Nyaraljunk Horvátországban!

Évekkel ezelőtt jártam először Dalmáciában, egy vitorlásverseny résztvevőjeként alkalmam nyílt megismerkedni a partszakasz majdnem minden nevezetességével. Azóta többször megfordultam ott, bátran állíthatom, a hamisítatlan horvát tengerparti hangulat mit sem változott, a turistaözön ellenére a városok és a víz tisztasága is megmaradt (az ADAC elemzése szerint az Adria a mediterráneum legtisztább tengere, búvárkodásra felettébb ajánlott), csupán az árak lettek magasabbak.

Dalmácia kapuja

Utunk a jellegzetes mediterrán hangulatú, háromezer éves történelemmel büszkélkedő egyetemi városból, Zadarból (más néven Zára) indult. A nemzeti parkok előszobájaként is ismert városból öt nemzeti park érhető el egynapos túrával: Paklenica, a Plitvicei-tavak, a Krka-vízesés, Észak-Velebit és a Kornati-szigetek. A vállalkozó kedvűek biciklire pattanhatnak, hegyet mászhatnak, siklóernyőzhetnek a környéken, vagy felkereshetik a 365 sziget egyikét. A hangulatos óvárost a Nova Vrata kapun át közelíthetjük meg. A sétálóutca környékén található a város összes múzeuma, temploma és műemléke. Zadar a VII. században lett Dalmácia fővárosa (ezt a címét 1918-ig meg is tartotta), nem véletlen, hogy minden kőhöz tapad valami történelmi emlék. A Szent Donát -templom a kilencedik században, a Szent Krševan a tizenkettedikben épült, érdemes megnézni a római fórumot, ha időnk engedi a Régészeti Múzeumot, a Zadari Népi Múzeumot, a Tengerészeti Múzeumot vagy az Egyházművészeti Állandó Kiállítást. Itt található a világ legkisebb katedrálisa is.

A különlegességre vágyók hallgassák meg a tengeri orgona zenéjét, a kikötő végén épült lépcsősor alá szerkesztett csövek a tengervíz által különös zenét játszanak. Hitchcock szerint nincs romantikusabb, mint Zadarban a naplementében gyönyörködni. Ő már csak tudja… Egy biztos, a lemenő nap és a tengeri orgona együttese felejthetetlen élményt nyújt. A város környékén sok-sok gyönyörű strandot találunk, van kavicsos, részben homokos és kiépített betonos partszakasz is. Az sem mellékes, hogy Dalmáciában van a legtöbb napsütéses nap, évi 315.

Vodice

Egy csendes öbölben, Zadartól 60 km-re délre fekszik az egykori halászfalu, Vodice. A tízezer lelkes település ma már Horvátország egyik legnépszerűbb üdülőhelye, szállodái, éttermei ötvenezer turista ellátására rendezkedtek be. (Kiváló autóskemping is található a közelében.) Szűk utcácskáin késő estig hömpölyög a tömeg, a helyi idősek a padokon ülve szemlélik az idegeneket. Az is felötlött bennem, egyfajta szociális foglalkoztató a városka, ahol a nyugdíjasokat azért fizetik, hogy népviseletben pózoljanak a fényképezőgépek előtt. Naplementében gyönyörű a kikötő, érdemes egy-két órára leülni valamelyik szemközti kávézóba. Ha Vodicében járunk, feltétlenül dobjunk aprópénzt a kikötőtől pár percre található szerencsekútba, utána pedig ismerkedjünk meg a gyertyaöntés rejtelmeivel a főtér melletti üzletben.

Jachttal vagy autóval érkezők ritkán töltenek itt egy éjszakánál többet, leginkább Sibenik előszobájának tekinthető a városka. Aki mégis maradna, a tengerpart eldugott öbleiben kavicsos strandokra lelhet (naturistáknak is ideális), nem ritka, hogy egy-egy kisebb fövenyt homokkal is feltöltenek (több ismerősöm ezt negatívumként említette, mondván, a földgyaluk a szezon közepén kora délután dolgoztak, pokollá téve a strandolók életét).

