Vonattal Indiában

Tapasztalt utazók elmondása szerint India a közlekedési káosz megtestesítője, mivel soha nem lehet kiszámítani, hogy egy út mennyi időt vesz majd igénybe. Emellett pedig előfordulhat, hogy akár egy négycsillagos szálloda is nélkülözi az angol WC-t, így aztán az Orient Expresszre hasonlító vonatkirándulás tűnt a legjobb megoldásnak India Rajastan tartományának felfedezésére. Ráadásul igen vonzó, hogy éjszaka, alvás közben jut el az ember egyik városból a másikba, tehát optimálisan ki lehet használni az ébren eltöltött időt. Viszont volt még valami más is, ami óriási befolyással bírt az út kiválasztásánál, ez pedig a rádzsák és maharadzsák világának túlfűtött romantikája, amiről az európai embereknek csak körvonalazott elképzeléseik vannak.

A The Luxury Trains cég királyi kényelemmel kecsegtető vonata az európai viszonyokhoz képest nem tartozik a luxuskategóriába, viszont minden tekintetben kielégítő, és szinte hihetetlen, hogy Indiában vonaton ezt a színvonalat tudják produkálni. A hálófülke faborítású, az ablakon selyemfüggönyökkel, a tusolós, angol WC-s fürdőszobában a sampontól kezdve a testápolón át minden be van készítve, amit egy luxusszállodában elvárunk, a törülközőket pedig minden használat után kicserélték – naponta kétszer is.A vagonban található négy fülkéhez tartozik egy utaskísérő, egy érett korú férfi steward asszisztenssel, akik kiszolgálják az utasokat, felszolgálják a reggelit, és gondoskodnak minden kényelemről. Az utazás rendszere, hogy reggelre megérkezik a vonat egy radzsasztáni városba, ahol buszok és egy helyi idegenvezető várják az utasokat egy egész napos kirándulásra. Az ebéd általában nagyon előkelő helyen, luxusszállókban van, vacsorázni pedig már a vonaton lehet. A vonat minden kényelemmel el van látva: minden vagonban négy kupé található, ezekből kettő franciaággyal, kettő pedig két különálló ággyal van felszerelve. Pótágy mindkét esetben egy felső lenyitható ágy formájában van jelen, a „hálószobához” pedig természetesen saját fürdőszoba is tartozik.

A vagon végében társalgó található, itt szolgálják fel a reggelit, valamint egy bár és két étterem szolgálja az utasok kényelmét. A vonathoz nem szokott utasok közül az első éjszaka senki nem aludt a rázkódás miatt, a másodikon már úgy megszoktuk, és annyira elfáradtunk, hogy jobban aludtunk, mint itthon. Sokat számít, hogy az ember rendesen le tud zuhanyozni, akár hajat is tud mosni, még adaptert is adnak, hogy a hajszárítót be lehessen dugni. A fürdőfülke tehát minden igényt kielégít, viszont annyira pici, hogy egy túlsúlyos férfi már nem férne el benne kényelmesen.

A vonatkirándulás előtt két napot Delhiben töltöttünk, ami bár óriási város, mégsem London vagy Párizs, amelyet egy hét alatt sem lehet megismerni. Számunkra Ódelhi érdekesebb volt, a fő látnivalója a legnagyobb mecset Indiában, a Jami Masjid, amely a XVII. század közepén épült vörös homokkőből, a város fölé magasodva, és Indiában lévén nyugat felé néz!

Innen fentről jól átláthatók az óváros kacskaringós, hihetetlenül szűk utcái, amelyekben egy biciklis riksázást nem lehet kihagyni, valamint Ódelhi másik különleges látnivalója, a Vörös Erőd. A mecset tulajdonképpen egy óriási elkerített tér, a fő imacsarnok a belső udvarban található, és három márványból készült hagymakupola díszíti. Nem szabad elfelejteni, hogy vinni kell zoknit, hiszen a mecsetbe tilos cipőben belépni. Újdelhit viszont az angolok építették fel 1912-től 1929-ig, ünnepélyes átadására azonban csak 1931-ben került sor. Két angol építészt bíztak meg a tervezéssel, így ez a város egyenes sugárutakkal, óriási parkokkal és természetesen az összes középülettel is büszkélkedhet. Az épületeken keverednek a hindu, a keresztény és a muzulmán motívumok, az egész városra tehát a kultúrák keveredése jellemző.

