Cinque Terre, a csodák térsége

Néhány évtizede még nem ismerte a világ Liguria gyöngyszemét, manapság évente tizenötmillió turista keresi fel, és még több szeretné látni.

Amikor a nagy kékség felől nézzük Manarolában, e festői szépségű kis falucskában a tengerparti sziklaszirtre szorosan egymás mellé épített színes kis házikókat, arra gondolunk, vajon milyen érzés lehet a benne lakóknak kipillantani szobájuk vagy konyhájuk ablakából. Előttük, a végtelen távolig csak a hullámzó vagy épp tükörsima tenger látszik, alattuk viszont vagy százméternyi mélység. Bizonyára nem szédülnek meg, és nem félnek, hisz ezt szokták meg gyerekkoruktól kezdve, tán itt laktak nagyszüleik, dédszüleik is. Igaz, ők még az öböl mentén kialakított szűk sétányon nem hömpölygő turistaáradatot láttak, hanem legfeljebb néhány falubélit, akik hajnaltájt épp ásóval, kapával kapaszkodtak fel a hegyoldalba, hogy megműveljék a sziklából kivájt és elcsent kis teraszos területet, ahová korábban fáradságos munkával hordták fel a termőföldet.

Manarola egyike azon öt településnek, melyet manapság Cinque Terre, azaz az „öt föld” névvel illetnek; így hívják azt a parti sziklákra épült öt apró halászfalut és környékét, mely Olaszország északi részén, Liguria tartományban, a Földközi-tenger nyugati medencéjében, a Tirrén-tenger partján és hegyoldalában fekszik. Nincs húsz kilométer hosszú az a térség, amely a part mentén nyúlik el La Spezia városától és kikötőjétől északnyugatra, a szépséges Porto Venerétől Levantóig.

Türkizkék, kristálytiszta tengerrel, csodálatos öblökkel, fantasztikus partszakaszokkal, sziklaszirtekkel, meredek dombokkal, piciny zöld teraszokkal. A kis területeken egymás mellé szorosan épített, pasztellszínűre festett házaik páratlan, mesébe illő, rajzfilmszerű látványt nyújtanak. A térség szerencséje, hogy autóúton, autóval nemigen érhető el, legfeljebb megközelíthető, így a modern világ sokáig nem is tudott ide behatolni.

Az emberek évszázadokon át élték megszokott életüket: halásztak, kis teraszaikon termesztették az olívabogyót, a szőlőt, a narancsot, a citromot, a bazsalikomot, a paradicsomot. Asztalaikon mindig friss volt a hal, a kagyló, a focaccia (kenyérféle), a zöldség, a gyümölcs, a pesto (bazsalikomszósz), ízletes a saját készítésű bor, a limoncino (citromlikőr). Őrizték évezredes kultúrájukat halászatban, mezőgazdaságban, építészetben, életvitelben.

A turisták száma akkor kezdett el hirtelen megnövekedni, amikor egy népszerű, Európára szakosodott amerikai televíziós műsorvezető, bő három évtizede, beszámolt Itália e szinte felfedezetlen tájáról. Ma már az amerikai turisták egyik fontos európai célpontja a térség, de azóta felfedezték maguknak az öreg kontinens turistái is, az olaszokról nem is szólva. (Sok magyar toszkánai kirándulásával köti össze a tájat, sőt akadnak, akik tévedésből Toszkána részének tekintik e liguriai tájat). Már csak azért is vonzó e mediterrán térség, mert szépsége mellett éghajlata is igen vonzó. A tél enyhe (7–17 Celsius-fokkal), a tavasz és az ősz kellemes, bár gyakran eshet, de a nyár csapadékmentes, igaz, kellően meleg. Ám a tenger közelsége és a délnyugati szél mindig enyhítően hat. Cinque Terre és az öt földet körülölelő erdős, gyalogösvényekkel behálózott nemzeti park 1997 óta már az UNESCO Világörökség része.

Az öt falu szinte mágnesként vonzza a kíváncsi szemeket fantasztikusan látványos természeti szépségeivel és egyedülálló építészeti megoldásaival. Szó szerint festői látványt nyújt Cinque Terre, a turista bármerre fordítja itt kameráját, remek, képeslapra illő felvételeket készíthet. Ugyanakkor az apró települések összetéveszthetetlenek, önálló arculatuk van, jellemző vonásokkal, épületekkel. Az öt falu északról délre haladva: Monterosso, Vernazza, Corniglia, Manarola, Riomaggiore.

