Királyok és lovagok szülőföldjén

A középkorban elsősorban királyi és lovagi rendek székhelyeként volt jelentős ez a terület. Fontos kereskedelmi utak haladtak a szomszédos Magyar Királyság és Szilézia, illetve Oroszország felé. Számos vár épült a tájon: királyi és nemesi rezidenciák, határ menti erődök, valamint a kereskedelmi utakat védeni hivatott őrvárak. Néhányuk a háborúkban, leginkább a svéd–lengyel háború idején elpusztult, akad, ami már csak romjaiban tekinthető meg, számos erődítmény azonban ma is eredeti pompájában fogadja az ideérkezőket.

Az épen maradt erődítmények egyike a Nedeci-vár, amely Dunajec-kastélyként is ismert. A Dunajec folyó partján, a Pieninek, a Podhale és a Spisz határán, sasfészekként emlegetett hegyen lévő ősi romokra építtették az 1300-as évek elején a Berzeviczyek. Rövidesen a Szapolyai-család tulajdonába került, mígnem Szapolyai János, akit II. Lajos halála után a székesfehérvári országgyűlés királlyá koronázott, eladta. Történelme során gyakran adták-vették, vagy éppen elzálogosították. Az utolsó lakói a Salamon család tagjai voltak: a grófné két gyermekével 1943-ban, a világháború elől menekülve hagyta magára az épületet, két évvel a Vörös Hadsereg megérkezése előtt. A vár dísztermében megtekinthetők a tulajdonos családok címerei és az utolsó grófnő arcképe is.

1963-ban újították fel az épületet, ma múzeumként üzemel. A gótikus palota sok eleme elpusztult a századok alatt, de a börtön – ahol a hírhedt szlovák-lengyel „Robin Hood”, Jánosik György is raboskodott – és több lakószoba eredeti formájában látható. A magyar emlékek kutatói is sok érdekességre bukkanhatnak, XVI. századi magyar térképek, magyar királyokat és városokat ábrázoló rézkarcok is láthatók a gyűjteményben. Semmiképpen ne hagyjuk ki a tetőteraszt, páratlan kilátás nyílik a felduzzasztott Dunajec folyóra és a szemközti romos Czorsztyni-várra.
Mai napig legendák keringenek a várban maradt inka kincsekről, amiket Berzeviczy Sebestyén egyik rokona és annak felesége (aki az utolsó inka király lánya volt) hozott ide a XVIII. században, és azóta senki sem látta. A belépő 3 zloty, idegenvezetés nincs. A várban művészi alkotóház és szálloda is üzemel, ahol korhű berendezésű szoba is foglalható. (Turisztikai információk: www.niedzica.com.)
Aki nem a várban szeretne megszállni, érdemes felkeresnie a Czorsztyni-tó partján fából épült panziók egyikét. Ezeket a házakat a duzzasztógát megépítése miatt víz alá került faluból helyezték át a skanzenszerű településre. Czorsztyn üdülőfalucskából gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre és az említett várakra egyaránt. Egy éjszaka kétágyas szobában 37–45 euró.

A Dunajec habjain

Kellemes félnapos elfoglaltság a tutajozás a Dunajec folyón. Sromowce Wyznéből indul a túra, és Srawnica gyógyüdülőhelyig érdemes leereszkedni. A táv 18 kilométer. (A végállomás Kroscienko, de kevesen utaznak odáig.) A tradicionális gural népviseletbe öltözött tutajosok a Pieniny Nemzeti Parkon keresztül viszik utasaikat. A táj gyönyörű, különösen a Dunajec áttörésénél, ahol a Pieninek legmagasabb csúcsának magasságában (Három Korona – Trzy Korony) a folyó hét kanyart alakított ki, így az áttörés két vége közötti 2,8 kilométeres táv 8 kilométerre hosszabbodik. A folyómedret övező sziklák magassága 300 és 500 méter között mozog, s a széles folyómeder néhol 10 méterre is összeszűkül. Azért félelemre semmi ok: a megzabolázott Dunajec folyó csendesen csordogál a hatalmas hegyek között, ritkán gyorsul fel, ráadásul a képzett hajósok jobban ismerik az örvényeket, mint saját tenyerüket. Mellesleg a tutajosok szövetségbe tömörültek, így a kiindulási ponton nem kell az ajánlataikkal zaklató „partizánoktól” tartanunk. A jegyen szerepel, hányas számú vízi eszköz lesz a mienk, már csak azt kell megvárni, hogy összegyűljön a 9-10 fős utaslétszám. A szövetség komoly feltételeket szab a tutajosokkal szemben: három évig tanulják a szakmát, hat év után lehetnek mesterek, nyolcéves tapasztalattal tanulót fogadhatnak. (Április és október között indulnak túrák, a részvételi díj 39 zloty, amihez érdemes hozzászámítani a visszaút buszjegyének árát is.)