Érdemes megnézni a Rashtrapati Bhavant, az elnök palotáját, a Parlamentet és az India Gate elnevezéssel illetett első világháborús emlékművet, amely a párizsi Diadalívre emlékeztet. Nekünk sikerült bekerülni Újdelhi legszebb szállodájába, az Imperialba, ez az egyetlen szálloda, amelyet az angol gyarmatosítók kényelmét szolgálva eleve beleterveztek a városképbe. Még az európai és a hindu kultúrát fantasztikus jó ízléssel egyesítő berendezését is megtervezték, itt minden műtárgy egyedi, kézi munka, a teljes berendezés a tízes-húszas évek stílusát, az art deco és a szecesszió egyfajta különleges keverékét testesíti meg. Az idegenvezetők kedvelt célja még Indira Gandhi háza és az a ház is, ahol Mahatma Gandhi utolsó éveit töltötte, és ahol megölték.

Az is hihetetlen, hogy ennek a békés népnek szinte minden nagy vezetője gyilkos merénylet áldozata lett, és a kormányzati negyed is tele a haditengerészet, a légierő és a többi hadnem reprezentatív épületeivel. Az ember itt találkozik azzal, hogy India egy hadban álló ország, amely fél a terrorizmustól.

 

Az utazás

A luxusvonat körútja Delhiből indul, szerdától szerdáig tart. A királyi utazás első állomása a második napon Jaipur, a maharadzsák világa, itt vezetett városnéző túrán lehet megismerkedni a magas dombon álló erdő és az alatta elterülő város szépségeivel. A harmadik nap Jaisalmer városáé, amely a Thar-sivatag szélén található, és egy látványos sárga homokkő erődítménnyel büszkélkedik.

Jaisalmer különleges látványosságai közé tartoznak az ún. havelik, a kereskedők házai, amelyek a tulajdonos gazdagságát hirdetik még ma is, nagyságuk, gyönyörű faragott díszítésük miatt.

A város a sivatag szélén, a régi híres karavánút mentén épült, amely Indiából Nyugat felé vezetett, és innen származik egykori gazdagsága. A Szuezi-csatorna megnyitásával elveszítette jelentőségét, de újabban, a turizmus fellendülésével ismét virágzásnak indult. A szervezett program része itt a vacsora előtt egy teveszafari. Radzsasztán második legnagyobb városára, Jodhpurra a negyedik napon kerül sor, ez a város a kőből készült Mehrangarth-erődítményről és számos palotájáról híres.

Az ötödik napon Sawai Madhopurba érkezik a vonat, ahol a Rathambhor Nemzeti Parkba viszik a résztvevőket egy dzsungeltúrára, majd a délután folyamán, külön kirándulás keretein belül, meglátogatható a Chittaurgarh-erődítmény. A dzsungeltúrán gyakran bengáli tigrist is lehet látni, bár a mi ottlétünkkor egyikük sem volt hajlandó megmutatni magát az ott élő állítólag 74 példányból.

Így is nagyon szép élmény volt a maharadzsák egykori vadaskertje: a már kissé romos vadlesekkel egy romantikus festményre hasonlít, csak épp valóság. A három tó partján fekvő, hegyekkel körülvett Udaipur városát egy romantikus buszkiránduláson ismerhetjük meg a hatodik napon, ezt követően pedig a Bharatpur Nemzeti Madárrezervátumban tölthetjük a hetedik nap délelőttjét, ami régebben a királyi család vadászterülete volt. Ezen a napon igazán izgalmas a program, hiszen délben már Agrába érkezik a vonat, ahol először a Fatehpur Sikri elnevezésű vörös homokkő várost csodálhatjuk meg, majd a városnézés tetőpontjaként eljutunk a Tádzs Mahalba, a fenséges túra méltó lezárásaként. A nyolcadik nap reggelén érkezünk vissza Delhibe.