Sibenik

Sibenik a Krka folyó Adriai-tengerrel való találkozásánál fekszik. A többi dalmáciai várostól eltérően, melyeket illírek, görögök vagy rómaiak alapítottak, az 51 ezer lakosú, Horvátország 3. legnagyobb kikötővárosának számító Sibeniket horvát törzsek hozták létre, de nem ismert, hogy pontosan mikor, első írásos említése egy 1066-os adománylevélben van. A többi horvát városhoz annyiban hasonlít Sibenik történelme, hogy ez is Velencéhez tartozott. A számos műemléken kívül – köztük Horvátország egyik legjelentősebb műemléke, az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő Szent Jakab-székesegyház (105 évig építették Brac és Korcula kövéből) –, melyeken nyomon követhetjük a középkori városfejlődés állomásait, Sibenik csodás természeti környezetét is élvezhetjük , a tenger felől számos kis sziget, a szárazföldön pedig a csodás Krka Nemzeti Park övezi a várost, ráadásul a Kornati Nemzeti Park sem fekszik távol. Az éjszakai szórakozásra vágyók számos szórakozóhely, klub, pub vagy kávézó közül választhatnak. Sibenikben tehát garantált, hogy az odautazók egy percig sem fognak unatkozni.

Sibenik több erőddel és várral is rendelkezik, melyekről csodás kilátás nyílik a városra és a tengerre. Ilyenek a 70 méter magasan lévő Szent Mihály-erőd, a 115 méter magas dombon álló Szent János-erőd, a Subicevac-erőd vagy a Szent Miklós-erőd, amely az Adria egyik legerősebb erődje volt. Az erődök és a bástyákkal erősített városfalak jelentős szerepet játszottak abban, hogy a törökök háromszori kísérletre (1570, 1647, 1659) se tudták bevenni Sibeniket.
A török időkben épült az egyik közeli szigeten a festői Primosten, a bástyákkal és falakkal védett városkát behúzható híd kötötte össze a szárazfölddel. Az idők folyamán a tengert feltöltötték, így Primosten félsziget lett.

Sibeniktől 17 kilométerre található a Krka Nemzeti Park, ami a Krka folyó nagy részét, Skradintól Kninig tartó szakaszát foglalja magában. A Nemzeti Parkban számos csodálatos szikla, vízesés, valamint különleges állat- és növényvilág található. 18 halfajából 10 a világon egyedül itt található meg (kár, hogy a búvárkodás engedélyhez kötött). 222 madár- és 18 denevérfaj is színesíti a park csodálatos állatvilágát. Igazi kikapcsolódást kínál ez a hely: gyönyörködhetünk a vízesésekben, az állatokban, a növényekben, fürödhetünk a vízesések alatt. A belépődíj 70 kuna.

A Kornati Nemzeti Park sincs túl messze: a tengeren kb. 27 km-re, nyugatra található Sibeniktől. A 220 négyzetkilométeres területén kb. 150 fehér sziklás, lakatlan sziget található, mely szikláinak formái a bálnákra emlékeztetnek. A fehér sziklák bámulatos egységet alkotnak a zavarbaejtően kék tengerrel – a látvány mindenkit megbabonáz! A szigetek az Adria egyik legnagyobb szigetcsoportját alkotják, melyek közül a három legnagyobb: Kornat, Zut és a Piskera. A természeti szépségek mellett az illír várak, vagy a római villaromok teszik még érdekesebbé a szigetcsoportot.

Split

Minden látnivalót lehetetlen felsorolni a terjedelmi korlátok miatt, Split városáról mégis muszáj pár szót szólni. Barátaim szerint a legrondább, szocreál horvát város, szerintem gyönyörű, ráadásul a festői Hvar és Trogir is a közelben fekszik. Természeti adottságai fantasztikusak, a Split-öböl partjait is magában foglaló félszigeten és az azt övező dombokon elterülő várost északról a 780 m magas Kozjak, keletről az 1330 métert is elérő Mosor-hegy védelmezi. Split (Spalato) könnyen megközelíthető autóval, repülővel és vonattal is (a jegy ugyan olcsó, de a tizenhét órás éjszakai vonatozás csak nagyon bátor utazóknak ajánlható). A 220 ezer lelkes város közlekedési csomópont, busszal, komppal szinte minden fontos horvátországi célpont elérhető (Vis szigetére csak innen lehet eljutni).