Bem szülővárosa

A reneszánsz Lengyelország gyöngyszeme másfél-két órányi útra található Nedec várától. Akárcsak az előbbi, Tarnów is egy fontos Magyarországra vezető kereskedelmi út mellett feküdt. Az 1330-ban alapított város feladata volt az útvonal őrzése és a vámok beszedése a kereskedőktől. Leghíresebb szülöttje Bem József, a magyar szabadságharc hőse, aki Tarnów Burek nevű elővárosában látta meg a napvilágot 1794-ben. Aki Tarnówban jár, nem mulaszthatja el felkeresni a tábornok impozáns mauzóleumát a Strzelecki Parkban, ahová 1929-ben szállították a hadvezér hamvait.

A város ápolja a magyar hagyományokat, itt született meg az első Lengyel–Magyar Baráti társaság is. Fontos látnivaló a Sepsiszentgyörgy város által Tarnównak ajándékozott székely kapu, illetve mögötte a Petőfi-szobor. A város legrégibb épületében berendezett Egyházmegyei Múzeumban a ritka gótikus egyházi kincsek mellett a magyar származású Lippóczy Norbert népművészeti gyűjteményét is megcsodálhatjuk, melyet a tokaji bor egyik legnagyobb importőre az 1956-ban nyújtott lengyel segítségért ajándékozott Tarnównak. (Lengyelországban nem készül kereskedelmi forgalomba kerülő bor, a kaliforniai és francia nedűk mellett nagyon népszerűek a tokaji borok.)

Tarnów a reneszánsz idején az egyik legszebb lengyel város volt. Az impozáns plébániatemplom, a főtéren álló csodálatos városháza (ma múzeum, éppen renoválják, a felújítás után itt állítják ki a darabokra szabdalt, ma a főtér másik múzeumában őrzött Erdélyi panorámát is), a gazdagon díszített polgári épületek mindig elkápráztatják a városba érkezőket.

A tarnówi székesegyház a XIV. században épült, a mai arculatát a XIX. század végi átépítés során nyerte el. Berendezése gazdag, az oltárok, szobrok, epitáfiumok, vitrázsok Lengyelország legszebb szentélyei közé emelik a székesegyházat. A templom melletti téren találjuk II. János Pál pápa monumentális emlékművét, s mivel a katedrálisba mise idején nehéz bejutni, tervezzük kora délutánra a megtekintését (belépő nincs, fotózni tilos!).

Érdemes időt szakítani a páratlan Etnográfiai Múzeumra is, ami Európában egyedülálló módon állandó kiállításon mutatja be a roma lakosság életét és vándorlásának történetét az indiai őshazától a második világháborúig.

Fontos szerepet töltött be a város életében – a II. világháborúig a lakosság több mint felét kitevő – zsidó közösség. A hitleri hadigépezet a zsidók deportálását éppen itt kezdte, a koncentrációs táborok legalacsonyabb sorszámú lakói Tarnówból érkeztek. Kevés zsidó emlék maradt fenn, a nácik a zsinagógát is felégették, de az 1581-ben alapított zsidó temető épen maradt.

A legszebb fatemplomok

Tarnówból kiindulva felfedezhetjük a faépítészet csodálatos emlékeit. „Kis-Lengyelországban” fából építették a falusi házakat, kocsmákat, nemesi udvarházakat és a turisták által ma leginkább csodált fatemplomokat (a fa olcsóbb építőanyag volt, mint a kő, ráadásul könnyebb megmunkálni). A legrégebbi fatemplomok a XV. század első feléből, a legújabbak a múlt század húszas éveiből származnak. Ezek főként gerendás szerkezetű, egyhajós, zsindellyel vagy bádoggal fedett kis épületek.

Tarnów és környékének nevezetes fatemplomai Lipnica Murowanán a Szt. Lénárd-templom (Lengyelország egyik legérdekesebb és legjobb állapotban fennmaradt fatemploma), Skrzyszówban a Szt. Szaniszló-templom (ez „Kis-Lengyelország” legnagyobb fatemploma). Tarnów Burek városrészében található a Legszentebb Szűz Mária-templom, melyet 1440-ben szenteltek fel.
Kicsit messzebb, Debnóban épült a Szent Mihály arkangyal-templom, amely a legrégibb fából készült szentélyek egyike (egyetlen szög felhasználása nélkül készült), egyedülálló falfestményekkel és értékes berendezéssel. A templom homlokzata alatt található, ágaktól megfosztott fatörzs formájú feszülete a XIV. századból származik.

A látogatók számára a templom nyitva tartása: hétfő–péntek 9.00–12.00 és 14.00–16.30, szombat 9.00–12.00 óra között.

Az „ifjú” Zakopane

Mielőtt búcsút mondanánk Kis-Lengyelországnak, érdemes egy-két napot eltölteni a téli sportok kedvelői között méltán népszerű, de nyáron is sok látnivalóval szolgáló Zakopanéban. A 30 ezres városka közel egymillió turistát fogad évente. A település mindössze négy évszázados múltra tekint vissza, a XVII. században alapított falu sokáig isten háta mögötti porfészeknek számított, és csak a XIX. század végén, a vasút megjelenésével vált kedvelt üdülő- és sportközponttá. A városban kellemes időtöltést ígérő wellness-hotelek találhatók, a környéken turistaútvonalak tömkelege várja a felfedezőket, gyalogosokat és bicikliseket egyaránt. A Kasprowy-csúcsra modern felvonó visz, a hosszú sorban állás elkerülése végett érdemes a jegyet megvenni a város központjában.

