének ismeretével levethetjük „turistabőrünket”, és beilleszkedhetünk az itteni élet folyásába. A Seychelle-szigeteki emberek különben nyugodtak, mosolygósak, nagyon segítőkészek, és annyira nyitottak az idegenek felé, hogy többször is előfordult, hogy meghívtak minket vacsorára.

A Seychelle-szigetek egyik legszimpatikusabb vonása a multikulturális környezet, amelyben a népcsoportok gyökerei átmenetek és konfliktusok nélkül olvadnak össze egymással, egy különleges mozaikot alkotva. Aki kíváncsi erre a kulturális keveredésre, annak érdemes október végére időzítenie utazását, hiszen akkor rendezik meg a legkiemelkedőbb egyhetes ünnepet, a kreol fesztivált. A világ minden tájáról érkeznek ilyenkor a kreol művészek, hogy bemutassák zenéjüket, táncukat, életüket és konyhájukat is.

Mahé
A fősziget alig 157 km² területével kisebb, mint Pécs városunk, ám nemcsak a legnagyobb Seychelle-sziget, de a legmagasabb is egyben. Itt található ugyanis a Morne Seychellois 905 méter magas csúcsa, és még ha nem is vágyunk magaslati levegőre, akkor is érdemes valamelyik dombra kirándulni egyet, hiszen a panoráma madárperspektívából abszolút verhetetlen. Jó hír viszont, hogy a képeslapok és a prospektusok nem hazudnak, tehát bárki elkészítheti saját képeslapfotóját, akármelyik strandra is sodorja itteni üdülése!

A lakosság mintegy 90 százaléka ezen a szigeten él, így nem meglepő, hogy a főváros, Victoria is itt található. A fővárosban nem szabad kihagyni a piacot, ahol a szín- és illatkavalkád mellett megszámlálhatatlanul sok kincs található, nem beszélve azokról az egzotikus gyümölcsökről, amelyeknek pusztán a neve is jó kedvre deríti a fáradt utazót. A kedvencünk a bilimbi lett – amelyet a termés alakjának hasonlósága miatt uborkafának is neveznek –, egy elég savanykás gyümölcs, de a helyiek savtartalma ellenére is gyakran fogyasztják nyersen, sóba mártogatva. Általában speciális ételek elkészítéséhez használják, de savanyúságként is igen elterjedt. Az itt őshonos növényeket érdemes a botanikus kertben összegyűjtve megcsodálni, amely ráadásul óriás teknősökkel és egy orchideakerttel is várja látogatóit. Aki pedig még több különlegességre vágyik, annak ajánljuk a Jardin du Roi fűszerkertet, ahol nemcsak vaníliát, fahéjat vagy akár szerecsendiót élvezhetünk eredetiben, hanem a helyi művészek alkotásait is, az étteremben pedig művészi gasztronómiai kreációkkal kényeztetik az ízlelőbimbóinkat.

Hugo tanácsára áthajóztunk a Cousin-szigetre, amelyet madárparadicsomként tartanak számon, és kigyönyörködtük magunkat olyan különleges fajokban, mint a madagaszkári gerlice, amelynek egy vörös fejű, külön fajtája terjedt el a Seychelle-szigeteken. És hallgattuk a vastagcsőrű bülbülök kiáltozásait: ezek az akár 25 centis madarak fejükön tollsapkát viselnek, amelyet vicces nevükhöz méltóan izgatottságukban felborzolnak.

Praslin
Egy Seychelle-szigeteki nyaralás sem lenne teljes Praslin meglátogatása nélkül, amely bár a második legnagyobb sziget, mégis érezhetően nyugodtabb, mint Mahé. A sziget belsejében található az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított Vallée de Mai Nemzeti Park, óriás ősfás erdejében az utak folyamatos félhomályba burkolóznak. Az itteni turistalátványosság – amely biológiai világszenzáció is egyben – a tengeri kókuszdió, a coco de mer. Senki sem tudja, hogy ez a titokzatos, két összenőtt diót formáló terméséről ismert növény miért csak Praslinon és a szomszédos Curieuse miniszigeten honosodott meg, viszont az tény, hogy a legnagyobb tengeri kókusz több mint 20 kilót nyomott, és a pálma akár 200 évig is élhet. A dió formája eléggé hasonlít egy női medencére, így a bennszülöttek afrodiziákumnak tartják a húsát, sőt mi több, szaporodását mítoszok övezik. A legenda szerint a hímnemű fa – melynek botszerű virágja van – teliholdkor, az éjszaka leple alatt felkeresi a nőnemű pálmát, hogy megtermékenyítse azt. Ha pedig egy emberi lény megpillantaná a nászt, azon nyomban pálmává válna, így mi nem kockáztattunk, és a holdfényes éjszakákat inkább a strandon vagy a teraszunkon töltöttük.

Bird Island

Még Mahéhoz képest is feltűnő az az érintetlen idill, ami itt fogadott minket. A kis propelleres repülőgépről nézve az volt az érzésünk, mintha az egész sziget nem lenne elég nagy ahhoz, hogy a repülő leszálljon rajta. Ráadásul úgy tűnt, hogy a pilótánk is ezzel az érzéssel küszködik, mivel landolás helyett alacsony körözésbe fogott, szemével figyelmesen pásztázva a terepet. De nem a leszállópálya mérete okozott neki fejtörést, hanem egy nagyobb, barna folt a pálya közepén – a három itt élő óriásteknős egyike, akik néhanapján még a repülőforgalom irányításába, vagyis akadályozásába is besegítenek. A három teknős közül Esmeralda világhírrel büszkélkedhet, hiszen már kétszer is elérte, hogy bekerüljön a Guinness Rekordok könyvébe: egyszer a súlyával, egyszer pedig a korával. Túravezetőnk elmesélte, hogy sok turista csakis amiatt jön el a „madarak szigetére”, hogy meglátogassa a több mint 300 kilós és becslések szerint majd 200 éves teknőst. Szerencsére még mielőtt kezitcsókolommal köszöntünk volna az idős hölgynek, Hugo felvilágosított minket, hogy a női név ellenére Esmeralda ízig-vérig férfi.