Felnőtteknek nem – ezzel a címmel jelent meg néhány évvel ezelőtt Haász János első kötete, amit most annak párdarabja, a Mire felnövünk című követ.
Egyértelműen bizonyítva, hogy az újságíró szerző személyiségéhez szemlátomást az úgynevezett „svéd típusú”, vagyis afféle naiv, a világ dolgaira gyermeki szemmel rácsodálkozó gyerekprózaversek műfaja áll a legközelebb.
Az érzékeny témafelvetés – egy család élete, illetve az anya egészségi állapotának fokozatos romlása, majd vélhetően halála – egy kisiskolás fiú hangján szólal meg a feldolgozhatatlant próbálva feldolgozni úgy, hogy egy-egy szarkasztikus poén is beleférjen. Egri Mónika színes és a szöveghez szervesen kapcsolódó illusztrációi pedig enyhítik a versek – témából is fakadóan – sokszor komor hangulatát.
