Szent Piroska, II. Rákóczi Ferenc és Széchenyi Ödön emlékezete: Magyar emlékek nyomában Isztambul vidékén
A török–magyar diplomáciai kapcsolatok 100. évfordulója alkalmából tartott kulturális évadban különleges meghívásnak tettünk eleget: Isztambulba utaztunk, hogy felfedezzük a török földön található magyar történelmi emlékeket.
Első állomásunk Rodostó volt, amely II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai száműzetésének helyszíneként vált a magyar történelem ikonikus helyévé. A városban található Rákóczi-emlékház, a Magyar utca és a Török–Magyar Barátság park mind az évszázados kapcsolatok szimbólumai. A parkban különösen megható látványt nyújt Rákóczi Ferenc köztéri szobra, amely a Márvány-tenger partján áll, méltó emléket állítva a fejedelemnek.
Rákóczi Rodostón
Az Oszmán Birodalom többször is menedéket nyújtott a magyar történelem jelentős alakjainak. Közéjük tartozott Thököly Imre, aki 1699-től élvezte az Oszmán Birodalom vendégszeretetét, majd II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a szabadságharc vezetője, aki miután nem fogadta el a szatmári békét, előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, végül a kis udvartartásával 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett Törökországba. 1720-ban a szultán, Tekirdağ tartomány székhelyét, a Márvány-tenger partján lévő kikötővárost, Rodostót jelölte ki a magyar bujdosók lakhelyéül, miközben a „magyar király” számára a város szélén tágas, kertekkel övezett, tengerparti épületeket, kíséretének a szomszédos örmény városrészben huszonhárom tágas házat, lovaik számára pedig legelőket utalt ki. A szultán nagyvonalúságát jelzi, hogy II. Rákóczi Ferenc udvartartásának ellátását rendszeres isztambuli pénzjáradék fedezte, a szultán tolmácsokat, fővárosi ügyvivőket és nyolcvanfőnyi janicsár testőrséget biztosított számára. A fejedelem egykori ebédlőpalotájának tartott épületben Rákóczi-emlékmúzeum van, amit 2007-ben újíttatott fel a Magyar Köztársaság, és ahol 2010-től az erdélyi magyar fejedelmet, családját, a szabadságharcot és az emigráció életét bemutató kiállítás várja az idelátogatókat. És miközben Rákóczi hamvait 1906-ban Kassára szállították, az épület eredeti berendezései pedig a Kassán épült Rodostó-házba kerültek, a fejedelem emléke Rodostóban továbbra is él.
A Hagia Sophia és Szent Piroska emléke
Utunkat Isztambulban folytattuk, ahol az ikonikus Hagia Sophia lenyűgöző épületében fedeztünk fel újabb magyar vonatkozásokat. Az egykori bizánci ortodox bazilika, majd mecset, később múzeumként is működő épület ma ismét mecsetként fogadja a látogatókat. Történelme során a keresztény és az iszlám világ találkozási pontjává vált, de magyar szempontból is különleges jelentőséggel bír.
A Hagia Sophia belsejében található a legrégebbi ismert ábrázolás egy magyar hölgyről: Árpád-házi Szent Piroska, azaz Eiréné császárné (1088–1134) mozaikképeként. Piroska, Szent László királyunk leánya, a 12. században élt, és Komnénosz II. János bizánci császár feleségeként vált ismertté. A mozaikon férje oldalán látható, kettőjük között Szűz Mária és a kis Jézus jelenik meg. Ez a műalkotás nemcsak a magyar és bizánci történelem egyik lenyűgöző emléke, hanem a két kultúra összefonódásának jelképe is.
Isztambul jelképe, a Hagia Sophia történelme egészen 537-ig nyúlik vissza, amikor Nagytemplomként kezdték emlegetni. 1453-ban, Konstantinápoly oszmán kézre kerülését követően mecsetként funkcionált, majd 1934-ben, a Török Köztársaság megalapítója és elnöke, Kemal Atatürk reformjai nyomán múzeummá alakították. Ez 2020-ig tartott, amikor Erdogan elnök döntése nyomán ismét mecsetként nyitotta meg kapuit. A közeljövőben a Hagia Sophia közelében, az Ibrahim pasa palotájában nyílik meg a Hagia Sophia Történeti és Élményközpont, amely modern technológiák – például audiokommentárok – segítségével mutatja be az épület múltját. A múzeum célja, hogy a fiatalabb generáció számára is élményszerűen meséljen a leghíreseb történelmi eseményekről.
