Santa Fe MY10-teszt

Akadnak olyan márkák, amelyek autóinak tudása már bőven eléri a legnagyobb névnek számító gyártók produkcióit, ám a piac ezt még mindig nem eléggé honorálja. Mindez azonban érthető is akkor, ha belegondolunk, hogy a pozitív minőségi változás elfogadtatása mindig rendkívül lassú folyamat eredményeként következik be. Esetünkben nem is lehetne erre jobb példát találni, mint a japán autók kitartó menetelését, amelyek a „koppintott” és „selejtes” jelzőkkel illetett kategóriából néhány évtizede alatt küzdötték fel magukat a minőség etalonjává – igaz, ebben a tekintetben a legutóbbi hónapokban akadtak kisebb gondok, ami már az árban is megmutatkozik. Hasonló irányt vett a dél-koreai Hyundai Motor Co. is, amelyről kevesen tudják, hogy a 40 éve alapított – a Kiát is birtokló – családi vállalkozást ma már a világ negyedik legnagyobb autógyártójaként jegyzik.
Ha egy autóvásáron kiállított izgalmas példány alól öltönyös lábak lógnak ki, szinte biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan egy koreai fej is megjelenik a színen – tartja a szakmai tapasztalat. Az ázsiai ország mérnökei számára – ahogy egykoron a japánok is tették ezt – egy percig nem okoz gondot, hogy másoktól tanuljanak. Az eredmény nem is maradt el, amit jól mutat, hogy a világ legnagyobb piacának számító USA-ban meghatározó kategóriának számító családi egyterűk, vagyis a SUV-ok piacán a Hyundai vezérmodellje, a Santa Fe már jó ideje a legkeresettebb márkák közé tartozik. (Sante Fe magyarul Szent Hit, de az elnevezés, az elkötelezettség mellett, okos marketingfogásként, az USA-ban, Új-Mexikó államában található, hasonló nevű városra is utal.)
Nem véletlen, hogy a hazai Hyundai-tulajdonosok között is jócskán akad olyan, aki amerikai élményei alapján választotta ezt a márkát, amelynek felső kategóriás modellje, a Santa Fe az Újvilágban még a recesszió idején is az egyik legnagyobb értékesítési számmal büszkélkedő autónak számít. Ez a presztízs az elmúlt években már az európai piacokon is éreztette hatását: még a válság idején is akadt olyan negyedév, amikor kategóriájában, több piacon is, a Santa Fe vezette az értékesítési listákat. Köszönhetően annak, hogy a nagy motorizációs kultúrával rendelkező országokban, a márkák bűvölete helyett inkább az ár-érték arány alapján döntenek. A japán minőségi szintet etalonnak tekintő Hyundai pedig ezen a téren igencsak állja a próbát, amit a reális árak mellett azzal is garantál, hogy kilométerfutástól függetlenül, minimum 3 éves garanciával sokkolja vetélytársait.
Magyarországon viszont a jó néhány évvel ezelőtti márkabevezetés hiányosságai miatt sokáig lépéshátrányban volt a Hyundai – magyarán kevesen ismerték a márkát és annak erényeit. Az elmúlt időszak tudatos munkájának eredményeként azonban már a hazai eladási listákon is érződik a rendkívül üzembiztos és egyre dizájnosabb márka presztízsének emelkedése.
A vezérhajó továbbra is a családi utazáshoz is tökéletes megoldást jelentő családi egyterű, a Santa Fe, amelynek évek óta sikeres, második generációs változatával már a hazai utakon is egyre gyakrabban találkozhatunk. Ezt a sikerszériát újította most meg a gyártó; a munka értékelésére pedig mi más lehetne alkalmasabb, mint egy tesztutazás a Santa Fe MY10-zel, amely az alaptípus legfőbb értékeit megőrizve nyújt jobb szolgáltatásokat tulajdonosának.
