Az már az első pillantásra világos, hogy a Suzuki nem tért le a helyes útról, a Vitara modellfrissítésről modellfrissítésre elegánsabb, jobb és – ma már ez is sokat nyom a latban – okosabb lett. Mindezt az eladási adatok is igazolják. Tesztautónk esetében a kérdés inkább csak volt az: mindez működik akkor is, ha a mind nagyobb SUV-be a kínálat legkisebb motorja kerül?
Megszállott autós emberek is ráncolnák a homlokukat erősen, ha eléjük állítanánk egymás mellé az első Suzuki Vitarát és az aktuális modellt. Mintha csak egy kamasz és egy felnőtt állna egymás mellett! Az egykori kicsi, egyszerű, játékos, itt-ott kiforratlan, de mindenképp formás kisautó az évek és modellciklusok sora után nagyra nőtt, a helyenként megőrzött vagánysága mellett komoly-elegáns megjelenést öltött magára, és persze sokat „tanult”. Kezdjük ez utóbbival: már bő négy colos kijelző uralja a középkonzolt, amely mögött „okos”, könnyen, jól használható multimédia működik. És persze a sávelhagyásra figyelmeztető rendszertől kezdve az adaptív, tehát magától gyorsító-lassító tempomaton át a táblafelismerésig ott a megannyi vezetéstámogató szisztéma. Meg természetesen – a Vitarák jellegzetességé váló – AllGrip összkerékhajtás. Alapesetben az első kerek hajtanak, de ha úgy érezzük, csúszóssá válik a terep, akkor csak egy kapcsolás, és máris stabilabban hajt négy kerékkel a Vitara.
Ilyen segítségek mellett tényleg könnyeddé válik az utazás. Főleg annak köszönhetően, hogy a már 4,1 méter hosszú, majd 1,8 méter széles autóban fejedelmien tágas az utastér, az ülések pedig nem csak kényelmesek, hanem magasabb pozíciójuk miatt jó kilátást is biztosítanak. A hátul utazóknak sem lehet okuk panaszra, bőven van láb- és fejtér is. Az alapesetben 375 literes csomagtér pedig elég egy átlagos család számára.
Az, hogy a Vitara megjelenésében és tudásában is sok szintet lépett az évek alatt, nem nagy meglepetés. Az viszont igen, hogy a Suzuki a mind szigorúbbá váló környezetvédelmi előírások teljesítése érdekében az 1.0 literes, három hengeres, 112 lóerős boosterjet motorral is kínálja. Ma persze már általános, hogy a downsizeing jegyében egyre kisebb és kisebb erőforrások kerülnek a motorháztető alá, de azért így is ott lóg a levegőben a kérdés: Ezres motor a Vitarában? Ráadásul „csak” ötsebességes a váltó.
A kétségek azonban már az első kilométerek után szertefoszlanak. A kis motor kényelmes tempóhoz bőven elég, de ha pörgetjük, lendületesen is lehet haladni – igaz, ez esetben a fogyasztás picit megugorhat, 7-8 litert is elérhetünk. Az mindenesetre kellő érv az 1.0-ás motor mellett, hogy 12 másodperc alatt gyorsítja százra a Vitarát, és elméletileg körülbelül 180 kilométeres végsebességre képes. Nem versenyautó, de átlagos használathoz ez bőven elég. Vagyis: a forma és a tudás szokás szerint rendben, és a kis motoros verzióval sem lőtt mellé a Suzuki.
– sek –
