Ma már bátran kijelenthetjük, hogy a Suzuki új fejezetet nyitott a népautók történetében. Az új Vitara és az S-Cross dizájnjának megalkotásával úgy tette magasra a lécet, hogy az már a felső-közép árfekvésű modellekét közelíti, miközben egy fantáziátlan modellel a jövőben már az alsóbb kategóriában sem érhet el senki sikereket. Suzuki S-Cross teszt.
Az új Vitara és a kihívó hűtőrácsa miatt kissé megosztóbb S-Cross megjelenése után többször leírtuk már, de nem lehet elégszer megjegyezni, hogy a Suzuki nemcsak szintet lépett, hanem szintet léptetett. Mert miközben korábban a „Mi autónk” szlogennel a nem túl drága, de jó és ráadásul nálunk készült autó érzetét keltve szerénykedett a márka, mára eljutott oda, hogy a szó szoros értelmében kapkodják a két új városi terepjáróját. Ami még ennél is nagyobb szó. hogy mindeközben tulajdonosa büszkén feszíthet a trendi és a korábbiakkal ellentétben szegényesnek egyáltalán nem nevezhető modellek valamelyikében, úgy, hogy már olyanok is veszik a kocsit, akiknek fejében a Suzuki név korábban az egyszerűség szimbóluma volt.
Miközben a Vitara vezeti az eladási rangsorokat, az S-Cross sem nevezhető meg nem értett zseninek, hiszen a némi felárért nagyobb belső teret ígérő modell sem áll rosszul az értékesítési listákon. Nem véletlenül, hiszen a kifejezetten mutatós színekben kapható modellek minden tekintetben többet adnak a kötelezőnél. Aki igazán hibát keres, az is legfeljebb csak arról tud beszélni, hogy a kétfedelű csomagtartó két oldalán kialakított hasznos kis tárolórekeszt leválasztó műanyag nem a legstabilabban áll a helyén, miközben az ajtó szövetkárpitja egy erősebb kézmozdulatra – ki tudja miért – enyhén krétaszínű lesz.
Ha csak ennyi, miről beszélünk mondhatnánk és ezért térjünk is át a lényegre a valódi tartalomra. A tesztre kapott autónk magas fényezésű sötét metálszürke színe elegáns és kifejezetten tekintélyt parancsoló, amihez a külső króm részek is stílszerűen idomulnak. Még a sokak által vegyesen fogadott hűtőrács is, ami jól hozza ki az S-Cross markáns egyéniségét.
A belső tér a Suzuki sztenderdeknek megfelelően egyszerű, de praktikus. Semmi sem hiányzik, legfeljebb nincs túldimenzionálva. A kormány fogása kellemes, a műszerfal átlátható. a középső, tablet minőségű információs és szórakoztató központ pedig egyszerű de mutatós és ami a lényeges, könnyen kezelhető. Az egyetlen nehézség legfeljebb annyi, hogy az érintőképernyős hangerőszabályozót nehéz kezelni, de erre megoldás. ha a többfunkciós kormányról vezéreljük az audio rendszert. A bluetooth viszont parádésan érzékeli a telefont, és ami ritkaság, a mobilon játszott zenéket is azonnal átveszi a rendszer.
Az S-Cross igazi, magasállású városi cirkáló, amit az 1215 kilogrammos önsúly mellett is lendületesen mozgat a 140 lóerős erőforrás. Igaz a 4×4 meghajtás a városban csak limitáltan hozzáadott érték, de a start-stoppal 7 liter körüli fogyasztás benzines modellhez képest korrektnek mondható. Ráadásul országúton akár 1-1.5 literrel is kevesebbel számolhatunk. Mindez úgy, hogy a kocsi nemcsak az első és a hátsó utasteret tekintve komfortos – akár öt embernek is – hanem a csomagoknak is jut hely akkor, ha egy komolyabb útra indul a család.
Csodák persze nincsenek, így egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen tulajdonságok mellett, az S-Cross is a hazai eladási listák élmezőnyébe tartozik.
érsek m.
