5 nap Portugáliában: Lisszabon, Sintra, Cabo da Roca és Cascais

Idegenvezetővel és csoporttal? A sok, magunk szervezte kellemes utazás után, gondoltam, mégis kipróbálom, mert bár alkalmazkodni kell a többiekhez, de mégiscsak kényelmes, hogy semmiből nem kell felkészülni, mégis mindent megtudhatunk. Így a választásom egy mediterrán célpont, Lisszabon lett.

Bármerre utaztam eddig, mindig órákat töltöttem azzal, hogy az internetről összegyűjtsek minden fontos információt a tervezett célállomásaimról. De Lisszabonban most végre teljesen rábízhattuk magunkat a magyar nyelvű idegenvezetőre, aki már a reptéren várt bennünket.

A portugál főváros pedig mediterrán hangulatának könnyedségével, mi több, eleganciájával és kellemes idővel fogadott bennünket. Idegenvezetőnk pedig minden szabad percet kihasználva mesélt az ország történelméről egészen Odüsszeuszig visszamenőleg, akiről megtudtuk, hogy a legenda szerint ő volt e város alapítója. Lisszabon 1174-ben került portugál hatalom alá, és 1255-től lett az ország fővárosa. Ugyanúgy hét dombra épült, mint Róma, dimbes-dombos utcáiról pedig San Francisco juthat eszünkbe, csakúgy, mint az Április 25. hídjáról, ami a San Franciscó-i Golden Gate Bridge kiköpött mása.

A híd túlpartján álló Krisztus király szobra pedig megtévesztően – és nem véletlenül – a riói Megváltó Krisztus szobrához hasonlít. A monumentális szobor ötletgazdája ugyanis Lisszabon egykori érseke, Manuel Gonçalves Cerejeira volt, aki 1934-ben járt Rio de Janeiróban, ahol megtetszett neki az 1931-ben felállított hatalmas Krisztus-szobor.

Mesés 18 000 lépés Lisszabonban

Ha arra kértek volna korábban, hogy mondjak három jellegzetes épületet, amiről azonnal felismerem Lisszabont, akkor a Szent Jeromos-kolostort, a Belém-tornyot és a Sé katedrálist említettem volna meg. Épp ezért megörültem, hogy első állomásunk a Belém negyed lesz, ahol a három nevezetességből mindjárt kettő is megtalálható. A 15-ös villamosról leszállva idegenvezetőnk elsőként az ország leghíresebb, 1837-ben alapított cukrászdájáról, a Pastéis de Belémről mesélt. A cukrászdában a nemzet egyik leghíresebb édessége készül (naponta tízezer darab): a vaníliakrémmel töltött roppanós levelestészta-kosárka, az eredeti Pastéis de Belém.

Különlegessége, hogy a Jeromos-rendi kolostorból származó tradicionális recept 180 éve szigorúan titkos, generációkra vetítve mindig csak néhányan, jelenleg hatan őrzik. Bár én több helyen is ettem a süteményből – Pastel de Nata néven –, azért aki az igazi kuriózumra vágyik, azt ne bátortalanítsa el a sorban állás!

A Belém negyedben elsőként a Szent Jeromos-kolostort látogattuk meg. Csipkézett kerengője valóban lenyűgöző. Építészeti különlegessége, hogy a Portugáliában sajátos mánuel stílusban (a korai reneszánsz egyik változata, gótikus és mór elemekkel, gyönyörű kőfaragásokkal) építették.

A kolostor össze van kapcsolva a Santa Maria-templommal, melyet a nagy felfedező, Vasco de Gamma emlékére állítottak, aki egyben itt is nyugszik több portugál hírességgel együtt.

Majd egy gyönyörű parkon át a Tejo folyó felé vettük az irányt. Portugália XV–XVIII. századi nagy felfedező expedícióinak állított emléket a város 1960-ban, stílszerűen az itt már óriásira duzzadt Tejo folyó partján. Az 50 méter magas Felfedezések emlékművének két oldalán híres portugál uralkodók, felfedezők, misszionáriusok, térképészek és utazók kaptak helyet.

Érdemes a földet is pásztázni az emlékmű bejáratánál, ahol egy mozaiktérképen a hódítók útjaival elénk tárul a világ.

A Tejo folyó torkolatánál értük el a város szimbólumává vált Belém-tornyot. A XVI. században épült erőd eredetileg Lisszabon kapujának épült, aztán a város védelmi rendszerének részeként szolgált, majd vámházként és később börtönként is használták. A kőből faragott balkonjai, tornyocskái, a boltíves ablakai, az őrtorony bordázott kupolái csodás látványt nyújtanak.

