A nagy gabonamezőkhöz szokott kelet-európai szemnek furcsa és érdekes látvány a szinte végeláthatatlan olajfaligetek sora. Pugliában vagyunk, abban a tartományban, amely az olasz „csizma” sarka, ahol évi 200 millió liter olívaolajat sajtolnak a több mint 60 millió olajfa terméséből, s ahonnan az európai borfogyasztás 10 százaléka származik. Olaszország hatodik legnagyobb tartományának gazdasága és mindennapjai sok érdekességet kínálnak a látogatók számára.
A 19 ezer négyzetkilométer területű és mintegy 4 millió lakosú Puglia (közigazgatási székhelye Bari) Olaszország legdélkeletibb régiója, tengerpartjának hossza eléri a 800 kilométert. Ez a vidék az ókorban Magna Graecia egyik legjelentősebb és legforgalmasabb része volt, elsősorban a tengerparti kikötőknek köszönhetően. Jelentőségét a római uralom alatt is megtartotta, ennek bizonyítéka, hogy két fontos birodalmi út, a Via Appia és a Via Traiana is átszelte. A régió sok szempontból a kelet kapuja volt; gazdasága, kulturális élete pezsgő és igen gazdag volt.
Néhány adat a „csizma sarkáról”
Puglia gazdasága Campania után az olasz Dél második helyét foglalja el. Az olasz GDP-hez 76 milliárd euróval járult hozzá 2022-ben, ez a mediterrán ország bruttó hazai termékének mintegy 5 százaléka volt. Az 1,4 millió foglalkoztatott fele a szolgáltatóiparban dolgozik. Ennek az ágazatnak a részesedése a tartomány gazdaságában ugyancsak 50 százalék körül van. (Érdemes megjegyezni, hogy a mezőgazdaság 23, az ipar 12, a könnyűipar 9, az egyéb ágazatok pedig 6 százalékot képviselnek a pugliai régió gazdaságában.)
Tavaly a tartomány GDP-je 1,8 százalékkal növekedett, Olaszországban a bruttó hazai termék bővülése 1,5 százalék volt, míg a déli országrészben 0,7 százalék.
Miért zárt be a Meki?
A gazdaság egyes ágazatairól még lesz szó, de álljon itt egy érdekes példa az élelmiszeriparból. Pugliában sok a helyi étel, ital és édesség különlegesség, az ottani magas minőségű kenyérnek pedig a határokon is átnyúló híre és kereslete van. A patinás Altamura városban – ahol kenyérmúzeumba is el lehet látogatni – a McDonald’s a tartósan gyenge kereslet miatt kénytelen volt végleg bezárni. Ennek az volt az oka, hogy a helyiek nem tudtak megbarátkozni a Meki burger-zsemléivel. Ugyanis mindenki a pompás védett márkájú, bejegyzett, helyi kenyeret fogyasztja.
Ágazatról ágazatra az agrárszektorban
Visszatérve a tartomány gazdaságára: a szolgáltatási szektor mellett fontos ágazat a mezőgazdaság és az ipar. Az agrárszektor fő termékei az olíva olaj mellett a paradicsom és a búza. Meglehetősen sok a zamatos gyümölcs is. A mezőgazdaságra épülő élelmiszeripar többek között nagy mennyiségű tejterméket, édesség-különlegességeket, tésztaféléket (pasta), félkészételeket állít elő. A térség mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinek fő exportpiaca Németország, de jelentős a kivitel Tunéziába és Algériába is. A két ágazat exportja 2021 óta igen dinamikusan növekszik, az agárkivitel értéke 2022-ben megközelítette a kétmilliárd eurót.
A halászat vesztett korábbi jelentőségéből, a helyiek arra panaszkodnak, hogy a korábbi „túlhalászások” miatt mind kevesebb a hal a tengerben. Az utóbbi évtizedekben viszont erőteljesen fejlesztették, bővítették az akvakultúrát. Tarantóban van például napjaink egyik legnagyobb feketekagyló-tenyészete: mintegy 1500 üzemi munkás több, mint 30 000 tonna feketekagylót dolgoz fel évente. A feketekagyló-tenyészet egyébként a város gazdasági életét évszázadok óta jellemzi, olyan mértékben, hogy a feketekagyló Taranto gasztronómiai szimbóluma lett.
Igencsak ütemesen fejlődik a szőlészet és a borászat. Pugliában – Olaszország legkiterjedtebb szőlőtermelő vidékén – mindig is jelentős mennyiségű vörösbort állítottak elő. Kiemelkedik a sok bor közül két fehér, a Locorotondo és a Martina Franca, valamint Castel del Monte és a Salento-félsziget vörösborai, rozéi. Nemzetközi hírnévre tett szert a Primitivo di Manduria vörösbor.
„Turbós” marketing
Itt érdemes megjegyezni, hogy a pugliai cégek szinte művészi színvonalra fejlesztették termékeik, szolgáltatásaik marketingjét. A helyi sajátosságokat ügyes fogásokkal, hirdetésekkel és számos irigylésre méltó módszerrel „felturbózzák”, szinte lehetetlen megúszni a vásárlást legyen szó kis vagy éppen nagy mennyiségről. Szinte minden utcasarkon és az üzletek előtt folyik a kóstoltatás, ki- és behívóak a reklámok. Ügyes fogás, hogy egyes vendéglőkben az étlap a pincérek munkaruhájának a bemutatásával kezdődik, így még inkább rögzül a vendégben a hely egyedi jellege.