Az egyik legjelentősebb látnivaló a világviszonylatban is egyedinek számító fehér márványból készült, római kori Diocletianus-palota. Diocletianus császár visszavonulása után, 293-ban építette a 3000 négyzetkilométeres luxuspalotát, ahol élete utolsó éveit töltötte, s ami helyet ad mauzóleumának is. A császár rezidenciája a későbbiekben menedékül szolgált a környékbelieknek, akik az avarok és a szlávok támadásai elől itt lelhettek biztonságra. A palota 4 kapun keresztül közelíthető meg: a Tengeri Kapun (délről), az Aranykapun (északról), az Ezüstkapun (keletről) és a Vaskapun (nyugatról). A palotában található a Peristilium, egy korinthoszi oszlopokkal díszített udvar, ahol Diocletianus a vendégeit fogadta. A palota falai között a tulajdonképpeni óváros helyezkedik el.

A Peristilium mellett találjuk a Sveti Duje-székesegyházat, a császár egykori mauzóleumát, amely a VII. századtól keresztény templomként működik. A székesegyház Split védőszentjéről, Szent Dujmóról kapta a nevét, aki Diocletianus alatt halt vértanúhalált. A templomban magyar vonatkozással is találkozhatunk: a főkapu felett két kőkoporsó van elhelyezve, melyekbe IV. Béla magyar király lányainak, Katalinnak és Margitnak a földi maradványai vannak befalazva, akik a tatárok elől menekülve a közeli Klissza (Klis) várában vesztették életüket. Megsimogattam a császár által Egyiptomból idehozatott ébenfekete szfinxet, majd felkapaszkodtam a toronyba, és elállt a lélegzetem. Szinte a lábam alatt éreztema tenger csapkodó hullámait. Balra nem érdemes nézni, a panel lakótelepek igencsak rontják az illúziót. Szemben pedig kirajzolódott a szigetvilág térképe, kivehető volt Brac és Hvar.

Split egyik legnagyobb nevezetessége Ivan Mestrovic szobrászmester 1929-es Nini Gergely püspök szobra. A műalkotást az Aranykapu mögött, a Diocletianus-palotával övezett óváros északi részén találhatjuk. A X. században élt püspök tagadta a pápa hatalmát, és az egyházi szertartásokban bevezette a horvát nyelvet az addig kizárólagosan használt latin helyett. A babona szerint a szobor nagylábujjának megérintése szerencsét hoz, szegény testrész már majdnem elkopott…
A főtéren még éjszaka is nagy a nyüzsgés, a tér hangulatában leginkább Velencére hasonlít. Én ennyi márványt (Dubrovniktól eltekintve) még sehol sem láttam. A tengerparti sétányon jó néhány kávézó és étterem található, ezek nem rosszak, de vékonyabb pénztárcával érdemes elindulni jobbra a hegy felé, ahol a zegzugos utcácskákban biztosan találunk egy kis éttermet, aminek a teraszára kiülhetünk, és amihez bankhitelt sem kell felvenni.

Split legkedveltebb és legkellemesebb, városi strandja a homokos-betonos Bačvice. A strand 10-15 perc gyaloglásra található Split sétálóutcájától, a kikötő után. Annak ellenére, hogy a rendkívül forgalmas mirinától csak egy móló választja el, igen tiszta a víz, ami 2006-ban Kék Zászló kitüntetést kapott. Látványban nem vetekszik ugyan Dalmácia többi strandjával, de a homok mindenért kárpótol.

Splittől huszonöt kilométerre található Horvátország egyik legszebb múzeumvárosa, a Ciovo szigettel egybeépültTrogir (Trau), amire a görög, római és velencei kultúra is hatással volt. A város főterén (Picaja) állnak azok a híres épületek, amiket minden idelátogatónak meg kell néznie. A tér egyik oldalán látható városháza, más néven Poderta palota a XIV.-XV. században épült eredetileg egy velencei helytartó palotájaként. Az épület részben a román, részben a gótikus stílus jegyeit hordozza. Udvarán egy hangulatos kút található, amelyen egy szárnyas oroszlán fogadja a látogatókat. A tér másik oldalán helyezkedik el az óratorony, mellette pedig a XV. századi városi loggia, amely régen az ítélkezés színhelye volt. A főtértől 20-25 perc sétára található Kamerlengo-erőd, amelyet a XIII. században kezdtek építeni. Hosszú szerpentinen kell felkapaszkodni a várba, az elénk táruló látvány azonban minden fáradságért kárpótol.