Az európai szemnek is mutatós külső mindig is az egyik legszebb hobbiterepjáró-megjelenést kölcsönözte a Santa Fének – arról nem is beszélve, hogy a négykerék-meghajtású autóval, ésszerű mértékig, a terepjárás is vállalható. A típus népszerűségének egyik alapja az, hogy az ebben a kategóriában gyakorta alkalmazott doboz vagy lekerekített doboz forma helyett a finoman megtervezett, a lámpák formáját is meghatározó, íves vonalvezetés mellé párosultak a szolid lekerekítések. Ami az autót nagy teste ellenére is mutatóssá teszi. Az MY10 esetében pedig még azzal is továbblépett a gyártó, hogy az orr-rész közepének statikus vonalvezetését is a mai divathoz jobban illő, technósabb dizájnnal váltotta fel. A márkajelzés – az egész arculatot megváltoztatva – a hűtőrács közepéből, a fekete rács tetején átívelő, krómozott fémcsíkba került, miközben a két ködlámpa is mutatósabb, fekete házat kapott. Hátul, miközben megmaradtak és újabb funkciókkal gazdagodtak a lekerekített kockaforma megtörésére kiválóan alkalmas, íves lámpák, a két korábbi, krómozott cső kipufogót lényegesen attraktívabb megoldás váltotta fel. Az aszimmetrikus trapezoid formát öltő kipufogók ugyanis tovább áramvonalasítva a megjelenést, új, fekete házba ágyazva, szervesen illeszkednek a lökhárítóba. A külcsín mellett a menettulajdonságokat is javítják az új ötvözetű, mutatós megjelenésű kerekek is.
Beszálláskor az egyik legnagyobb és legkellemesebb élmény, hogy a korábbi, elavult megoldásnak számító, kulcstartóra font kulcs és riasztó páros helyett egy olyan kis mutatós eszközt kapunk a kezünkbe, amely puszta jelenlétével indítókulcsként is szolgál. Nem kell bedugni sehová, ha nálunk van, elég, ha az autó indítógombját megnyomjuk, és már fel is bőg a motor. Vagyis nem bőg, mivel az MY10 új, 2 literes, illetve 2.2 literes, közvetlen befecskendezésű dízelszívet kapott, utóbbi 197 lóerős motorja a korábbi 155 lóerősnél lényegesen halkabb, ugyanakkor a biztonságot tovább növelve, erősebb elődjénél. Ezzel már valósággá válhat az, hogy szükség esetén, a sztrádán nagy sebességgel haladva is erőlködés nélkül előzhetünk vele. A biztonságot erősíti a kanyarokban is tökéletes útfekvésű Santa Féknél szokásosan alaptartozéknak számító menetstabilizátor, az ESP is.
Ugyanakkor az ECO mód feliratot figyelve arra is ügyelhetünk, hogy az autó fogyasztása folyamatosan az optimális határon mozogjon. Az üzemanyag fogyasztása egyébként a nagy testhez képest igen kedvező, ugyanis az autópályán 7.6 l körül, vegyesben 8.2-8.5 l között mozog. A kellemes vezetési élményt garantálják az elektronikus vezérléssel, testünk elvárásaihoz finomabban hangolható ülések, valamint az Amerikában oly népszerű, a kamionokban megszokott, telitalpas gázpedál, amelynek használatát a kevésbé forgalmas sztrádákon a tempomat nyújtotta kényelemre cserélhetjük.
A műszerfal egyik újdonságát a korábbinál dizájnosabb képet mutató, hangulatosabb kék fényt biztosító kijelzők adják. Az igazi változás mégsem ez, hanem az, hogy a korábbi – a gyártó dicséretére legyen mondva valódi – fabetétet a sokak szemében modernebb fekete műanyag ív váltotta fel. A műszerfal érdemi változását jelenti a Pioneer – USB és iPod csatlakozóval ellátott – magnót, rádiót és navigációt is magában foglaló új generációs modellje. További jó dolog, hogy miközben a tetőbelsőn megszokott szemüvegtartó mellett egy körpanorámás belső tükröt is lehajthatunk – amellyel a hátsó ülésen elhelyezkedő gyermekeket is kontrollálhatjuk –, a hagyományos, nagyméretű visszapillantó újabb funkcióval gazdagodott. Tolatáskor, bal sarkában a tolatóradar által biztosított képen, élőfilmszerűen követhetjük a manővert és az esetleges akadályokat. Igaz, mondjuk utcán, önmagában erre sosem szabad hagyatkozni, mert előtte mindig érdemes megnézni, nem akar-e átszaladni valaki az autónk mögött. És ha már az autó hátsó fertályánál tartunk, jó hír a lényegesen megnövelt vontatási teljesítmény is.
Mindez azt jelenti, hogy Santa Fe MY10 a ráncfelvarrásnak köszönhetően nem csak mutatósabb, de egyben okosabb is lett, ami minden férfi – és női – autósszív számára vágyálomnak számít.

 

Legyél az első hozzászóló "Santa Fe MY10-teszt" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*