Idén ünnepli harmincadik születésnapját a Peugeot 106, amely annak idején ugyanúgy magasra tette a mércét a városi autók körében, mint késői utóda, a Peugeot 208. Más téren is találunk érdekes párhuzamokat a két típus között.
Kategóriateremtőnek a szó szoros értelmében csak olyan produktum tekinthető, amely nem rendelkezett közvetlen előddel. A Peugeot 106 esetében nehéz igazságot tenni, hiszen nem ez volt a Peugeot első kisautója. Az 1972 és 1988 között gyártott 104 csinos és modern is volt. Amikor azonban 1983-ban megjelent a Peugeot 205, hirtelen vákuumban találta magát a szögletes apróság. Darabszámai folyamatosan csökkentek a legendás rokon árnyékában, és amikor öt évvel később végleg beszüntették, valljuk be, a közönségnek nem igazán volt hiányérzete.
A Peugeot-nak azonban volt valami izgalmas a tarsolyában: egy új miniautó, amely már nevében is jelezte, hogy nem kíván a 205 másodhegedűse lenni. Különleges formaterve már a későbbi 306-os és 406-os előfutára volt, feszes, geometrikus vonalakat kombinált lágy, organikus elemekkel. Míg a 104 racionális közlekedési eszközként lett sikeres, a 205 pedig maga a megtestesült energia, a 106 kecses és elegáns, ugyanakkor pimasz és játékos is, akár egy nép közé vegyült hercegkisasszony.
Kiváltképpen igaz ez azokra a különkiadásokra, amelyek egészen 2003-as nyugdíjazásáig szegélyezték a 106 pályáját. Sportos, elegáns és környezettudatos kivitelek tették még értékesebbé a szériát, amely először szembesítette a világot azzal, hogy egy kisautó is lehet nagystílű.
Most, harminc évvel később a Peugeot 208 hasonló benyomást tesz a nagyközönségre, bár ezúttal nem különülnek el egymástól az emelkedett értékek – de előbb lássuk, mivel nyűgözte le a korabeli vásárlókat a 106.
Az A-szegmensben soha nem voltak gyakoriak a sportos modellek, a Peugeot 106 azonban rögtön két opciót is kínált a dinamikus autózás híveinek – méghozzá két markánsan eltérő opciót. Az eredetileg homologizációs modellnek készült Rallye mérgesen kiabáló, 7000/perc fölött forgó, 100 lóerős motorja rövid áttételezésű váltón keresztül hajtotta a mindössze 825 kilós autót. Az 1996-os modellfrissítéssel pedig megérkezett a 106 GTI, minden idők egyik legélvezetesebb sportos utcai autója, amely 120 lóerővel, 7,4 másodperces 0-100 km/óra gyorsulással és 204 km/óra végsebességgel feledtette el pilótájában, hogy egy 3,7 méteres városi modellben ül.
A bőr és Alcantara kárpitozás, a fehér műszerlapok és a lökhárítóba integrált ködfényszóró a városi fiatalokat szórakoztatták, az autózás művészetét magasabb szinten művelő benzinvérű pilóták pedig a kanyarstabilizátorokkal szerelt, egyszerű, de pontosan hangolt futóművet dicsérve vadászták a kanyarokat.
Amilyen dinamikus volt a Rallye és a GTI, olyan előkelő jelenségnek számított a 106 Premium. Az 1995-ben bemutatott, kifejezetten az olasz piacra gyártott modell a GTI-ben már bevált bőr és Alcantara üléskárpittal, az akkoriban ritkaságszámba menő hátsó fejtámaszokkal, osztva dönthető hátsó üléssel, elektromos első ablakemelőkkel, légkondicionálóval, vezető oldali légzsákkal, szervokormánnyal, távirányítós központi zárral, valamint motorosan állítható, fűthető külső tükörrel várta a vevőket.
A GTI-vel és a Premiummal nagyjából egy időben egy harmadik, említésre méltó limitált kiadás is készült a modellből: a 106 Electrique. A csupán néhány országban forgalmazott változat akkumulátorát az a Saft-csoport szállította, amellyel a Peugeot a mai napig aktív kapcsolatokat ápol. A nikkel-kadmium áramtároló egységek 100 kilométeres hatótávolságot tettek lehetővé, az autó végsebessége 90 km/óra volt. Az autó bőven megelőzte a korát, és ahogy az általában ilyenkor történni szokott, a tervezettnél jóval kevesebb darabszámban talált gazdára.
