Télen-nyáron…

Az elmúlt években különösen Mexikó és Dominika dominált a Karib-országok közül. Az, hogy Kuba nem fér a dobogó elejére, talán annak köszönhető, hogy manapság nem repülnek közvetlen charterjáratok Budapestről. Pedig ha igazán különleges élményeket szeretnénk átélni, mindenképpen érdemes a szigetországba látogatni. Havanna utcáit járva egy régmúlt világ elevenedik meg, ahol a düledező házak között lavírozva nehéz elképzelni, hogy az ország északi részén őrületes tempóban épülnek a luxushotelek és apartmanparkok, ahová egyre több turista igyekszik.

Varadero aranya

A legnépszerűbb a Hicacos-félszigeten található Varadero, amely már az 50-es évek elején kedvelt üdülőhelye volt a leggazdagabb amerikaiaknak. A legelegánsabb villát is egy amerikai milliomoscsalád gyermeke, Iréne Du Pont építtette. Az „aranyhomokként” is emlegetett finom, fehér homok 23 kilométer hosszan húzódik a partszakaszon, és szinte belesimul a napsütésben csillogó, átlátszó vízbe. Ez a sekély partszakasz a kisgyermekkel utazóknak különösen ajánlott, hiszen olykor 100 méteres séta után is csupán a térdünket nyaldossa a hűs, 20-22 fokos víz. Ilyenkor (télen) a helyiek nem is merészkednek a számukra nagyon hideg tenger közelébe, európai szemmel viszont kifejezetten kellemes felüdülés a trópusi kánikulában.

Ugyan 1950-ben csak egy szálloda, a Varadero Internacional Hotel (ma is fogad vendégeket) kínált szálláslehetőséget, ma a Castro-rendszer turizmusfejlesztési intézkedéseinek köszönhetően több mint 14 ezer vendégszoba kínál kiváló szállást a partszakaszon. A csodálatos táj mellett a hangulat is vérpezsdítő. A világraszóló vendéglátás alapjai az ötvenes években alakultak ki, amit mindmáig igyekeznek megőrizni a helyiek. Utcai bazárok Che Guevara-mintás pólóval, vérbő szórakozóhelyek, bárok és éttermek – minden van itt, ami szem-száj ingere.

Jó hír az ínyenceknek! Ezen a vidéken rossz éttermet szinte lehetetlen találni. Mindenhol ízletesek a marhasültek, a főtt-füstölt csülök feketebab-szósz körítéssel és persze az elmaradhatatlan tenger gyümölcsei. A helyiek körében nagyon népszerű a fagylalt, és a vacsora végén jöhet az erős kávé, egy igazi kubai szivarral. Mindez persze csak az esti órákban ajánlott, napközben inkább az egyedülálló kubai cukornádból préselt rumalapú koktélok kortyolgatása esik jól. Aki esetleg ráunna a heverészésre, annak a vízi sportok és a búvárkodás, vagy a kirándulás az Ambrosio és a Muzulmán-barlangokhoz jelenthet aktív kikapcsolódást. A téli fényűzésnek persze ára van: Kubában decembertől márciusig tart a turisztikai főszezon, ezért áremelés „dukál” ebben az időszakban. Ehhez jön a vízum ára.

 

Strand és kókuszszüret – Koh Samuin

Merőben más élményekkel kecsegtet Ázsia egyik exkluzív üdülőparadicsoma, Koh Samui. Thaiföld 3. legnagyobb szigete több mint 20 csodálatos stranddal várja a pihenni vágyókat. A környékbeli, nagy részben ismeretlen, lakatlan szigetek egyikén forgatták Leonardo Di Caprio főszereplésével a Part című filmet is, amit elég felidézni ahhoz, hogy máris Koh Samui hangulatába csöppenjünk. A trópusi szigetre a legegyszerűbben bangkoki átszállással repülhetünk, ahol a reptéri váróban ingyenes internet gondoskodik a felhőtlen várakozásról. Leszállás után irány valamelyik bungaló-hotel – ott lehet igazán élvezni a trópusi hangulatot!

Az északi rész központjának számító Chaweng beachen például jó néhány ilyen szálláshelyet találhatunk. A pálmafák között megbúvó légkondicionált bungalókat jakuzzi, minibár és szobaszerviz teszi kellően komfortossá. Nem kérdés persze, hogy a hagyományos szállodákban is igencsak jól érezhetjük magunkat. Rakjuk le a csomagokat, és rohanjunk a tengerpartra, mert Koh Samuin ez számít igazán! Ide azok utazzanak, akik hetekig bírják a perzselő napot és a pálmafák árnyékában való szundikálást. Javaslom, hogy a fárasztó út és az első lubickolás után pedig a parton felállított bambuszsátrakban folytassuk a lazító programot. Egy félórás thai masszázs ugyan belekerül pár száz bath-ba, de ez igazán semmiség a felfrissülésért egy 20 órás utazás után.

