A walesi főváros, Cardiff fiatal, lüktető, dinamikus és kreatív. Elfogadó, befogadó, innovatív. A barátságos lakosok, a művészek és diákok, a nyitott szellemiség, a kultúra és a sport iránti tisztelet azonnal megfogja a látogatót … és elvarázsolja, mint a walesi származású Merlin a mondában Pendragont, Britannia királyát.
Fagyos légkörre nem igazán illik panaszkodni ezen a helyen, annak ellenére, hogy a hálószobákban is mínusz 3 °C a legmagasabb nappali hőmérséklet… Hiszen a jéghotelt választó utasok éppen arra az egyedi kalandra vágynak, hogy miként lehet egy szarvasbőrrel borított jégágyon tölteni az éjszakát, és később lelkesen elmesélni az elfehéredő – vagy inkább féltékenységtől sárguló? – ismerősöknek!
Ki az, akiben ne élne valamilyen előkép arról a városról, ahol még sohasem járt korábban? Tokióról például sokakban az, hogy méregdrága, futurisztikus város, ahol egymást érik a toronyházak, és talpalatnyi zöldterület sem akad, a túlzsúfolt utcákon pedig vég nélkül hömpölyög az emberáradat. Ami így nem igaz. De Tokióba nem csak ezért érdemes mindenképpen elutazni.
Egyszer el kell menni Rómába, Firenzébe vagy a kevésbé felkapott, de mégis mesés Veronába, hogy megtudjuk, miért isteni egy olasz út, és hogy élhetjük túl anélkül, hogy elütnének, megházasodnánk vagy elvinne a rendőr? Sőt garantálható, hogy bele is szeretünk az országba, lakóiba!
Kristálytiszta időben egyedül haladok egyre feljebb és feljebb a hágó felé. Egyre melegebb van, pedig a nap már lassan eltűnik a horizonton. Amikor végre elérem a hágót, feszített víztükrű, kék tavak csillognak rám lentről vad, csipkés, hófödte csúcsok díszletében. A völgyek felső részéről jégfolyók kanyarognak, mindenfelé gleccsernyelvek és morénahalmok sokassága. Álom lenne az egész? Hol vagyok? Legutoljára a Mont Blanc csúcsáról részesültem hasonló panorámában, ám ez Norvégia szíve, a Jotunheimen Nemzeti Park.
Új csodái vannak a világnak. Az ötlet, hogy a – gízai piramisok kivételével – már nem is létező káprázatos ókori építmények helyébe hét új csodát válasszon magának az emberiség, egy svájci üzletember, bizonyos Bernard Weber fejéből pattant ki. A milliomos férfiúban állítólag akkor fogalmazódott meg a gondolat, amikor hat évvel ezelőtt a tálib rezsim leromboltatta az afganisztáni Buddha-szobrokat. A másfél éve meghirdetett kezdeményezés – a nemes(nek mondott) cél ellenére – már a kezdetektől fogva a támadások középpontjába került.
Régóta szerettünk volna egy körutat tenni Amerikában, és útba ejteni jó néhány kevésbé ismert nemzeti parkot. Bár nagyon vonzó a kényelmes szállodai szobás vakáció, elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy másfajta utazási filozófiát, és amerikai mintára, bérelt lakóbusszal vágunk neki a végeláthatatlan utaknak.
A Távol Afrikától című film mindenkiből ugyanazokat az érzéseket váltotta ki: egyszer el kell menni arra a messzi kontinensre, saját szemünkkel látni a zsiráfokat, és hallgatni az afrikai éjszaka neszeit a tábortűznél. A legjobb választás pedig, hogy bepillantást nyerjünk a szavannák világába, Kenya, az egyetlen ország, ahol mind az öt nagyemlőst megcsodálhatjuk. Várnak ránk az oroszlánok, a bölények, az elefántok, a leopárdok és az orrszarvúk, hát kalandra fel!
Ha Brazília, akkor Rió és karnevál, tartja a legtöbb utazó, amiben igaza is van – januárban. De a tájat és lakosait tekintve egyaránt csodálatos dél-amerikai ország egész évben mutat valami megkapót, izgalmasat, elvarázsolót az utazóknak. Íme négy ok, amiért nyáron mindenképpen érdemes elutazni Brazíliába.
Mindenki vágyik arra, hogy elvonuljon a világ forgatagától, és az érintetlen természetben töltődhessen fel. Megtaláltuk a legideálisabb helyet, ahol óriási sziklafalak tetején ülve bámulhatjuk a kanyargó türkizkék folyó habzó vizét, és aranymosás közben végre elfelejthetjük minden gondunkat!