Miközben a BMW a német precizitás mellett a sportosság és – nálunk legalábbis – a sebességőrület egyik szinonimája, a bajor gyár a családi autózásban rejlő potenciált is felismerte. És ha már felismerte, jól ki is aknázza. BMW 220d Gran Tourer M Sport teszt.
Persze mondhatnánk, hogy bajor gyár a kombik és újabban a SUV-ok terén már nyitott a családos vásárlók felé, de azért a nagydarab városi terepjárók ára nem éppen az átlagfogyasztók pénztárcájához igazodóan családbarát. Még akkor sem, ha természetesen az átlagfogyasztó alatt a német – és nyugat-európai – vásárlóközönséget értjük. Nyilván nem kell ecsetelni miért. De azért annyit érdemes megjegyezni azzal kapcsolatban, hogy a piac annak idején mennyire várta, a BMW 2-es szériájának családi egyterűjét, hogy a 2015-ös Active Tourer és hétüléses változata a Gran Tourer az úgynevezett fejlett piacokon közel négyszázezres eladást ért el. Ami azért messze nem nevezhető rossznak, miközben nálunk nemigen látni ezekből a modellekből.
A sikeren felbuzdulva, a BMW most már a második generációs családi egyterűjével ostromolja – vélhetően legalább hasonló sikerrel – a családok szívét és pénztárcáját. A családi egyterű egyértelmű sikere a bajor gyár merésznek tűnő lépését is visszaigazolja, hiszen egy olyan modellel jelentek meg az újdonságra, kísérletező kedvre egyre nyitottabb piacon, amely egyértelműen szembe megy a bajor gyár tradícióival. A különlegessége abban rejlik, hogy a bajor márkánál az elmúlt évtizedekben megszokott hátsókerék meghajtás helyett fronthajtású az autó.
Az is újdonság, hogy a modell legtöbb típusa, az első kerék meghajtás mellett, a downsizingelt motorpalettának is köszönhetően, nem a márkától megszokott száguldásra, hanem inkább a rendkívül dinamikus, mégis mértéktartóbb „úrvezetésre” született. Bár ha valaki nagyon akarja, azért például az új a Gran Tourer-rel és különösen annak M Sport verziójával is tud egy jóízűt repeszteni, amelynek 220 km/h-es végsebességét megcélozva 7,6 másodperc alatt érheti el az első százat.
Az újgenerációs 220d Gran Tourer kapcsán azt is érdemes megemlíteni, mennyire igaz, hogy minden márka, minden modelljének mennyire megvannak azok a színei, amelyek a lehető legjobban kihozzák az autóban rejlő szépséget, eleganciát. A Gran Tourer esetében a tesztautónk színéül is választott úgynevezett Estoril kék az, amely – különösen napsütésben – hozza ki a sportos elegancia maximumát. Ami még akkor is egyértelműen érződik, ha mindez a családi autók praktikumát megcélzó formatervezéssel is vegyül. Olyannyira, hogy a csomagtérben – majdnem 270 ezres felár ellenében – akár még egy újabb üléspárt is felnyithatunk.
A tervezői bravúr abban rejlik, hogy a kocsi annak ellenére nem tűnik igazán nagynak, hogy valójában kicsit több, mint 4,5 méter hosszú. Amihez 1,8 méteres szélesség és 2,8 méteres tengelytáv társul. Persze az, hogy egy autó valójában kicsi, vagy nagy, a külső megjelenéstől függetlenül akkor derül ki, amikor belül megtapasztaljuk, mekkora a hasznos belső tér. Az, amit egy családi utazás során a szó szoros értelmében ki lehet tölteni. Nos, a Gran Tourer ebben a tekintetben sem okoz csalódást: 4 nagy koffer és hozzá a megszokott ez-az pont elfér a 645 literes csomagtartóban. Ami persze töredékére csökken, ha a 7 üléses verziót vesszük alapul, de ez a megoldás természetesen minden hasonló modellnél a nagymamáékról, vagy a gyerekek barátairól és a rövid utakról szól.
A BMW 2-es szériájának benzines és dízel erőforrásai alapból háromhengeresek, de azért a sebesség kedvelőkről és vele a nagyobb teljesítményű, négyhengeresekről sem feledkezett meg a bajor cég. És persze a nagyobb teljesítmény mellé ütősebb megjelenés is jár, ami a két, 9 centi átmérőjű kipufogóvégben is megtestesül. De mindez akkor éri el a csúcshatást, ha ehhez a megszokott felszereltséget a tesztautónk esetében is gazdagító M Sport csomag társul – valamivel kevesebb, mint kétmillió forintért –, amihez például a kormányból, a futóműből valamit a vezető és anyósülésből is a sportos verzió jár.
Az természetesen nem meglepetés, hogy az utas kabin belseje abszolút hozza a prémiumkategóriától elvárható luxus minőséget. A fekete, bársonyosan finom belső bőrborítás, a sportosan testhez állítható ülés a gerinctámasz és combtámasszal, a vezetési élményt maximalizáló optimális méretű, többfunkciós kormány, valamint az enyhén a vezető irányába forduló középkonzol egyaránt azt szolgálják, hogy a sofőr a hosszabb utak után is fitten szálljon ki az autóból. A vezetés könnyíti többek között a head-up display, a táblafelismerő, a sávtartásra figyelmeztető, illetve a forgalomfigyelő rendszer éppúgy, mint az adaptív tempomat is. Ehhez társul az a 8 sebességes automataváltó és a BMW-nél megszokott magas minőségű, jól kezelhető infotainment és audio rendszer, amelynek központi eleme a tablet méretű kijelző.
A 1530 kilós kocsit könnyedén hajtja a 2 literes, 4 hengeres, 190 lóerős dízelmotor, amit többféle vezetési stílushoz igazodva pozicionálhatunk. A leggazdaságosabb megoldást természetesen az ECO PRO-ba garantálja, ami egyáltalán nem jelenti azt – ha már fentebb úrvezetőt emlegettünk –, hogy a kocsi öreguras lesz. És miközben első körben meglepetés lehet, hogy az üzemanyag tank mérete mindössze 51 liter, egy hosszabb útra indulva hamar megbékélünk a gondolattal, miután megtapasztaljuk, hogy még a BMW 220d Gran Tourer M Sport sem fogyaszt a városban 5 liternél többet, miközben az autópályán alig kíván 4 liternél többet. Vegyes üzemmódban így akár a 4,5 literes fogyasztás is bőven reális lehet.
Más kérdés, hogy a modell ára első blikkre már korántsem ennyire kedvező. De barátságosabb, ha azt vesszük alapul, hogy egy kompromisszummentes, többfunkciós családi prémium autót, méghozzá egy BMW-t kapunk 10,9 millióért. Igaz tesztautónk ára a full extrákkal már 16,8 millióra is fel tud szaladni, de ha az ár-érték arányt vesszük alapul, akkor ez sem véletlen.
érsek m. z.