Manarolánál – e sorok írójának kedvencénél – maradva, különösen érdekes sziklás kikötőjével: a helyiek csónakjukat, halászbárkájukat házuk bejárati ajtaja előtt tárolják, így a főutcán a turisták nem az utca szélén parkoló autókat, hanem csónakokat kerülgetnek. Különleges az is, ahogy a parton, a függőleges sziklafalon a középkorból megmaradt bástya tetejére és oldalához lakóházat építettek. A falu nagy öblét félig átölelő sziklafalban kialakított, biztonságos ösvényről nagyszerű a rálátás a tengerparti színes házakra, melyek így a távolból egy szép nagy kártyavárhoz hasonlítanak. A parttól feljebb sétálva érjük el a 14. században épült St. Lorenzo gótikus templomot, egy ősi malom és egy bástya maradványait.

Olaszország legszebb településeinek egyike Manarola, csakúgy, mint a néhány kilométerrel északabbra fekvő Vernazza. Mólójáról visszatekintve a településre, mintha egy kis ékszerdoboz szélén állnánk. Előttünk magasodik a 14. századból származó Santa Margherita-templom. Mellette színes házak veszik körbe az öblöt, ahol gazdájukra váró csónakok ringanak. Az ablakokban száradó ruhák lógnak. A főutca beletorkollik e nagy térbe, ahol éttermek, pizzázók, fagyizók várják a turistákat. A háttérben húzódnak a gondosan megművelt teraszok. Kevés a vízszintes föld, jól meg kell becsülni. Mindez felülről is látható, ha megmásszuk a házak között megbúvó lépcsőket, majd felkapaszkodunk a 13. századból fennmaradt vártoronyba, ahonnan jól belátható mind a tenger, mind a település. Annak idején a Genovai Köztársaság fontos térsége volt ez a természetes öbölrész, amelynek a sziklafal igazi védelmet nyújtott, fölé már nem volt nehéz egy kis várat is építeni. Mindez legkiválóbban hajóról, a tenger felől látható, együtt a bástyákkal.

Közlekedés: hajóval, vasúton

Ha autóval kalandozunk Olaszország északnyugati tájain, és Cinque Terre is úti célunk, kocsinkat hagyjuk inkább La Spezia nagy kikötőváros valamelyik parkolójában. Az öt falu felé vezető szűk utak forgalmasak, nyaranta tömöttek, az utak mentén parkolni szinte kizárt, a falvakba pedig autóval bejutni lehetetlen. Válasszuk a hajót, mely inkább vízibusz, mint hajómonstrum. Turistaidőszakban gyakran közlekednek a kistelepülések között, és közvetlenül a csodafalvak központjában kötnek ki. Vonattal is könnyen elérhető az öt falu La Speziából, szinte percek alatt. Ugyan a szerelvények a tengerpart közelében haladnak, de szinte mindvégig alagútban, így nem sokat látunk a tájból, a tengerből. Ha nem akarunk annyit hajózni, és kevés is az időnk, utazhatunk felváltva vonattal és hajóval, hogy minél több faluba eljuthassunk. Előtte azonban tanulmányozzuk a menetrendeket, hogy ne kelljen feleslegesen sokat várakozni.

Vernazzától szinte csak egy ugrás északra Monterosso, mely homokos tengerpartjával egyben remek fürdőhely is. Fürdés közben, ha visszapillantunk a partra, középkori erődítmény, bástya, torony, templom tárul a szemünk elé. A part közelében, az azzal párhuzamosan futó vágányok és a vasútállomás mögött húzódik a hangulatos falu színes házaival, éttermeivel, pizzázóival, kis szállodáival.

Riomaggiore és Corniglia is úgy emelkedik ki épületeivel a sziklák közül, mintha csak valaki odafestette volna őket. Szépek, hangulatosak, varázslatosak.

A turisták általában csak egy napot szánnak Cinque Terrére. Ha van időnk, töltsünk itt több napot, ne rohanjunk át a falvakon. Ha nincs, inkább válasszunk ki közülük kettőt-hármat, ahol több órát eltölthetünk. Érdemes pihentetnünk szemünket e csodálatos vidéken, mert egyhamar nem látunk ilyet. Hacsak újra vissza nem térünk.

Fotó és szöveg: Falus Tamás