Gasztronómia

A lengyel konyha ízei jelentősen eltérnek a magyartól, de hamar megszerethetők. Kihagyhatatlanok a levesek, mint például a zurek (savanyú leves tojással),a hideg uborkaleves, a cékla- vagy káposztaleves és a húslevesek. Egyre népszerűbbek a grillhúsok és a hússal együtt pirított juhsajt, a sülteket előszeretettel töltik gombával, májjal vagy velővel. Ne lepődjünk meg, ha vacsora előtt kenyeret és zsírt kínálnak, nagyon finom, és hatásosan csökkenti az aperitifként felszolgált vodka káros hatását. Desszertként mindenképpen kóstoljuk meg az almás süteményt, a sarlotkát, amit minden helyen másképp készítenek el. Aki pedig önmagát vagy ismerőseit szeretné emlékeztetni az utazásra, hozzon haza tejkaramellát, kimérve kapható Króvka (ejtsd: kruvka) néven.

Hasznos tudnivalók

Kis-Lengyelország fővárosa Krakkó, ahol érdemes néhány napot eltölteni. Megközelíthető autóval (Budapesttől kb. 5 óra), vonattal vagy busszal. A buszjegy ára 3900 forint/egy irány. Júniusban és júliusban, illetve októberben ajánlott utazni. Az árak általában alacsonyabbak, mint itthon. A benzin drágább, de a benzinkutak éjjel-nappal nyitva vannak. Ha autóval megyünk, vigyünk térképet, mert a GPS megőrülhet az ugyanolyan nevű településektől. Többnyire két-, maximum háromsávos autóutak kötik össze a városokat, s gyakran lehet dugóra számítani.

A szállodai árak lényegesen alacsonyabbak lehetnek, ha a neten foglaljuk. Tarnówban mindenképpen belvárosi szállást foglaljunk. Sok helyen nem beszélnek nyelveket, a fiatalok általában tudnak angolul, az idősek némelyike németül (nem szeretik használni). Az oroszt megértik, de mindig szóljunk előre, hogy magyarok vagyunk.

Minden városnak van főtere sörözőkkel, éttermekkel, ahol mindig történik valami. Gyakori az éttermekben az élőzene, külön díjat nem számolnak fel érte. Borravalót nem szokás adni. A nálunk megszokott presszókávét többnyire csak Krakkóban kérhetünk, másutt hosszú vagy tejes kávét szolgálnak fel.

Közismert a lengyelek vallásossága, ezért a templomok megtekintését célszerű azokra az időpontokra időzíteni, amikor nem tartanak misét.
Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet: 1075 Budapest, Károly krt. 11. Turistainformációk: www.lengyelorszag.travel/hu.

Krakkó

„Kis-Lengyelország” fővárosa évente 8 millió turistát kápráztat el (lakossága 700 ezer, ebből 130 ezer diák). Ha megkérdezünk valakit, miért érdemes felkeresni a régiót, elsőként Krakkót fogja említeni. Itt található az ország legrégibb egyeteme, a Jagelló (1364-ben alapították), és számtalan színház és múzeum csalogatja a kultúra szerelmeseit. A fiatalokat a fesztiválok vagy éppen a főtér hangulatos sörözői és a jazzklubok csábítják, a zarándokok II. János Pál emlékhelyeit keresik fel.

A városnézést a királyi útvonallal érdemes kezdeni. A régi királyi ünnepi menet útvonala a Szent Flórián-templomtól a barbakán (kapuerőd), a városi falak, valamint a Flórián kapu mentén a Fő térre, majd a Kanonokok utcáján át a Wawelre, a királyi várba vezet. A Fő tér Európa legnagyobb középkori tere, itt lovas kocsit bérelhetünk, omnibuszra szállhatunk. Legszebb műemléke az Európa legnagyobb gótikus oltárával büszkélkedő Mária-templom, középen a Városháza tornya és a Posztócsarnok található. A Wawel múzeumában csodálhatók meg az egyedülálló flandriai gobelinek, a katedrális kazamatáiban pedig magyar emlékek után kutakodhatunk.

Ha több napot töltünk a városban, ne hagyjuk ki a Kázmér-negyedet, melyet Nagy Kázmér önálló városként alapított 1335-ben. 1939-ig elsősorban zsidók laktak itt. (A későbbi gettó a Visztula túloldalán volt.) Ma kávéházak, éttermek és galériák százai miatt kedvelt a városrész, s a fiatalok kedvelt találkozóhelye. A színházlátogatók örömére a városban több tucat társulat tart bemutatókat: a helyiek a Régi Színházat és az opera-előadásoknak is helyet biztosító Słowacki Színházat ajánlják a turistáknak.