A néhány napos feltöltődés után leginkább robogóval vagy tuk-tukkal érdemes körülnézni a szigeten. Dél felé indulva ajánlott útba ejteni a nevéhez méltóan kristálytiszta vizű öblöt, a Crystal bay-t, a Laem Sor Pagodát és a tenger fölé magasodó, aranyszínű Big Buddhát. Innen, a tengerparti úton a sziget fővárosa, Nathon felé érdemes kalandozni. A kellemes úton, a Hin Lad-vízesésnél befizethetünk egy elefánttrekkingre is. Az elefántok balerinákat idéző módon, szigorú gazdájuk vezetésével egyensúlyoznak a sziklás patakmedrekben. Néha-néha azonban némi csintalansággal is megpróbálkoznak – talán épp a turisták szórakoztatásáért –, ami kimondottan élvezetessé teszi a túrát.

Nathonba érve kötelező megnézni a csodálatos naplementét, és utána egy kellemes vacsorával koronázzuk meg a napot.
Aki pedig egy egyedülálló helyi „szertartást” is szeretne végignézni, annak a kókuszdió-szüretelésre érdemes ellátogatni, ahol nem emberek, hanem jól iskolázott majmok szedik a diókat. A legügyesebb akár napi 700-at is összegyűjt, ami igazi bravúr, és borzasztóan vicces látványosság is egyben.

 

 

Szafari Tanzániában

Lesz okunk a fejünket forgatni a világ másik felén, Tanzániában is, ám Kelet-Afrika legnagyobb országában teljesen más csodákat láthatunk. Az ország elsősorban gazdag állatvilágával és hófehér homokos zanzibári szigetével csalogatja az európai télvíz idején utazókat. A Tanzániába érkező turisták többsége üdülés és szafari párost foglal, ami a tengerparti pihenés mellett a híres Serengeti Nemzeti Parkba való kalandozást jelenti. Páratlan és félelmetes az élmény, hiszen ki az, aki hétköznap összefut egy oroszlánnal, vagy megkínál almával egy épp arra tébláboló zsiráfot. A Serengetiben nagy a felhozatal: a Big Five – az öt afrikai nagyvad: az oroszlán, orrszarvú, elefánt, kafferbivaly és leopárd – mindegyike megpillantható itt – már amikor.

A helyiek szerint ugyanis a klímaváltozás már Tanzániában is érezteti hatását. Még az igazán öreg maszáj emberek sem emlékeznek hasonlóra, sőt olyan időkre sem, amikor a több tízezer gnúból álló csordák a megszokott iránnyal ellentétesen kezdték volna meg éves vándorlásukat.
Szerencsére a legjobb leseknél – mint a Manyara-tó és a Ngorongoro-kráter – úgy nyüzsögnek az állatok, ahogy az régebben mindenhol természetes volt. Érdemes leereszkedni a Nátron-tó vidékére is. Errefelé már közvetlenebbek a helyiek, integetnek a maszáj gyerekek, miközben látszólag kevesebb turista jár a vidéken. A tó körül elegáns flamingók hada gyönyörködtet, és számos, szabott árakkal működő vendéglátóhely várja a fáradt felfedezőket.

Ha tehetjük, töltsük itt az éjszakát, és reggel induljunk tovább Arushába. A várossal azonos nevű nemzeti parkban élt és vadászott Nagy Endre, akit a helyiek Nagi néven ismernek. Nagy vadásznak tartják, de valljuk meg őszintén, hogy a helyi vadbőséget látva talán nehezebb dolga lett volna akkor, ha nem akarja elejteni kiszemeltjeit. Persze a Nagy Ötösnél korántsem ér véget a különleges állatok sora. Némi baksis – borravaló – fejében a kígyófarmokon akár a nyakunkba is vehetjük a világ elit gyilkos táborának nagy részét, élükön a híres kobrával. Bár ezen a tájon mindenért baksist kérnek, a kontinens gyöngyszemét, a legendás Viktória-tavat ingyen is megcsodálhatjuk. Csakúgy, mint a Kilimandzsárót, mely nyáron is makacsul viselt havas sipkájával hirdeti, hogy igenis létezik nyár a télben és tél is a nyárban.

Szluka Bálint