Splitből komppal közelíthető Hvar csodálatos szigete, ahol a legszebb velencei építészeti emlékek maradtak meg (és a legrégibb horvát település, Starigrad). Nem meglepő, a sziget nevét viselő település is rendelkezik középkori várral, itt is van loggia és óratorony… Hvar évi 2700 napos órával büszkélkedhet, ottjártamkor azonban sikerült felhős időt kifognom. Éjszakai élete pezsgő, hangulatos. Figyeljünk a kompjáratokra, leginkább Starigradra futnak be, naponta csak párszor, ha lekéstük, a szigeten kell éjszakáznunk. (Starigradot a görögök alapították Pharosz néven, az évszázadok során állandó versenyben volt a feltörekvő Hvarral, de eldugott volta miatt alulmaradt.) Split környéke még egy nevezetességgel büszkélkedhet, Bracról, az archipelagio legnagyobb szigetéről való a washingtoni Fehér Ház, Diocletianus palotájának, a bécsi és budapesti parlamentnek az építőköve.

Egy nagy ugrás – Dubrovnik

Eddig valamennyi dalmát túrámat Dubrovnik, az Adria éke koronázta. Dalmácia legdélibb csücskében található az egykori Raguza, a világ – bátran állíthatom – egyik legszebb üdülőhelye, ami olyan katasztrófákat élt túl, mint az 1667-es földrengés és a délszláv háború (nevét a helyiek által „dubrave”-nak hívott tölgyfajta adta). Tartozott már a Bizánci Birodalomhoz, volt Velence és a Magyar Királyság fennhatóság, sőt francia befolyás alatt is állt. Splittől 4-5 óra autóval vagy busszal, ne felejtsünk útlevelet vinni magunkkal, az úton kétszer is lesz bosnyák határellenőrzésünk (reggelente hajó is közlekedik a két város között).

Dubrovnik elsősorban kulturális célpont. Megszámlálhatatlan látnivalóval találkozik itt a turista a márvánnyal borított utcákon sétálva. Fontos nevezetesség a régen börtönnek használt Bokar-erőd, ahol a Dubrovniki Nyári Fesztivál több színházi előadását tartják. Az Onofrio kútját Onofrio della Cava nápolyi mesterember építette 1438-ban, de mint Dubrovnik nagy része, ez is elpusztult az 1667-es földrengésben, így ma már nem az eredeti Onofrio-kutat láthatjuk. A 16 oldalú ivókút építése óta része a város vízvezeték-hálózatának. Ma népszerű találkozóhely, és hideg vizével igazi oázis a nagy melegben megfáradt turistáknak. A városkapun belépve nemcsak a kút, hanem a 35 méter magas, 1444-ben épült Bell Torony is elénk tárul, 2000 kilós harangja egyedülálló (a városfalon sétálva jól szemügyre vehetjük). A toronyórának nincsenek mutatói, egyfajta napóra, viszont nagyon elcsúfítja a látványt az alá szerkesztett modern LCD-kijelző. A toronyhoz a Stradun, avagy Placa Dubrovnik vezet, egy 300 méter hosszú utca, kávézókkal és üzletekkel szegélyezve. Az utca végén találjuk a Rektor Palotát, ami Dubrovnik kormányzójának székhelye volt. A gótikus és reneszánsz stílus keveredését figyelhetjük meg a XV. századi, a XVIII. században épült katedrális mellett található épületben.
Ha továbbmegyünk, hamarosan elhagyjuk a városfalat, és a város régi kikötőjében találjuk magunkat. Csodálatos a naplemente a ringatózó csónakok hátterében, a feljövő hold pedig ezüsthidat varázsol a tengerre.

Többórás program a világörökség részét képező város 1940 méteres folyamatos falának megmászása. A fal 6 méter széles, öt bástyája és tizenöt tornya van. Idősek, mozgásban korlátozottak csak óvatosan vágjanak neki a túrának, sok-sok emelkedő és lépcső leküzdésével tudunk végighaladni rajta. A látvány minden fáradságunkért kárpótol, a vörös cserepes háztetők fantasztikus játékát sokáig emlegetjük még (néhol felfedezhetjük a háború nyomait, de minden elismerésem a helyieké, szinte minden sebet sikerült eltüntetni, és a város eredeti pompájában tündököl). Az óváros legmasszívabb, 1319-ben épült tornya a városfal északi részén található, innen a legszebb a kilátás a városra. (15 kuna a belépő a falra, a jegyet őrizzük meg, ugyanis az út közepén is elkérik még egyszer.) A várost elnézve könnyű elhinni, hogy megállt az idő, az embernek olyan érzése támad, visszacsöppentünk a reneszánszba.

