Újkori hódítók Sümegen

Bár IV. Bélát nem marketingszempontok vezérelték, amikor várrá építette a korábbi időktől szervesen fejlődő erődítményt, a ma ott élők rengeteget köszönhetnek neki. Őt sokkal inkább a tatárok turisztikai szempontból kevéssé értékelhető érdeklődése sarkallta a fejlesztésekre. A török időkben a dunántúli végvárrendszer tagjaként fontos szerepet töltött be az építmény. Amikor a törökök elfoglalták Veszprémet, a veszprémi püspökök Sümeg várába menekültek, mely annak ellenére sikeresen ellenállt az ostromnak, hogy a várost felgyújtották a támadók. Ezután megerősítették, bővítették, korszerűsítették, és mintegy 200 évig püspöki székhelyként működött. Ebben az időszakban épült ki a mai belváros magja, amitől Sümeg a Nyugat-Dunántúl egyik barokk gyöngyszemévé vált. Ezt a területet a ferences templom és kolostor, illetve az egykor szépséges kertjéről híres püspöki palota együttese alkotja. Ezt övezi félkör formában a belváros mindössze három egymásba nyíló térből álló „úthálózata”. A polgári építészet barokk és klasszicista korból származó emlékei, a Kisfaludy-, Scotty-, Hertelendy-, Barcza-, Vajda-, Magyar- stb. nemesi kúriák sorakoznak itt. A város hatvan épületét kiemelten kezeli az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. A várat – hasonlóan többi várunkhoz – a Rákóczi-szabadságharc után a császári csapatok hadgyakorlat ürügyén felgyújtották, és használhatatlanná tették. Ettől kezdve a tető nélküli falak pusztulásnak indultak. Az újjáépítés 1954-ben elkezdődött, s ma már sok mindent eredeti állapotában nézhetnek meg a szép számban érkező látogatók. A középkori hangulatot megragadva a vár tövében komoly idegenforgalmi vállalkozásként a Kapitány Wellness Hotel idézi a régi időket, a mellette kiépített arénában pedig lovagi tornákat, végvári napokat rendeznek, ahol kaszkadőri és komoly sportolói képességekkel is rendelkező fiatalemberek versengenek egymással. Magyarországon egyedülálló módon, télen vagy rossz idő esetén is garantált a programok lebonyolítása, mert a lovagi lakoma színhelyeként szolgáló pincét olyan tágasra építették, hogy ott a bajvívás és a lovasbemutató minden gond nélkül megrendezhető. A padsorok közt száguldó lovasok közelsége sokak szerint izgalmasabb is, mint amikor mindezt, úgymond, biztonságos távolságból szemlélheti az ember.

A lovagi lakomán egyébként a középkori szokások szerint „kézzel-lábbal” hódolhat a látogató a gasztronómiai élvezeteknek, a torkát pedig bőségesen öntözgetheti a kancsókban felszolgált vörös- és fehérborral. Ha valakinek úgy tűnik, hogy a pincérekben a lovagokra, táncosokra, esetleg a várkisasszonyra ismer, az ne vonja kétségbe józanságát, mert a show része, hogy az ételeket-italokat a főszereplők maguk helyezik az asztalokra.

A fogyókúrát Sümegen célszerű felfüggesztenie a vendégnek, mert az ott elfogyasztott finomságok úgysem tudnak akkora kárt tenni kondíciójában, mint amekkora élvezetet jelenthet az említett lakoma, vagy másnap délben a Kisfaludy Múzeummal szemben található Scotti Udvarház Étteremben elfogyasztott felejthetetlen specialitások, a „Fatüzelésű kemencében készült sümegi csupros káposzta, velesült kenyérrel” és a „Házi kenyérben sült füstölt csülök friss zöldséggel, tormával és lilahagymával”.

Nem hagyható ki a sorból a püspöki palota oldalszárnyában meghúzódó Palota pince sem, ahol fiatal borászok gyűjtötték össze az ország legkiválóbb borait, hogy a történelmi környezetben, szakértő módon tölthessék azokat a vendégek poharaiba, miközben készítésük fortélyaival is megismertetik az érdeklődőket.

S ha már a püspöki palotához értünk, belülről is fedezzük fel a romos állapotában is megkapó épületet s a nyugalmat árasztó parkot. Mindezek a látnivalók, az 1649 után épített és 1724–1733 között jelentősen kibővített ferences templommal és kolostorral együtt, annak az 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfal mögötti, ún. nemesi belvárosnak a részét képezték, melynek keleti határát a várhegy meredek oldala zárta.

Innen nyugatra, a középkori alapokon fejlődő városrészben áll a Padányi püspök által 1756 és 1759 között építtetett és az osztrák származású Franz Anton Maulbertsch freskóival díszített plébániatemplom, a hazai barokk művészet egyik legismertebb alkotása. A gyakran magyar sixtusi kápolnaként említett templom falfestményeinek gazdagsága valóban meghökkentő, főleg ha szép és arányos, de cseppet sem hivalkodó külső megjelenését látva, különösebb várakozás nélkül lépünk be a kapuján.

Sümeg festői pontján találjuk a város temetőjét. Az 1816-ban épült temetőkápolna körül késő barokk, empire, copf és klasszicista síremlékek sora őrzi a Kisfaludyak, Darnayak, Eitnerek, Ramasetterek, Bogyaiak, Csehek s más nemesi családok, illetve a városi mesteremberek és egyszerű polgárok emlékét.

A sümegi látnivalók megismerése után a városból remek kirándulásokat is tehetünk, hiszen fél órán belül olyan helyekre juthatunk el, mint Hévíz vagy Keszthely. A tavasbarlangjáról híres Tapolca vagy a zalaszántói Stupa szintén néhány perc alatt elérhetők. Kevesen tudják, hogy Európa legnagyobb buddhista szentélyét a dalai láma személyesen szentelte fel 1993-ban. Nyáron külön programként felkereshető Sümegről a Művészetek Völgye rendezvénysorozat, melynek központi helyszíne Kapolcs.
Sümeg ma már tárt karokkal várja újkori hódítóit, akik közül egyre többen hazai tájakról érkeznek, s meglepődve gondolkodnak el azon, miért csak most fedezték fel maguknak ezt a pompás várost.