Főzőshow kell a szakács- és pincérhiányra?

2015 nyarán több olyan étterem is zárva tartott, ahol az idénymunkára nem találtak megfelelő séfet, pincért, miközben a beutaztató utazási irodákat a sofőrhiány sokkolta a főszezonban. A probléma már a szállodaiparba és Budapestre is begyűrűzött, ami az egész ágazat színvonalát, sőt lassan biztonságos működését veszélyezteti. Abban a munkaadókat a munkavállalókat és a kormány képviselőit összefogó turizmus ágazati bizottság minden szereplője egyetért, hogy nagy a baj. Kérdés, hogy a megoldási javaslatokban mennyire találnak közös nevezőre. 

Azt, hogy sok jóra nem számíthat a szálloda- és vendéglátóipar, jól jellemzi Kollin Gergely története. A Novotel Budapest Danube igazgatója korábban az Accor csoport angliai háromcsillagos szállodáinak igazgatójaként Londonban, majd Porthmouth-ban minden reggel ugyanazzal a rutinkérdéssel nyitott: „ki nem jött be ma”. Az MSZÉSZ (Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége) budapesti régióvezetője hamar megtapasztalta kint, hogy a britek közül szinte már senki nem akar a rendkívül alacsony presztizsűnek tekintett munkakörökben dolgozni. Nem véletlen, hogy az EU kibővítése után Nagy-Britannia elsőként nyitotta meg munkaerőpiacát, mely gyorsan felszívta a legjobb kelet-európai szakembereket. Szavai szerint, a korábban anyagilag és erkölcsileg is megbecsült szakma presztizse itthon is nagyon esett, miközben a képzett munkaerő nyugatra költözése is fokozza a mélyrepülést. Angliában a szakma iránti érdektelenséget csak egy-egy sikeres tévés főzőshow töri meg, de az is csak átmenetileg.

– Itthon mára odáig fajult a helyzet, hogy már a munkaerő-kölcsönző cégeknek sem tudnak megfelelő szobalányt, felszolgálót vagy épp szakácsot küldeni – jellemzi a helyzetet Géher Zoltán a Continental Budapest igazgatója. – De nemcsak szakmunkásokból van hiány, hanem magasan kvalifikált, nyelveket aktívan alkalmazni tudókból is. Arról nem beszélve, hogy manapság az angolon kívül szinte senki sem beszél más nyelvet. De azok is nagyon kevesen vannak, akik a szakmai internetet (például online reputation, Google Analytics, Google Adwords, Revenue Management, honlapszerkesztés, Search Engine Optimizationpro ) aktívan tudják használni. Különösen igaz ez a vezetői munkakörökre – teszi hozzá, megtoldva azzal, hogy ma már itthon sem ritkaság, amikor egy menedzser reggel azzal szembesül, hogy nem teljes a létszám. A reggelihez is egyre nehezebb szakképzett felszolgálót találni, s az alacsonyabb iskolázottság, az alacsony bér pedig alacsonyabb munkamorált és ezzel alacsonyabb színvonalat eredményez. Más kérdés, hogy mennyivel kellene nőnie a fizetésnek ahhoz, hogy az ágazat megfelelő munkaerő-megtartó képességgel rendelkezzen.

Kovács Pál a Turizmus Ágazati Bizottság munkavállalói oldalának képviselője – aki emellett a Hilton Budapest PR-igazgatója – szerint a szakma presztizscsökkenésében nagy szerepe van annak, hogy a korábban jól fizető szakmák ma már kifejezetten rossz keresetet nyújtanak. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a turizmusban a nemzetgazdasági átlag 60 százaléka a hivatalos – vagyis bejelentett, biztos – jövedelem. Ezzel a mezőgazdasággal vállvetve a legrosszabban fizető ágazat. Jellemző, hogy például a budapesti 4-5 csillagos házakban dolgozó szobalányok annyit keresnek, mint a kórházi takarítók. Pedig a követelmények jóval magasabbak és a munkaidő is hektikusabban változik. Azt is látni kell – érvel –, hogy miközben a munkaadók gyorsan reagáltak a gazdasági válságra, azonnal csökkentve a létszámot, napjainkban, a turizmus fellendülése ellenére sem vesznek fel új embereket. A csökkentett létszámmal – azonos fizetés mellett –, most 15–20 százalékkal több feladat vár a személyzetre. Amelynek többsége az alacsony hazai minimálbérre van bejelente, miközben Ausztriában még ezért is több mint ezer eurót adnak. Nem véletlen, hogy a jobban képzett, bátrabb, nyelvet beszélők jó része elhagyja az országot vagy a szakmát, miközben az éttermi, szállodai szakma iránt érdeklődő tanulók száma is drasztikusan csökkent. Kovács Pál szerint az alacsony fizetésben annak is szerepe van, hogy miközben az EU-ban, a magas élőmunkaigény miatt sok munkahelyet teremtő ágazatot különféle kedvezményekben részesítenek, Magyarországon ez semmiféle előnyt nem jelent. Emellett az EU-s átlagban a legmagasabb áfakulcs is jelentősen gyengíti az amúgy is alacsony jövedelemtermelő képességű ágazat nemzetközi verseny-, és szakmában tartó képességét.

Gál Pál Zoltán, a vendéglátóipari munkaadókat tömörítő VIMOSZ elnöke szerint a munkavállalók elvándorlása, ami a szállodaiparban már a 2004-es EU csatlakozás után megkezdődött, mára már a közétkeztetést is elérte. Már olyan is megtörtént, hogy az a cég, amelynek étkeztetését egy külsős vállalkozás biztosítja, jobb fizetéssel, betanított munkásnak, a gépsor mellé szipkázott el konyhai dolgozót. A munkaadók képviselője szerint a szakma munkaerő-megtartó képességéhez három dologra lenne mihamarabb szükség. A nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas áfa csökkentésével kellene növelni a szállodaipar és a vendéglátás jövedelemtermelő képességét. A cafeteria-arányok visszaliberalizálásával a melegétkeztetés támogatásának növelésével kellene erősíteni a belső keresletet. Ez növelné a forgalmat, emelné a jövedelmezőséget és lehetőséget adna a bérek emelkedéséhez. A harmadik javaslat az egyszerűsített foglalkoztatás szabályainak újraértelmezése lenne azért, hogy az idénymunkára kedvezőbb feltételekkel felvett alkalmi munkások foglalkoztatásával megspórolt forrásokat, a fixen alkalmazott munkatársak bérnövelésére lehessen átcsoportosítani.

Érsek M. Zoltán