A Pantokrátor Krisztus temploma
Utunk Isztambul negyedik dombjára vezetett, ahol a Pantokrátor Krisztus temploma és kolostora (ma Zeyrek Camii) terül el, lenyűgöző kilátással az Aranyszarv-öbölre. Ez a 12. századi komplexum, amely monostorként, kórházként, árvaházként és szegénymenhelyként is szolgált, a középkori Bizánc egyik legfontosabb központja volt.
Az épületegyüttest 1118 és 1136 között Szent Piroska és férje, II. Komnénosz János császár alapította. A kolostor 30 hektáron terült el, és a Komnénosz-dinasztia mauzóleuma is volt, amely a maga komplexitásával jelentősen megújította a bizánci kolostorépítészet császári hagyományait. Méretei és funkciói révén a Pantokrátor a Hagia Sophia után a középkori bizánci építészet legjelentősebb fennmaradt alkotása, amely UNESCO-világörökségi helyszínként az egész világ számára őrzi Bizánc örökségét.
A Liszt Intézet és a magyar kultúra ápolása
Isztambulban található a magyar kormány által támogatott Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, amely a magyar és török kulturális kapcsolatok elmélyítésében játszik kulcsszerepet. 2024-ben különleges kiállítással ünnepelte a török–magyar barátság 100. évfordulóját: olyan magyar személyiségek portréival találkozhattunk, akik jelentős hatással voltak az Oszmán Birodalom és a Török Köztársaság modernizációjára.
A tárlat kiemelt szereplői között van például Wellmann Oszkár, aki a szarvasmarha-törzskönyvezésben végzett úttörő munkát, és Széchenyi Ödön, a modern török tűzoltóság megalapítója. Ezek a magyar szakemberek a 19. század végétől kezdve jelentős hozzájárulást tettek Törökország fejlődéséhez, munkásságuk a mai napig mély nyomot hagyott az ország történetében. 2024-ben emellett is számos kulturális esemény kísérte a török–magyar barátság 100. évfordulóját. A rendezvénysorozat célja nemcsak a múlt közös értékeinek ápolása, hanem a két nép közötti kulturális és szellemi kapcsolat további erősítése is.
A Tűzoltó- és a Harbiye Katonai Múzeum közös fonalai
Az isztambuli Tűzoltómúzeum egyedülálló tárlata a tűzoltás történetébe enged bepillantást, bemutatva, hogyan küzdöttek régen a városi tüzek ellen. A múzeumban Széchenyi Ödön, a magyar származású oszmán pasa emléktábláját is megtekinthetjük, aki a modern török tűzoltóság megalapítójaként vált ismertté. Széchenyi, a „legnagyobb magyar” fiaként, az Oszmán Birodalomban jelentős újításokat vezetett be, munkássága máig elismerést vált ki.
A Harbiye Katonai Múzeum hatalmas területen mutatja be a történelem során felhalmozott katonai eszközöket, a kardoktól és szablyáktól kezdve az ágyúkig. A múzeum tárlata végigkíséri a török uralkodók történetét, miközben egy-egy csatajelenet a harcosok küzdelmes életébe is bepillantást enged. A kiállítás különlegessége, hogy Attila, a hunok királyának szobra is megtalálható a tárlaton, ezzel is tisztelegve a közös múlt emléke előtt. A múzeum kertjében harcászati eszközök és katonai relikviák találhatók, amelyeket a látogatók közelről is megcsodálhatnak. A múzeum nemcsak kiállítótérként működik, hanem katonai iskolaként is szolgál. A látogatás csúcspontját pedig a színházteremben tartott előadás jelenti, ahol a katonai zenekar masírozó bemutatója igazán lenyűgöző élmény minden korosztály számára.
Izmit a Thököly és Zrínyi Ilona-emlékházzal
Izmit egyik legkülönlegesebb magyar vonatkozású helyszíne a Thököly Imre és Zrínyi Ilona-emlékház, amely 2008-ban nyílt meg a Seka parkban, egy bezárt papírgyár területén. Kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeum egyik állandó bemutatója Törökországban, és olyan értékes műalkotásoknak ad otthont, mint Győrfi Lajos bronz kisplasztikája Thököly Imréről és Győrfi Sándor Zrínyi Ilonát ábrázoló bronzreliefje. Az emlékház kertjében található Thököly Imre 2015-ben felújított síremléke, amelyet a turulmadár motívuma tesz igazán különlegessé. A közelben áll egy székelykapu is, amely eredetileg Isztambulban állt, és amit egy isztambuli zarándoklat során ajándékoztak a székelyek a Magyarországon tanult Erdal Şalikoğlunak, az Isztambuli Magyar Kulturális és Baráti Társaság alapító elnökének.