Agriturismo Pugliában is
Egész Olaszországban nagyon népszerű és jövedelmező az agriturismo, természetesen Pugliában is. E sorok írója meglátogatott egy családi agrárgazdaságot Monopoli környékén. A tehenészet, a tejgazdaság és a turisták elhelyezését szolgáló épületek egy 30 év körüli fiatal pár tulajdonában vannak. Elmondták, hogy nem örökölték, hanem hitelből vásárolták a gazdaságot. Ők és az alkalmazottak keményen dolgoznak, többek között sajtműhelyt, éttermet üzemeltetnek. Feltűnő volt, hogy kevés az alkalmazott, ők viszont „mindenesek”, vagyis sokféle tevékenységhez értenek. S még arra is jut idő, hogy a szép számban érkező turistabuszok utasainak sajtkészítési bemutatót, istálló látogatást, sok fogásos étkezést szervezzenek. A gusztusos sajtbolt kínálat igen széles, minden saját termék.
Körkép az iparról
Puglia ipara meglehetősen színes képet mutat, de természetesen nem vetélkedhet az ország északi részének iparával. Brindisiben található Dél-Olaszország legjelentősebb vegyipari központja, az ENI itt építette fel egyik legnagyobb petrolkémiai üzemét. Ugyancsak az ENI érdekeltségébe tartoznak a város környékén lévő erőművek. Építés alatt áll a brindisi cseppfolyós gáz átalakító, amely megkönnyíti majd a földgáz tengeri szállítását és fogadását. A város az Alenia Aeronautica légipari vállalat egyik központja, számos légi jármű vázát gyártják itt. Ugyancsak Brindisiben a hajógyártás is fontos ágazat.
A finommechanikai cégek otthona Foggia. Az acél- és a gépipar hagyományos központja pedig Taranto. Az 1950-es évek végén Giuseppe Saragat akkori államelnök megnyitotta az Italsider nevű acélgyárat, amely hosszú időn át Európa egyik legnagyobb acélipari létesítménye volt. Ez az acélkolosszus több mint húsz éven át fellendítette a helyi gazdaságot és számos kapcsolódó iparág fejlődését is eredményezte. Az 1980-as évek folyamán az acélipar világszintű válsághelyzete, valamint új anyagok megjelenése a piacokon az acélgyárat hanyatlásra ítélte. Az Italsidert 1995-ben privatizálták, és a zsugorodás nyomán igen sok munkás veszítette el a munkahelyét. A tarantói acélgyár ma mindössze 1500 hektáros területen fekszik.
A tartomány szinte minden kisebb és nagyobb városában jelentős a textil-, a ruha- a cipő- és a kerámiaiipar. Nem kevésbé a bútorgyártás.
Az olasz és a tartományi gazdaságban jelentős szerepe van a tarantói kikötőnek, amely az egyik legforgalmasabb a Földközi-tengeren. Évente mintegy 60 millió tonna áru fordul meg a kereskedelmi kikötőben, amely fontos szerepet tölt be a Görögországba és a kelet- mediterrán térségbe irányuló turistaforgalomban és áruszállításban.
Feljövőben az idegenforgalom
Puglia gyönyörű tájai, multikulturális történelme, a jó állapotban megmaradt görög, arab és római műemlékek, a két nemzetközi repülőtér, a jó tengerparti infrastruktúra, a helyi emberek vendégszeretete és még számos tényező okán ütemesen növekszik a tartományba látogató turisták száma, amely tavaly elérte a hatmilliót.
A turisták bő háromnegyede ma még olasz, de folyamatosan növekszik a külföldiek részaránya is. (Szakemberek véleménye szerint a turizmus még gyorsabb fejlődésének egyik akadálya, hogy a tartományban nincs egy központosított rendszer kialakítva a természeti és kulturális értékek kiaknázására, ezt az egyes települések lokálisan oldják meg. Hírek szerint a helyi megoldásokat hamarosan a központi és koordinációs rendszer váltja fel.) Az európai idegenforgalmi statisztikák tanúsága szerint kontinensünk egyik legdinamikusabban növekvő turisztikai célpontja Puglia.
A tartomány jelentős részben a történelmi építményeiről ismert. Ezek közül a leghíresebbek a trullo nevű kőkunyhók, melyek a dombtetőkön fekvő falvakban találhatók. Hasonlóan ismertek az úgynevezett masseriák, melyek lényegében erődített farmok. Napjainkban mindkét típusú történelmi építmény vonzó a luxusingatlanokra „vadászó” vásárlók számára, akik miután megvették a klasszikus épületeket, modern felszereltségű, előkelő rezidenciákká alakítják át azokat. A megugró kereslettel persze együtt jár az ingatlanárak általános emelkedése is a tartományban.
Volare és szieszta
S végül két pugliai életkép. Ki ne ismerné Domenico Modugno világhírű slágerét, a Volare-t? Az énekes – aki országgyűlési képviselő is volt néhány éven át – a pugliai Polignano a Mare tengerparti városkában született. Néhány tucat méterre az azúrkék tengertől integet a látogatóknak az énekes 3 méter magas szobra, amely szinte megeleveníti a dal szövegét.
Természetesen az igen meleg éghajlatú Pugliában is „szent” a szieszta, amikor néhány órára bezárnak a boltok, elnéptelenednek az utcák, mindenki hazamegy, lehúzzák a lakásokban a rolókat, becsukják a spalettákat és igyekszik mindenki hűsölni a legmelegebb órákban. Néhány vendéglő, cukrászda, eszpresszó nyitva tart, de többségük zárva. Viszont szinte minden utcában van olyan „kisbolttá” kialakított – meglehetősen nagy és nagyon tiszta – kapualj, ahol étel-, ital- és kávéautomaták várják igen nagy választékkal az arra járókat. Jó ötlet és feltehetően jó üzlet is.
Dr. Gonda György, CMC vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
Az írás testvérlapunk AzÜzlet felületén jelent meg