Az 1755-ös, mindenszentek napján történt nagy földrengés Lisszabon jelentős részét romba döntötte. Az alsó városrész újjáépítésekor jött létre a főváros új központja: Baixa. Sétánkat a város „tengeri kapujánál”, a Tejo folyó partjáról nyíló kereskedők terén, a Praça do Comersión kezdtük. Ahol a hatalmas kiterjedésű földrengés szörnyű részleteit is megismerhettük. A tér közepén kapott helyet az újjáépítő I. József király lovas szobra, míg a tér tengelyében láthatjuk a városba vezető hatalmas díszkaput, ami a Rua Augusta utcán (a helyi Váci utca) keresztül a Baixa belső részeibe és a főváros legmozgalmasabb terére, a Rossio térre vezet.

A város dimbes-dombos utcáin utazhatunk az élénken csilingelő villamosokkal, siklókkal is, amik úgy néznek ki, mint a normál villamosok (némelyikük vidám graffitivel színesítve). Mindenképpen érdemes felszállni valamelyikre. Ha már hegytetőre értünk, remek kilátókat találhatunk, ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra, a látóhatár szélén kivehető a Vasco da Gama híd is, mely 17 kilométerével Európa leghosszabbja.

Lisszabon belvárosában lépten-nyomon olyan házakba ütközhetünk, amelyek falait (főleg) kék mintákkal festett mázas csempék, „azulejos” borítják. Különleges hagyomány itt a csempefestészet, művészi képkompozíciókat is találhatunk egy-egy ház falán. Megvallom, teljesen beleszerettem ezekbe a csodás csempedíszítéses épületekbe.

140 méter magasan az Atlanti-óceán felett

Másnap fakultatív program keretében látogattunk el a környékbeli nevezetes helyekre. A Lisszabontól alig 30 kilométerre található Sintra a 19. századtól szolgált a portugál királyok nyári székhelyéül. Legmagasabb pontján tündököl – mint egy elvarázsolt kastély – a Pena-palota.

A „portugál Neuschwansteinként” emlegetett színpompás romantikus kastélyt egy egzotikus, összesen ötszáz növényfajtát birtokló hatalmas park öleli körbe. A belváros közepén áll Sintra másik ékessége: a királyi villa, melynek belső falait szebbnél szebb festett kerámiacsempék díszítik.

Sintrától 18 kilométerre található Cabo da Roca, azaz a Szikla-fok. Itt ér véget Európa szárazföldje – ez a pont az öreg kontinensünk legnyugatibb pontja. Egyszerűen leírhatatlan érzés 140 méteres magasságban állni a végeláthatatlan Atlanti-óceán felett, és csodálni a végtelent!

Útközben persze nem bírtuk ki, hogy le ne szaladjunk az egyik aranyhomokos strandra egy gyors fotózásra, meg hogy meg ne érintsük az óceán fehér tarajos hullámait… A Cascais felé vezető úton pedig még a Pokol Szájába is belenéztünk. A Boca do Inferno egy parti sziklában kialakult olyan hasadék, amiben viharos időben nagy dübörgéssel többméteres hullámok csapkodnak.

Szelídebb vidékre érkezve jutottunk Cascaisba, a bájos kis üdülőfaluba. Az egykori halászfalu mára igen kedvelt nyaralóhely lett: elegáns városközpont, finom homokos strandok, hangulatos utcácskák, remek éttermek találhatók itt. Ráadásul a kellemes belvárosi séta után cipőt lehajítva, mezítláb lépkedtünk Cascais Beach puha homokos strandján…

Kötött pályás időutazás

A nagy földrengés Lisszabon legrégebbi városrészét, az Alfama negyedet szerencsére nem rombolta le, így a mai napig élvezhető annak középkori hangulata: festői kis girbegurba utcácskáival, apró tereivel olyan, mint egy régi kis falu a nagyváros közepén. Mivel meredek, macskaköves utcái igencsak próbára teszik az állóképességet, hogy ne kelljen annyit gyalogolnunk, érdemes kipróbálni Lisszabon leghíresebb és egyben legrégebbi villamosát, a legendás 28-ast. Valódi időutazásban lehet részünk… Alfama kihagyhatatlan látnivalói közé tartozik a hajdani királyi rezidencia, a legmagasabb dombon álló Szent György-vár, a Nemzeti Panteon és a város történelmi emlékhelye, a Sé katedrális.

Aki viszont egy kis szórakozásra vágyna, annak a Bairro Alto negyedet ajánlom, amelynek hangulatos utcáiban bárok, éttermek sora várja az esti kikapcsolódásra vágyókat.

Hogy visszamennék-e újra Lisszabonba? Bármikor! Több napra való látnivaló akadna még, de az biztos, hogy az eredeti Pastel de Belémért és néhány azulejóért mindenképp…

Bukszár Csilla