Reggel, amikor leszálltunk a vonatról, a steward végigkísért minket a pályaudvaron, és segített áttörni magunkat a koldusok tömegén, mert bár a vonaton még luxus van, a megállóhely mindig egy átlagos indiai pályaudvar. Lelkünkre kötötték, hogy a gyerekhadnak ne adjunk semmit, akármennyire megindító a látvány, mert megszokják, hogy így is lehet élni, és nem akarnak iskolába járni. A szervezés pedig tökéletes volt: a légkondicionált buszok, amelyek minket vittek a városokban, éjszaka átközlekedtek egyik helyről a másikra, hogy ott várjanak minket a pályaudvaron, amikor megérkezünk. Úgy tűnt, hogy érdemesebb kifizetni a benzint és a sofőrt, mint minden városban fenntartani 4-5 ilyen buszt. Viszont nem csak az ördög falrafestése a rengeteg történet arról, hogy könnyű elkapni Indiában valamilyen betegséget, kisebb gyomorfertőzést, így mi nagyon odafigyeltünk arra, hogy mit ettünk, és csak palackozott italt ittunk. A szervezett úton minden alkalommal kiváló ételeket szolgáltak fel nekünk, fele-fele részben európai és indiai ételeket. A vonaton elköltött vacsorák is kiválóak voltak, és a különböző ötcsillagos szállodákban, ahol ebédeltünk, még a salátabárt is ki lehetett próbálni anélkül, hogy bármi bajunk lett volna. A sörük viszont annyira rossz, hogy azt csak elrettentésképpen ajánlom. Az indiai ételekkel vigyázni kell még az ilyen előkelő helyeken is: ha valami nem ízlik, azt nem szabad erőltetni, mert könnyen hasmenés lehet a vége, nem a higiénia, hanem a szokatlan fűszerezés miatt. Utcai árusoktól nem vettünk semmi ennivalót, és vittünk rengeteg nedves kéztörlőt is, bár a vonatút szervezettsége miatt nem nagyon volt rá szükségünk.

A városok, amelyeket megnéztünk, nagyon hasonlítanak egymásra. Általában a dombon található a maharadzsa palotája, amelyet óriási erődített fal vesz körül, bent a városban pedig a városi palota, amelyet gyakran csak azért építtetett az uralkodó, hogy a nyomorgó népnek legyen munkája. Ezenfelül több városban díszes temetkezési hely is található. Az erődbe Jaipurban elefántokon vittek fel, viszont dzsipekkel hoztak le, mert az elefántoknak lefelé nagyon fárasztó, ha teher van a hátukon.

Sok helyen találhatók mesterséges tavak, amelyek vízgyűjtőként funkcionálnak az esős időszakban. A díszes palotákban több trónterem is van, attól függően, hogy tömeges vagy egyéni meghallgatás volt programon. Mindenütt volt a nőknek is palotájuk, hiszen a maharadzsáknak egész háremük van, a nőknek pedig csodálatos függőkertjük van kialakítva minden palotában. A hölgyek gyaloghintón jártak, a férfiak viszont lovon vagy elefánton, ezért például az udaipuri palotánál láttunk egy alsó és egy felső lépcsőt is. Ha az uralkodó lóval hagyta el az otthonát, akkor az alsó lépcsőt használta, ha pedig elefánton, amely ugye magasabb növésű, akkor a felső lépcsőről szállt fel. Számolni kell viszont azzal, hogy úton-útfélen találkozik az ember koldusokkal és állatokkal, valamint árusokkal, akik kérés nélkül próbálják eladni portékájukat. Viszont pont ez a példa mutatja, hogy mennyire másképpen látják a világot: míg az európaiak óvakodva kerülgetik az utcán az állatokat, ők megtalálják szépségeit. Az egyik műemlék előtt kis disznókkal találkoztunk, az egyik hátán egy majom kurkászott, alig tudtuk őket kikerülni. Kísérőnk viszont üdvözült arccal közölte, hogy ez az igazi szeretet, amit európai gondolkodás szerint percekig nem is értettünk. De ők ebben a közjátékban – a majom tetvészkedik a disznó hátán, amit a disznó ugye nem ér el – a szeretet megtestesülését látják.

