Friss hó hagymakarikákkal

hirdetés

Csendet követel a pillanat, amikor az Alpok a tenyerébe veszi az embert. A Zell am See fölötti 2000 méteres hegytető, a Schmittenhöhe párnás platójáról körbe-körbe óriás sziklaujjakra látni. Két-háromezres csúcsok karcolják a valószínűtlenül kék eget. Te is ilyen magasba vágysz? Irány a szomszéd, Kaprun-Kitzsteinhorn, a maga 3200 méterével, vagy a 3400-as a Pitztal-gleccser, Dachstein 2700 méteren, alig kisebb nála Gasteinertal (2600 méter). Szinte mindegy, merre jársz az osztrák Alpokban, garantált az „itt vagyok a világ tetején” élmény. Átéled a saját nagyszerűségedet – pedig csak annyit tettél, hogy sikeresen beültél egy síliftbe. Kokettálsz a csúcsokkal, és úgy érzed, hogy óriások barátságosak hozzád. Puha hópárnákkal vesznek körül.

Mielőtt teljesen átadnád magad a mesevilág-hangulatnak, egy rossz mozdulat, kicsúszik alólad a léc… Azonnal megtanulod, hogy a sípályán a hó minden, csak nem puha. Vagy ha az – mert éppen frissen esett –, olyan nehéz benne talpon maradni és még haladni is – lehetőleg lefelé és nem fenéken –, hogy remegő inakkal parkolsz majd le az első utadba eső hütténél. De ezzel sem tudsz rosszul járni. Bátorságot ad a fűszeres forralt bor, erőt sercegő, szalonnás tepsis krumpli, vagy a frissen készülő serpenyős nokedli, amire illatos hegyi sajtot olvasztanak, s ropogósra sült hagymakarikákkal ékesítik. Nem beszélve minden síelők kedvencéről, a hatalmas szilvalekváros gőzgombócról – mákkal meghintve, vaníliaöntettel megbolondítva –, vagy a császármorzsáról, ami nyomokban sem hasonlít arra, amit itthon a napköziben megszerettél.

A legnagyobb sícirkusz

De nem nassolni jöttünk, hanem sportolni! Vagy inkább fellépni a sícirkuszban? Körbe a hegyen, mint a cirkuszi arénában. Talán ezért is nevezik a Saalbach, Hinterglemm és Leogang falvak jelölte közös síterepet sícirkusznak. Ez a legnagyobb összefüggő síterület Ausztriában. 220 kilométeres pálya, az 55 felvonó naponta több mint 30 ezer embert visz a hegyre. Kétezres csúcsok, hóágyúzható, hosszú pályák, köztük a női világkupa-lesiklópálya, 10 kilométeres sífutóútvonal.

Az összefüggő sípályarendszeren álló nap válthatsz hegymenetből völgymenetbe anélkül, hogy egyetlenegyszer is ugyanarra az útvonalra keverednél. Egyetlen bérlettel vándorolhatsz hegyről hegyre. Mindenhonnan mindenhová eljuthatsz úgy, hogy nem kell sem autózni, sem buszozni. Az egyik pálya következik a másikból, sohasem kell ugyanoda visszamennünk. A pályák három településre futnak ki, úgyhogy ha elunjuk a kalandot, bármelyikre lesíelhetünk. S ha történetesen nem ott lakunk? 20-30 kilométerre vagyunk a kedvenc papucsunktól és a meleg zuhanytól? Nos, akkor ott a síbusz, amire a bérletünk ugyanúgy érvényes, mint a síliftekre.

A szomszédos Hochkönigs régióban, a Mühlbach, Dienten, Maria Alm faluk jelölte sportközpontban is egymáshoz csatlakoznak a pályák. 150 kilométert síelhetünk, 39 liftet használhatunk, ha bírjuk az iramot meg az állandó változatosságot.

Ez is kevés? Akkor irány az Európa Sportrégió Zell am See–Kaprun, ahol a családias, barátságos alpesi hangulat pörgős, nyüzsgős „sportnagyüzemire” vált a 130 kilométernyi összefüggő pályákon. Ezúttal sem kell új síbérletet váltani, a három síközpont ugyanis szövetségre lépett egymással.
Amit persze nemcsak a síelők, a snowboardosok is élveznek, Saalbach-Hinterglemmben három funparkot építettek számukra. A sífutók is mindenütt találnak megfelelő terepet. Ebben a régióban Leogang a 80 kilométeres összefüggő pályarendszer indulóállomása.

Akiknek csak a sorozatos kihívások emelik meg az adrenalinszintjüket, paradicsom az ilyen vidék. Mindennap úgy állhatnak sorba az első lifteknél, hogy sok száz kilométer lejtő várja őket. Minden menet más. A piros jelzés váratlanul feketére vált, aztán egy egységnyi bucka következik, majd egy csinos letörés. Kevésbé udvariasan fogalmazva: szakadék. Ez az a hely, ahol a megszokottnál többen ácsorognak, mert nincs jó válasz a „menni vagy nem menni” kérdésre. Egy-egy ilyen légszomjas megtorpanáskor irigykedve figyelik azokat, akik magabiztos lendülettel tudják le a jeget, a buckát, a meredeket…

Hó és hóágyú

Ha! Ha van hó. Tavaly katasztrofális volt a szezon, decemberben, januárban síelni csak a gleccsereken lehetett, illetve az 1500 méter fölötti pályákon – műhón. Mindkét már említett régióban és a hozzájuk közös síbérlettel csatlakozó Zell am See–Kaprun központban a pályák kilencven százaléka hóágyúzható. Három éve 8 millió eurót költöttek a hóbiztonságra. Három új víztározót építettek a hegytetőkön, felújították a régebbi hóágyúkat, és újakat telepítettek. A tavalyi meleg télen azonban csak a magasabban fekvő helyeken maradt meg a műhó, lejjebb meg sem próbálkoztak vele. Az általános felmelegedés miatt már egy ideje tartja magát az a nézet Ausztriában, hogy síközpontokat, téli szállodákat csak az 1500 méter fölötti helyeken szabadna építeni, mert a hóhatár egyre feljebb kerül.

