A Tisza partján pezseg a kulturális élet, és ez nem csak amolyan udvariaskodó, „bökjünk rá az ország térképén egy random településre, ott is szívfájdalom nélkül elmondhatjuk ugyanezt” sablonszöveg. Az alföldi megyeszékhelyen nincs megállás, sőt menekvés sem, ha az ember bele akarja vetni magát a művészetek színes-szagos kavalkádjába.
Persze menekülni itt senki nem akar, miért is tenné, hiszen a város alkotóközösségei, műhelyei, kulturális fókuszpontjai között úgyis megtalálja a neki szimpatikusat. Meg hát amellett sem mehetünk el szó nélkül, ha már a pezsgést emlegettük, hogy Szolnokon immáron Szalay Ferenc polgármester is tárlatvezetést tart az érdeklődőknek, szóval ha valaki arra vágyik, hogy a város első embere meséljen neki a Hubay Ferenc díszterem csillárjáról – a minap ezt nagyjából 50 gyermek hallgatta csillogó szemekkel, higgyék el, roppant érdekes a sztori – vagy a japán testvérvárosból, Yuzából örökölt emléktárgyakról, az Szolnokon ezt is megkaphatja.
A fenti bevezető biztosan kíváncsivá tette a kedves olvasót, szóval nézzük, hogy mi indítja be azt a sokat emlegetett pezsgést a Tisza fővárosában, ahol nem csupán az ország legrégebbi ilyetén közössége, a Szolnoki Művésztelep alkotói – akik között akad nem egy Munkácsy-díjas is – váltak híressé az évek során, bár ők kétségkívül talán a leghíresebbek, és ha nem alkotnak, tárlatot nyitnak, akkor olyan hagyományok ápolásával igyekeznek a megyeszékhely kulturális hírnevét öregbíteni, mint az ARTjáró Fesztivál. De ott van még a Tisza Táncegyüttes, amely rekordkísérletekkel próbálkozik, tánctáborozik, folyamatos táncházakat szervez, ott a Bartók Béla Kamarakórus, amely számos hangversenyen vesz részt, csoda, hogy bírják hangszállal, és természetesen a műfajában megkerülhetetlen Szolnoki Szimfonikus Zenekar, amely mostanság olyan egyedülálló zenei experimenteket folytat, mint hogy beállnak koncertkíséretnek az egyszeri és megismételhetetlen Neoton Família mögé – talán mondani sem kell, többezres közönség előtt.
A Szigligeti Színházról kérdezd meg az utca emberét, Szolnokon két dolgot imádnak feltétlenül a helyiek: a kosárlabdát és a Szigligetit. Előbbiről írjanak a sportlapok, utóbbiról viszont érdemes itt is megemlékezni, hiszen ez az előttünk álló évad lesz az, ami tizennégy év után nem Balázs Péterrel, hanem Barabás Botonddal a direktori székben várja a nézőket, ráadásul az idény egy pontján már visszatérhet az élet a gyönyörűen felújított Táncsics Mihály út 20. alá, ami minden rajongónak hatalmas megnyugvást jelent, mégiscsak ott van otthon Szolnokon a színház. Új vezetés, új direktíva mentén felépülő előadások, tipikusan a jó még jobb lesz példája.
A Tabáni Tájház
A térségben egyedülálló, a város meghatározó helyszíne, mit helyszíne, európai, sőt világszínvonalú kulturális élettere az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ, mely nemcsak koncerteknek, előadásoknak ad otthont, hanem népszerű klubokat, képzéseket, tanfolyamokat indít folyamatosan, s szívesen karol fel civil kezdeményezéseket is.
A RepTár Szolnoki Interaktív Repülőmúzeum Kelet-Közép-Európa legnagyobb repüléstörténeti kiállítása. 170 éves műemléki környezetben, 60 000 négyzetméter kiállítótéren, a legkorszerűbb interaktív eszközök segítségével ismerkedhet meg a látogató a repülés történetével. A 4D-mozi, a szimulátorok és a military kalandpálya mellett persze a legkisebbek is átélhetik a repülés örömét a tematikus játszótéren, az Indóház földszintjén étterem és kávézó fogadja az elpilledt látogatókat, az ajándékbolt reptáras szuvenírekkel várja a vendégeket, a 3D karikába beülve pedig az űrhajóskiképzés mibenlétét is megtapasztalhatják, akik földönkívüli élményekre vágynak.
Magyarországon egyedülálló módon mutatja be a sör gasztronómiai és kultúrtörténetét a Sörárium Interaktív Sörmúzeum. A Söráriumban nemcsak illedelmesen sétálhatunk a kiállított tárgyak mellett, hanem különböző interaktív eszközökön keresztül ismerhetjük meg a folyékony kenyér történetét, vagy kalandozhatunk a világ sörmárkái között, mindezt steampunk hangulatban.
Az egykor zsinagógaként működő Szolnoki Galéria ad helyet a történeti-néprajzi-régészeti kiállításoknak, konferenciáknak, egyéb múzeumi, irodalmi rendezvényeknek, hangversenyeknek, a Damjanich János Múzeumban megtekinthető a megye teljes régészeti, képzőművészeti, néprajzi, történeti gyűjteménye, na ez nem kevés. A szolnoki Tabáni városrész egykor halászfalu volt, mely mára újjáépült, de őrzi az egykori falu szerkezetét kanyargós, hangulatos utcácskáival. Az itt található, 1930-as években épült halászházból a Damjanich János Múzeum tájházat alakított ki, ahol az egykori halászati eszközöket mutatják be.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgári Védelmi Szövetség „Légoltalomtól a katasztrófavédelemig” c. kiállítása egy valaha valóban működő, többemeletes vasúti óvóhelyen várja a látogatókat. Valódi időutazás, korabeli berendezések, eszközök idézik fel a rettegett háborús légicsapások időszakát, feltölthető a menekülőkámzsa, a gázálarc, és a látogatókra boruló sötétségben, a két és fél méteres betonfalak közé zárva, életre kel az elvarázsolt labirintus, amikor felharsan a légi-riadó szirénája.
Elég a pezsgésből? Higgyék el, lenne még mit sorolni, de első nekifutásra legyen elég ennyi, el kell jönni, meg kell nézni, sodródni vele, mert ha van valami, aminek igazán van sodrása, az a szolnoki kulturális élet.
