Colosseum, Vatikán, Spanyol lépcső, Trevi-kút – Róma világszerte ismert nevezetességeinek hosszú a sora. Aki először jár az olasz fővárosban ezeket keresi fel. Vannak azonban legalább ilyen szép, sőt szebb és érdekesebb helyek is Rómában!
Az Örök Város, nekem örök szerelem. Gyakran sétáltam cél nélkül, így ismerve meg Róma igazi arcát, lakóit, hangulatát, érdekes és szép szegleteit. Az Örök Város rejtett kincseiből fedezhetünk fel 111-et egy különleges útikönyv segítségével. A kötet nekem is sok újdonságot tartogatott. Sőt, az olasz kiadás nyomán sok római is kedvet kapott városa újrafelfedezéséhez! Legutóbbi római hosszú hétvégémen Annett Klingner kötete volt az iránytűm.
Quartiere Coppedé, az extravagáns negyed
1916-ben egy ingatlanfejlesztő az akkor még külvárosi részen lakóházak építésébe fogott. A tervező, Gino Coppedé nagyot álmodott. Eklektikus épületei olyan extravagánsra sikerültek, hogy a felső tízezer kezdte vásárolni a lakásokat. Kollégái tetszését nem nyerték el a házak. A negyedet „Róma szégyenének” nevezték. Ma a város egyik legérdekesebb architektúrájú részének számít.
Il Faro, világítótorony tenger nélkül
Világítótorony a tengertől 30 kilométerrem? Róma hét dombjának egyikén, a csodálatos panorámát kínáló Gianicolon ilyen is van. Története egybeforr Olaszország 1861-es megalapításával. Az olasz egység megrögzött ellenzője, a Vatikán francia seregeket hívott Rómába, hogy megakadályozza Garibaldit a város elfoglalásában és az egyesült Olaszország fővárosává tételében. 1849-ben a Gianicolon győzedelmeskedtek az Italiáért harcoló seregek. A toronyba évtizedekig sokan azért mentek föl, hogy fényjeleket küldjenek a közeli Regina Coeli börtönben raboskodóknak. Erre az okostelefonok korában már nincs szükség, a kilátás viszont továbbra is gyönyörű.
Cimitero del Verano, a hírességek nyughelye
A tehetős rómaiakat templomokban, a többieket a belváros zsebkendőnyi zöldfelületein egymásra zsúfolva temették el 2000 éven át. A várost 1808-ban elfoglaló Napóleon vetett véget ennek. Utasítására a városfalon kívül temető létesült, ahol minden felekezet és az ateisták is parcellát kaptak. Alberto Moravia, Garibaldi, Vittorio de Sica, Marcello Mastroianni, Bud Spencer – néhány a legismertebbek közül, akik a sétára hívó temetőben leltek örök nyugalomra.
San Paolo fuori le mura, Pál apostol nyughelye
1300-ban a katolikus egyház szent évet hirdetett. A Rómába zarándoklók bűnbocsánatban részesülnek, az egyház és a városi kereskedők pedig jól kerestek. Így az eredetileg tervezett 100 évnél jóval gyakrabban hirdettek új szent évet. Az örök város gazdaságilag profitáló lakóit csak az zavarta, hogy maguk nem részesedtek bűnbocsánatban. Nem zarándokolhattak oda, ahol éltek. Az ő penitenciájuk a ’falakon kívül’ (fuori le mure) épült templomokat összekötő 25 kilométeres út megtétele lett.
A legszebb közülük a San Paolo, amely a Szent Péter székesegyház megépüléséig a legnagyobb keresztény templom volt. Itt van Pál apostol 2015-ben fedezték sírja. A fő látványosság azonban a Pál apostolt mintázó faszobor, vagy inkább torzó. Néhány zarándok ugyanis a szent helyen sem tudott ellenállni a kísértésnek, és a hetedik parancsolatra fittyet hányva zsebébe csúsztatta a szobor egy-egy darabkáját.
Il Buco della Serratura, a csodát rejtő kulcslyuk
Róma egyik dombja, a csendes Aventinus önmagában is megér egy sétát. Egy kis térre, a piazza dei Cavelieri dei Maltára tévedve különöset fogunk látni: Hosszú sor kígyózik egy kapu előtt. Az emberek nem bebocsátásra várnak. A kulcslyukon kukucskálnak be és a Máltai Lovegrend kertjének dús növényzete által boltívbe foglalva a Szent Péter székesegyházat pillantják meg. A kulcslyuk titka már kitudódott, ezért jó pár percig sorba kell állni a feledhetetlen élményért.