Izmit közelében található a Magyar-hegy és a Magyarpatak, amelyeket a helyiek a magyar történelem iránti tiszteletből neveztek el. A hegy alján levő Karatepe faluban alakították ki a Thököly Imre és Zrínyi Ilona-emlékhelyét, míg Karatepe faluban tervezték felépíteni Makovecz Imre tervezésében a Thököly és Zrínyi-emlékkápolnát, amely azonban nem valósult meg.
Izmit másik látványossága a Kocaeli Régészeti és Néprajzi Múzeum, amely az egykori vasútállomás épületében kapott helyet. A múzeum termeiben a paleolitikumtól kezdve a római, bizánci és oszmán korszakig terjedő leletek tárják fel a régió gazdag múltját. A bejáratnál található Apollón-szobor azonnal lenyűgözi a látogatókat, míg a múzeum termeiben és kertjében kiállított tárgyak életre keltik a történelem nagy korszakait. A kiállításon 5155 érmét, 1965 régészeti és 1549 néprajzi tárgyat csodálhatunk meg. A kijáratnál három évszakot – tél, nyár és ősz – szimbolizáló szoborcsoport búcsúztatja a látogatókat.
A török kávé titka
Izmitben tett látogatásunkat egy igazán autentikus élménnyel zártuk: megkóstoltuk a türk kahvesit, a híres török kávét. Ez a tradicionális eljárással készült ital nemcsak ízében különleges, hanem a török kultúra egyik mélyen gyökerező hagyományát is jelképezi. Az UNESCO által a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánított török kávé a vendégszeretet és a barátság szimbóluma.
Szöveg és Fotó: Urbán Györgyi
Török kávétörténelem
A kávé története Törökországban az Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza. Jemenen keresztül érkezett Szulejmán szultán palotájába, ahol az udvari szakácsok kidolgozták a ma is ismert török kávé főzési technikáját. A finomra őrölt kávét egy hosszú nyelű rézedényben, a cezvében főzik, majd kis csészékbe töltik. Miután a palotában nagy népszerűségre tett szert, a 16. századtól kezdve Isztambul utcáin nyilvános kávéházak nyíltak, amelyek hamarosan a társasági élet központjaivá váltak. Az emberek itt találkoztak, beszélgettek, és élvezték a török kávé egyedi ízét, amelyhez hagyományosan egy pohár víz és lokum (török édesség) is jár.
Bár a klasszikus török kávé mindennapos ital az egész országban, minden régiónak megvannak a maga egyedi változatai. Az Égei-tenger térségében, ahol bőségesen nőnek a masztixfák, a kávét például masztixgumival ízesítik. A koffeinmentes, gyümölcsösebb ízű Menengiç kávé Gaziantep egyik különlegessége. Ez a Pistacia terebinthus fa terméséből készül, amely Délkelet-Törökországban őshonos. A délkeleti Mardin és Şanlıurfa városaiban pedig a mırra kávé kedvelt. A mırra a világ egyik legerősebb kávéja, amelyet kis, fogantyú nélküli csészékben szolgálnak fel. Azoknak, akik a könnyedebb kávét részesítik előnyben, a kővel őrölt dibek kávé lehet az ideális választás.
Édes élet török módra
Törökország ikonikus édessége a baklava, amely méltán vált világhírűvé. Olyannyira, hogy november 17. a baklava világnapja, amikor különösen érdemes megkóstolni ezt a szirupos finomságot. A baklava készítésének művészete generációkon át öröklődik. Sokan egyetértenek abban, hogy a legjobb baklavát Törökország délkeleti régiójában, Gaziantepben készítik. Nem véletlen, hogy 2013-ban az Európai Bizottság oltalom alatt álló eredetmegjelölést adott a gaziantepi baklavának, az első török terméknek, amely felkerült erre a listára. A város konyhaművészetét már korábban is méltatták, amikor bekerült az UNESCO Kreatív városok gasztronómiai hálózatába is.