A hatodik napon jutottunk el India Velencéjébe, Udaipur városába, amelyet a tavak városának is neveznek. Leírhatatlan látvány a híres tó közepén álló palota, a Jag Niwas, de a városi palota is egyszerűen lélegzetelállító.

A városi palota egyik része múzeum, a másik részében luxusszálló működik, egy harmadik részében az uralkodó család lakik. A tó közepén álló palota szintén luxusszálló. Itt forgatták különben az Octopussy című James Bond-filmet is. Igazi csoda Agra a kirándulás végén. A Vörös Erőd teraszáról már látszik a Tádzs Mahal.

Mindenki látta már ezerszer fényképen, filmeken, plakátokon, de csak élőben látja az ember igazán, hogy milyen gyönyörű. Hihetetlen kisugárzása van az épületnek, szinte érezni, ahogy süt a hófehér faragott márványból a színtiszta szépség. A szerelem megtestesítésének szánt épületet Jahan sah építtette felesége, Mumtaz Mahal halála után mauzóleumként a XVII. század közepén. A Yamuna folyó partjára épült, hogy senki ne tudjon semmit se mögé építeni, egy magaslatra, hogy semmi se zavarhassa a látványt, és reggeltől estig megvilágítja a nap. 18 hektáros kertjének közepén hosszúkás medence található, amelyben visszatükröződik a fenséges építmény. A legenda szerint a folyó túlpartján saját magának is szeretett volna építeni egyet feketéből, de fia megfosztotta hatalmától, és élete hátralevő részét börtönben kellett eltöltenie. Fel kell készülni viszont arra, hogy rettenetesen szigorúak a biztonsági előírások, még egy kis női táskát sem szabad bevinni, csak ami egy zsebben elfér. De még így is átvilágítják a látogatókat, mint a repülőutak előtt.

Az építészeti remekek mellett mi nagyon élveztük az indiai kézműipar csodálatos alkotásait, amelyeket minden városban nagy tömegben árusítanak, főleg turistáknak: gyönyörű kasmíri szőnyegeket, paminákat, intarziás bútorokat, drágakövekkel kirakott ékszereket.

Az ember azt gondolja, hogy minden szépséget, ami az indiai emberek lelkében, képzeletében van, a kézműiparukba viszik át. Viszont amíg itthon az ember vásárlási szándék nélkül is gyönyörködhet a kirakatokban vagy a kínált portékákban, Indiában rá sem mer nézni az árukra, mert azonnal el akarnak neki adni valamit, elég csak abba az irányba nézni. Az indiai árusok nem értik azt, hogy „nagyon értékelem a művészetedet, de nekem erre nincsen szükségem”. A turistákról azt hiszik, hogy mindegyik milliomos, és azért jött, hogy vagyonokért vegyen magának pl. egy selyemszőnyeget. Természetesen ha nem lenne kereslet, nem is árulnák ilyen mennyiségben a kézműves árukat. A szervezett vonattúra részeként például mindennap eljutottunk egy-egy kézműiparoshoz vásárolni, és mindig volt egy-egy útitárs, aki ékszert vagy faragásokat, de olyan is akadt, aki bútort vett.

Tervezés:
 