Passeggiata del Gelsomino, vasút volt, most sétaút
A világ legkisebb államának, a Vatikánnak vasúti összeköttetése is van. A San Pietro pályaudvarról ágazik le a szárnyvonal. A sínpár egyike néhány éve sétány, ahonnan nyugodt környezetben, új perspektívából csodálhatjuk meg a Szent Péter székesegyházat.
Viale Tor Marancia, a festővászonná vált negyed
Róma sokáig nem békélt meg a street arttal. Néhány éve azonban virágzik ez a művészeti ág. A Tor Marancia ennek a legjobb példája. A negyedben 1933-ban 50 nap alatt húztak fel rossz minőségű bérházakat azoknak, akiknek el kellett hagyniuk a belvárost, hogy megépülhesse Mussolini álma, a központot a Closseummal összekötő sugárút, a via dei Fori Imperiali. A házak az ’50-es évek elején már bontásra szorultak. Helyükön tartós bérházak épültek, ahol ma 20 ezren élnek szociális bérlakásokban. 2015 elején 10 nemzet 18 street art művésze 70 nap alatt 27 ház falát befestve vitt színt a negyedbe. A lakók örülnek, hogy házaik is bekerültek az Örök Város látnivalói közé. Nagy szeretettel fogadják a látogatókat.
Nasone, a nagyorrú szomjoltók
Lefelé kunkorodó kifolyójuk után így becézik a rómaiak a 2500 éves múltra visszatekintő ivókútjaikat. Városszerte közel 3000 van belőlük, hogy bárki jéghideg vízzel csillapíthassa a szomját. Elzárójuk nincs. A városvezetés által néhány éve a kutak egy részére szereltetett csapoknak rövid idő alatt lábuk kélt. Így marad a pazarlás. Hogy lehet megkülönböztetni a külföldit a helyitől? – Előbbi a csap alá görnyedve szürcsöl, utóbbi a kifolyó szájára szorítja egy ujját, és hagyja, hogy a cső tetején lévő lyukból szájába spricceljen a víz.
És még sok minden más…
Aki több időt tölt Rómában, vagy már ismeri a fő nevezetességeit a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent útikönyvvel az Örök Város új arcát fedezheti fel. A legismertebb, ezért túlzsúfolt park, a Villa Borghese helyett az idillikus Villa Doria Pamphiljában sétálhat. A túlárazott gyümölcsöt és szuveníreket árusító standokkal telezsúfolt Campo dei Fiorit mellőzve, egy igazi piac, a Mercato Rionale forgatagában merülhet el. Ha túl hosszú a sor a Vatikáni Múzeum előtt, az alkimisták (Museo di Storia della Medicina), a rendőrség (Museo delle Auto della Polizia di Stato) vagy az Itáliában nagy hagyományú betlehemeket kiállító múzeumban (Museo del Presepio) ámulhat. A via del Corso drága butikjai helyett a Porta Portesénél egy igazi bolhapiacon, vagy a fiatal, még felfedezetlen tervezők piazza della Madonna dei Monti környéki üzleteiben vásárolhat. Az EUR és az olimpia negyedekben megismerkedhet a fasiszta építészetet. Kiutazhat az egyik külvárosi lakótelepre, hogy elborzadjunk Európa leghosszabb, 1 kilométeres lakóházán a ’70-es évekből.
A piazza Navonan helyett egy reneszánsz kolostorban, a Chistro del Bramantében kávézhat. Egy különlegesen finom fagyit pedig a Gelateria Come il Lattében nyalhat el.
A hét dombra épült város eldugott nevezetességeinek történet sokszor annyira érdekes, hogy otthon, a karosszékben is megéri forgatni a kötetet. Helyben is jó szolgálatot tesz. A berlini születésű, Rómában művészettörtnetet tanult szerző, Annett Klinger németes precizitású útikönyvéből az is kiderül, hogyan közelíthetők meg és mikor tartanak nyitva a különleges látványosságok.
(111 különleges hely – Róma, Annett Klingner, Kossuth Kiadó, 2017, 230 oldal, 3990 Ft, Fordította: Antóni Csaba és Várnai Péter)
Petrus Szabolcs
