Lehet akármilyen hideg, a gyerekeket nem lehet visszatántorítani az „Egri vártól”. Még most, a tél derekán is sokan szaladgálnak a vár körül, van, aki törököt utánozva mászik a várfalon, más a várudvaron harcol az ellenséggel. Igaz, ez csak művárrom, de már több mint fél évszázada áll Pilisborosjenő lankáin.
1968 nyarán forgatták itt a Gárdonyi Géza regénye alapján, Várkonyi Zoltán rendezésében az Egri csillagok című filmet. A látványos csatajelenetet több ezer statiszta elevenítette meg, s olyan nagybecsű színészek játszottak benne, mint Sinkovits Imre, Venczel Vera, Bárdy György. A forgatások alatt a nagyrészt fából épült vár egy része leégett, melyet még a forgatás alatt újjá is építettek. Sajnos a film elkészülte után a vár magára maradt, így az ember és a természet romboló hatása igencsak romossá tette.
2008-ban a várat és környékét a helyi önkormányzat felújította, így az erődítmény ma is igen népszerű kirándulóhely. Az Egri-vártól továbbindulva, a dombról leereszkedve egy keskeny kis ösvényt fedezünk fel velünk szemben. Az ösvény keskenyedik, majd kibukkan egy szélesebb útra, amelyen jobbra fordulunk. Nagyjából 250 méter után, árnyékot adó fenyőfák alatt visszafordulva, egy hajtűkanyarszerűen induló, egynyomos ösvényt fedezünk fel. Elindulunk rajta, majd hamarosan egy csodaszép fenyvesben találjuk magunkat. Még mindig a zöld- és a Mária út jelzésen haladunk. Addig követjük az utat, mígnem egy fát látunk „Jenői-torony” felirattal.
Ahogy elkezdünk körbe-körbe nézelődni, a felirat irányába egy hatalmas kúpszerű sziklaképződmény rajzolódik ki a szemünk előtt. Nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen izgalmas sziklára bukkanunk, melyet a másik oldaláról is érdemes megszemlélni. Ha pedig már ide felmásztunk, egy jeltelen, ám kitaposott ösvényen tudunk még feljebb kapaszkodni. Ezen a ponton mindenképp figyeljük a GPS-jelet, mert könnyű letérni az útról. Ha az erdőbe betolt fehér autó maradványára bukkanunk ez jó jel, innen egy kis útkereséssel ismét kiérkezünk egy szélesebb erdei útra, amit megéri megkeresni, mert nagyon hangulatos szakasz vár ránk. Az erdő lassan elmarad mellőlünk és kibukkanunk egy mezővel borított fennsíkon. Innen jól kivehető a Nagy-Kevély vonulata. Az ösvény balra tart és lejt, irányban a Nagy-Kevély felé fordulva egy szántás sarkához érkezünk, ahol elhaladunk egy vadászles mellett lassan megérkezünk a Teve-sziklákhoz is, amelyeket ezúttal lentről érünk el. Rövidesen a keskeny ösvényre váltó Kéktúra kiér egy szélesebb keresztútra, innen jobbra tegyünk egy kis kitérőt a Teve-szikla környékének varázslatos világába. Igazi vadnyugati hangulatban lehet részünk, a naplemente idején vöröses színben ragyogó bizarr sziklatornyok, a függőleges sziklafalak nem mindennapi látványt nyújtanak. Az erodálódott dolomit-tornyok jellegzetes alakjuk miatt kapták a teve nevet, míg a függőleges sziklafalak és a bennük lévő üregek egykori bányászat hírtanúi.
Dunay Csilla
Fotó: Szivós Éva