A „gyártott” hó keményebb – erre az első esésnél rájövünk –, más a kristályszerkezete, mint a természet adta eredetinek, de síelni remekül lehet rajta. Tiszta vízből fagyasztják. Az EU-szabályok értelmében ugyanis kizárólag ezzel szabad működtetni a hóágyúkat, semmiféle vegyszer nem kerülhet a természetbe.

Jártunk fenn, a csúcsok, a mesterséges víztározó tavak, a hegytetőn épült kápolnák és öreg faházak – egykori gazdaságok, mai vendéglők – birodalmában. Irány a hegy alja! A kabinos liftek lenti végállomásánál mindenütt ott a kölcsönző. A németek, az angolok – de ma már egyre többször a magyarok is – ritkábban csomagolják be a sílécüket, ha az osztrák Alpokba indulnak. Úgy tartják, hogy évi egy-két hétre nem érdemes megvenni a legújabb és legjobb felszerelést, amikor már ezeket is megtalálják a kölcsönzőkben, ahol a lábunkra, alkatunkra és sítudásunkra „méretezik” a cipőt, a lécet, a kötést. Profi asszisztenciával választhatjuk ki a számunkra legjobb szerelést. S ha nyom a cipő? Másnap újat kérhetnek. A kölcsönzési díj nem sokkal több, mintha itthon bérelnénk a felszerelést, és csak annyi napot fizetünk, amennyit valóban síelünk. Ha a saját szállodánkban is van kölcsönző, érdemes megnézni az árfolyamát, ott ugyanis rendszerint kedvezőbb a díjszabás.

Liftzárás után

S a nap nem ér véget azzal, hogy lecsatoltunk. Aki még bírja, az jégtekézhet, korcsolyázhat, szánkózhat a több kilométeres, éjszaka kivilágított pályákon, vacsorázhat valamelyik hegyi vendégfogadóban, szaunázhat, úszhat… Szinte minden síközpontban találunk uszodát, sok helyen wellness-szállodát, sőt gyógyvizet és erre épült fürdőbirodalmat.

Síelés, hegyek és termálfürdők – ez a Salzburg tartományhoz tartozó Gastein régió szlogenje. Könnyen ajánlják így magukat, hisz a több mint 300 kilométernyi sípályával Ausztria egyik legszebb síterepe az övék. A legmagasabb csúcsok 2700 méteresek. Síelni, hegyet mászni, paplanernyőzni, kerékpározni, túrázni… mindent lehet. Harminc kilométeres körzetben nincs ipari létesítmény a közelben. Ezzel persze a császári fürdőváros, Bad Gastein, s a szomszédjai, Bad Hofgastein és Dorfgastein nincsenek egyedül Ausztriában. De az már egyedülálló, hogy a hegyekben még 18 termálforrás fakad, 37–41 Celsius-fokos gyógyvízzel. A szállodák medencéit s a nagy fürdő- és wellness-központokat táplálják a termálforrások.

Császárok és a Monarchia előkelőségei is szívesen áztatták magukat a gyógyulás vagy a férfierő feltámadása reményében a radonban gazdag vizekben. Mellesleg a férfierőt manapság már nem ígérik.

Férfias erőpróbákat viszont igen! Mint például a Mountain Attack versenyt, ami délután négytől éjszakáig tart. A nemzetközi túrasímaratont a Salzburg tartományhoz tartozó Saalbach falu térségében rendezik meg minden évben. A sportolók felfelé fókabőrrel bevont léceken futnak fel a 70 százalékos lejtőkön, hogy aztán lesíelve a völgybe a következő hegynek is nekivágjanak gyalog. A táv 40 kilométer, 3000 méter szintkülönbséggel. Ahhoz, hogy valaki rajthoz álljon, több év felkészülésre van szükség. A rövidebb „túra” 25 kilométer, 4 hegycsúcsot kell megmászni, a szintkülönbség 2030 méter. Két év kemény edzés után már meg lehet vele próbálkozni. A legjobbak két és fél óra alatt célba érnek. S vannak, akik hat óra alatt. Vaksötétben síelnek lefelé, a homlokukra erősített lámpával világítva meg maguk előtt az utat. Jól mutatnak a mozgó fénypontok a hegyen. A falvakban pedig népünnepély várja a versenyzőket. Ez is roppant szórakoztató „after” sí-program az extrém sportokat csak távolról kedvelőknek. S míg a versenyzők 2-3 kilót leadnak ezen az estén, a sültkolbászosoknál sorban állók jókedvűen gyarapodnak deréktájban. Hogy másnap legyen mit leadni a sícirkuszban.

Legyél az első hozzászóló "Friss hó hagymakarikákkal" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*