Több nagyobb magyar utazási iroda katalógusában szerepel ez az utazás, de az interneten is le lehet foglalni. Érdemes előre megtervezni, és sokkal előbb bejelentkezni, mivel a vonatnak véges a kapacitása, és emiatt előfordulhat, hogy a kívánt időpontban már nincsen hely. Ajánlatos viszont az interneten is végignézni a közvetítők ajánlatát, mivel lehet, hogy itthon sokkal drágábban kínálják az utat, mint külföldön. A katalógusok és az útikönyvek is ajánlják a The Luxury Trains (www.theluxurytrains.com) vonattársaságot, ezért bíztunk abban, hogy ez egy valós cég, nem pedig átverés. Az interneten a legjobb árat egy amerikai utazási irodánál találtuk meg, átutalással fizettünk az óvatosság miatt, nem pedig hitelkártyával. Az iroda jó ajánlatot adott szállással és repülőjeggyel együtt, amelybe beletartoztak a transzferek a szállodák, a vasút és a reptér között. Minden útikönyv azzal kecsegtetett, hogy ha az ember leszáll Delhiben, és nem fordul azonnal vissza, akkor már szeretni fogja Indiát – ezek a fenyegetések részben igaznak bizonyultak: óriási a szegénység, és teljesen más világ fogadja az utazót, mint amihez Európában hozzászokott, így jót tett, hogy ennyire felkészültünk. Bár a sok útikönyv által emlegetett kulturális sokk minket a gondos ellátás és kíséret miatt elkerült, a közlekedési káosz áthatolhatatlannak bizonyult, így nagyon örültünk annak a döntésnek, hogy vonattal vágtunk neki az útnak, és nem busszal vagy bérelt autóval. Érdekes, hogy balesetet nem láttunk, pedig mind a lámpákat, mind pedig a sávokat figyelmen kívül hagyják, akár kettő, akár négy keréken közlekednek, ehhez képest az itthoni közlekedési morál egy álom.

 

XX. századi történelem címszavakban

Mivel India a XIX. században brit fennhatóság alá került, számos függetlenségi törekvés jelentkezett az idők során. Az első világháború után a mozlimok többsége is csatlakozott a függetlenségi mozgalmakhoz, mivel helytelennek tartották, hogy a britek hozzájárultak az Oszmán Birodalom feloszlásához. 1915 óta Mahatma Gandhi állt a függetlenségi mozgalom élén, aki az egész országot polgári engedetlenségre buzdította, és passzív ellenállással elvezette Indiát 1947-ben függetlensége elnyeréséhez. Ugyanakkor a britek kettéosztották gyarmatukat két állammá, Indiává és Pakisztánná, amely a modern kor egyik legnagyobb népvándorlásához és üldözéséhez vezetett. Pakisztánból mintegy 10 millió hindunak, Indiából pedig mintegy 7 millió mozlimnak kellett menekülnie. A britekhez tartozó fejedelemségek kettő kivételével csatlakoztak az Indiai Unióhoz: Hyderabadot nemsokára lerohanták az indiaiak, a kasmíri maharadzsa viszont halogatta döntését. Miután mozlim harcosok behatoltak területére, az Indiai Unió mellett döntött, ám Pakisztán jogtalannak ítélte meg döntését, így került sor az első indiai–pakisztáni háborúra Kasmír miatt. Az ellentétek Pakisztán és India között a mai napig sem csitultak, demonstratívan nukleáris erővel fenyegetik egymást. A kicsiny kasmíri tartomány a Himalája legszebb völgyének számít: zöld, hűvös és tiszta a levegője, az angol alkirályoktól a gazdag maharadzsákig mindenki odajárt nyaralni.

Híres terméke a kasmír vagy pasmina néven ismert különleges gyapjú, amelyet a kasmírkecske pehelyszőréből nyernek. Gyönyörű mintás női sálakat és szőnyegeket készítenek a finom anyagból, amelyeket magas áron értékesítenek.

A maharadzsa (a szó jelentése nagy király) egy indiai rangot jelöl. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, több mint 600 hercegségből állt, mindegyik élén saját uralkodóval, akit gyakran a „radzsa”, azaz a „király” titulussal illettek. A maharadzsa jelentése tehát egyenlő a királlyal, mivel csak egy maroknyi hercegállam rendelkezett akkora hatalommal és gazdagsággal, hogy vezetője megkaphassa a „nagy”, vagyis a „maha” jelzőt is. Ezek át tudták menteni vagyonukat, és mind a mai napig úgy élnek, ahogy a királyoknak élniük kell, a többiek viszont földönfutóvá lettek. Az egyik módja a vagyonátmentésnek, hogy az óriási palota egyik részében múzeumot rendeznek be, a másik részében laknak, a harmadikat pedig luxusszállóvá alakítják, amelyet a maharadzsa igazgat.