Elég szégyen, hogy ilyen szánalmas helyzetbe kerültünk. Mert miként lehetne másként jellemezni azt, hogy a korántsem társadalmi felelősségvállalásáról híres Ryanair néhány hete Magyarország megmentési tervet jelentett be. Mindehhez persze egyértelműen a Malév csődje vezetett. Ezt a kiszolgáltatott helyzetet és az így született piaci lehetőségeket próbálják kihasználni azok az újonnan érkező koncszerző légitársaságok, amelyek – bárki bármit is gondol, remél -, egy nappal sem repülnek tovább Pestre, mint amíg nekik megéri. Nem is lehet ezért szemrehányást tenni nekik, – kivéve ha mindezt a különféle támogatások kiélvezése után, ígéreteik betartása nélkül teszik. Mi mindenesetre úgy küzdünk – Ferihegy úgy kényszerül küzdeni -, értük, mint azok az eljelentékteledő repterek, amelyek tudják, hogy jelentősebb nemzetközi forgalom nélkül a perifériára szorulnak.
Nos a Ryanair éppen az a társaság, amely minden fenntartás nélkül hülyét csinál abból, aki hagyja magát – és úgy tűnik, mi is közéjük tartozunk. Pedig óvatosságra inthette volna az érintetteket, hogy a világ legnagyobb fapadosaként nyilvántartott ír légitársaság egyszer már, a nagy ígéretek ellenre is itt hagyta Pestet. Ahol nem kapta meg az általa elvárt, rendkívüli mértékű, leszállási illeték kedvezményt – landig fee-t. A balatoni, hévizi turisztikai szolgáltatók vércukorszintjét megemelve pedig, a jelentős támogatás ellenére is lelépett a Fly Balaton reptérről.
De a támogatások kapcsán előtte és utána is akadtak már cifra történetei. Krakkó és Wroclaw is szívesen elfelejtené azt, hogy a helyi hatóságok egy emberként szavaztak meg jelentős illeték kedvezményt a cégnek, amely brit turisták hadát ígérte, de helyette csak az Angliában és Írországban munkát kereső, találó lengyelek tömegeit szállította oda-vissza.
Igaz a nagy visszatérés Pestre, még a Malév csődje előtt megtörtént néhány járattal, de az igazi légihíd dömpinget annak leállása után jelentette be az ír fapados. Úgy hogy kért, majd azt mondta nem kért, később pedig azt, hogy mégis kapott támogatást a pesti üzemeléshez. Ennek méretét jelezheti, hogy a hírek szerint, annakidején járatonként 300 ezer eurot akart, amit a saját maga által meghatározott menetben, a saját médiumaiban kívánt Magyarország népszerűsítésére fordítani. Most viszont arról hallani, hogy a főváros, a támogatást a Ryanairnek tovább adó reptérnek milliárd forintot meghaladó (a zuhanyhiradó szerint 4 millió euronyi) kommunális adókedvezménnyel tette vonzóbbá az üzletemberek számára gyakorlatilag alkalmatlan fapados modellben közlekedő járatok indítását és a pesti bázis létrehozását.
A nyelvi finomságokkal nem törődő Ryanairtől, az érkezéséhez kötődő hivatalos magyar öröm ellenére is megkaptuk most az „idióta’ jelzőt. A légicég ugyanis megszokta, hogy a hatékonyság maximalizálás jegyében gépei 25 perc alatt fordulnak egy-egy légikikötőben. Az útlevél ellenőrzés nélküli schengeni övezeten kívülről érkező angol és ír járatainak – közlése szerint magyar -, személyzetét azonban a ferihegyi hatóságok leszállásra és a nemzetközi szokásoknak megfelelően, útlevél ellenőrzésre kötelezték. Mivel a Ryanair ennek nem tett eleget, a gépeit nem engedték felszállni. Ezért az átmeneti járattörléssel járó retorzió. Az ír fapados ugyanis, bár a jelek szerint minket csak módjával tekint európainak, nem hajlandó elfogadni azt, ez valahol mégiscsak Európa, ahol a határőrizet területén EU-s szabályok uralkodnak.
Pedig milyen szépen indult minden. A West-Endben megejtett ingyenjegyosztáson, a hatalmas tömeg mellett a sajtó is szép számmal képviseltette magát. Nem úgy, mint mondjuk Stuttgartban, ahol tömeg ugyan akadt, de újságírót nem láttak… Pedig a helyzet az iróniát sem nélkülözte, hiszen sajtóhírek szerint, a potyazsugákon az szerepelt, hogy a kibocsátó által bármikor visszavonható a kedvezmény. Ráadásul a légitársaságot igencsak meglepte, hogy a jóléti államokkal szemben, itt a boldog ingyenjegy tulajdonosok tényleg repülni akarnak.
Vagyis várjunk még azokkal a boldog kijelentésekkel, hogy a Malév eltűnése semmilyen megrázkódtatást nem okoz majd a reptérnek és az idegenforgalomnak. A munkahelyek elvesztésétől az átszálló utasok elmaradásáig, had ne soroljuk a gyors egymásutánban realizált vesztségeket és azokat a városokat, ahová megszűnt a közvetlen összeköttetés. A többit pedig majd meglátjuk…
Érsek M. Zoltán
Legyél az első hozzászóló "Ryanair kaland Pesten" című cikkhez