Minden év júliusában és augusztusában rendezik meg a Dubrovniki Nyári Fesztivált, ahol koncertek, operák, balettek szórakoztatják a nyaralókat. Dubrovnik régi kikötőjétől mindössze 10-15 perc hajózásra, 680 méterre található a csodálatos, lakatlan Lokrum-sziget. Félóránként közlekednek hajójáratok ide. Nemcsak a pihenés miatt érdemes ide ellátogatni, innen a legszebb a város. (A sziget északi részén nudistastrand is található.) Vigyázat, este nyolc után nincs járat a városba, és a szigeten semmi civilizációra emlékeztető építmény nem található!

Dubrovnik nyaralóhely is, fantasztikusan kiépített homokos stranddal rendelkezik, ahonnan fürdőzés közben a terpeszkedő városfalat csodálhatjuk. Nekem mégis egy pici sziklás strand tetszett igazán, a Lovrijenac-erőd szomszédságában. A mélykék tenger és a partot övező fasor tökéletes összhangjánál szebbet elképzelni is nehéz (érdemes délelőtti programnak beiktatni, délutánonként a dagály miatt víz alá kerül a strand nagy része).

Ha időnk engedi, érdemes áthajózni a közelben fekvő Mljet Nemzeti Parkba, amit az Adria legszebb szigeteként aposztrofálnak. A szigetet csak elmesélésekből ismerem, Dubrovnik minduntalan annyira lenyűgözött, hogy nem maradt időm a szigetre. Az útikönyvek és élménybeszámolók szerint egy misztikus világot kell elképzelnünk, közepén egy tóval és egy titokzatos, tizenkettedik században épült bencés rendi apátsággal.

Két óra hajóútra (a hajóállomás az óvárostól viszonylag messze van, busszal ajánlatos megközelíteni, a jegyárak viszonylag alacsonyak) található Marco Polo szülővárosa Korcula. Az azonos nevű sziget 47 kilométer hosszú és 8 kilométer széles, az Adria legzöldebb szigete. A legenda szerint Poszeidón ajándékozta ezt a szép szigetet Kerkyának. Őszinte leszek, az összes horvát üdülőhely közül ezt találtam legunalmasabbnak. Még a sziget híres homokos strandja sem tudott elragadni. Ezerszer inkább Split vagy Dubronik…

Szállás és étkezés

Horvátországba tervezett utazásunk előtt nem érdemes apartmant foglalni. Minden város buszpályaudvarán, vasúti állomásán és kikötőjében tolonganak a helyiek, hogy fényképes katalógusukból válasszunk szállást magunknak. Természetesen el is fuvaroznak a szállásra, ami legtöbbször egy méretes családi ház egyik szobája vagy lakrésze (Splitben egy egész bérházat adott ki a tulajdonos). Az árak 30-40 eurótól kezdődnek, általában reggelit is tartalmaznak. Ha csak egy éjszakára vesszük ki a szobát, ne számítsunk távozáskor transzferre! (Általában jellemző az országra, hogy csak addig szeretik a turistát, míg nem fizetett, utána már senkit sem érdekel, jöhet a következő…). A kempingek jól felszereltek, de drágák. Szívem szerint csak azoknak ajánlom, akik feltétlenül ragaszkodnak a természetközelhez, nagy családosok vagy éppen naturisták.

A legromatikusabb, ha egy vitorlással járjuk be a partot, egy tízfős csoportnak nem kerül többe, mintha szállodában laknának. Fontos, hogy legalább egy résztvevőnek rendelkeznie kell vizsgával, különben bérelhetjük a kapitányt is. Egyedül a bora ronthatja el a napot, de megfelelő jártassággal és elővigyázatossággal könnyedén átvészelhetjük a viharokat (nekem nem sikerült, gyomrom félnapi visszirányú tornáztatása után szinte hullaként szálltam ki Sibenik kikötőjében). A bora egyébként káprázatos, a sötétkék tengert a heves szélrohamok felkorbácsolják, és a tűző napsütés óriási foltokban ezüstössé varázsolja a felszínt.

A dalmát étkeket a horvátok a világ legegészségesebbjének tartják. Egy biztos, utoljára Tunéziában ettem annyi halat, kagylót és rákot, mint itt szokás felszolgálni. Az árak nemcsak a minőségi éttermekben magasak, 20-30 euró alatt leginkább csak pizzát kapunk. Boraik jók, feltétlenül kerüljük viszont az olcsó, kispalackos kiszerelésűt, az all inclusive szállodai is ellátásban jobbat kapunk annál.