Gyantaillat szerény szerzetesekkel

Az Égei-tengerbe nyúlva, három félszigeten elterülő Halkidikín minden megtalálható, ami egy kellemesen eltöltött nyaraláshoz szükséges: tenger, homokos és sziklás partok, melyeket örökzöld fenyőerdők szegélyeznek, emlékekben gazdag ókori romvárosok és Petralóna, a lélegzetelállítóan szépséges cseppkőbarlang.

Kasszandra

A Szalonikihez legközelebb eső félszigetet Kasszandrosz makedón királyról – Nagy Sándor törvényes fiáról – nevezték el. A vidék látványa szembetűnően különbözik egy átlagos görög tájtól: növény- és állatvilága rendkívül gazdag, s emellett ez a régió – Halkidikí – Görögország legtermékenyebb területe. A szemlélődő egyszerre gyönyörködhet az ezüstös olajfaligetek, az aranyos gabonamezők és a végeláthatatlan szőlőültetvények sokszínűségén. A partok mentén húzódó méregzöld fenyőerdők lágy gyantaillata a tenger sós levegőjével keveredve olyan egyedülálló klímát teremt, amihez foghatót csak a dél-dalmáciai szigeteken tapasztalhatnak az utazók.

Kasszandrát egy csatorna választja el Halkidikítől. Nyugati partszakaszát hosszú, fövenyes strandjai és kis, romantikus halászfalvai – Siviri, Possidi, Néa Skioni – teszik vonzóvá, a keleti oldalon pedig az élénk éjszakai életéről ismert Kalithéa, Pefkochori vagy Polihrono várja a szórakozni vágyókat. A német és skandináv turisták mellett magyarok is szép számmal látogatnak errefelé. Az ízletes ételek és remek borok mellett – nyelvtudás hiányában – a görögök vendégszeretetükkel és nyitottságukkal varázsolják el az idelátogatókat.

Polihrono széles tengerpartja és csodálatos tengerparti sétánya fantasztikus látványt nyújt az itt sétálóknak. Az utcákban számtalan szupermarket, ékszer-, kerámia- és ajándéküzlet kínálja portékáját. Esténként pedig a rengeteg kávézó, étterem és taverna kitűnő helyi specialitásokkal kínál feledhetetlen gasztronómiai élményt az itt nyaralóknak.

A tengerparti bárok, diszkók és az élőzene együtt járulnak hozzá az igazi nyári hangulathoz.

Szithónia

A középső félsziget – Szithónia – Poszeidón fiáról kapta nevét. Itt található a magyaroknak is ismerősen csengő Sarti is. Ez a valamikori halászfalucska ma az egyik, turisták által legkeresettebb üdülőhely. Hosszú, finom homokos tengerpartok és számtalan hangulatos öböl csábítja a tengeri fürdőzés szerelmeseit.

Az út mentén rengeteg kisebb-nagyobb hotel, panzió és apartmanház kínálja szolgáltatásait.

A félsziget déli csücskénél fekszik Porto Koufo, egy apró, hangulatos halászfalucska, ahol szinte megállt az idő. Nevét – Süket Kikötő – talán a hegyek által védett öblének köszönheti, mert itt még a tenger morajlását is alig hallani. A kikötőben a mindennapos délutáni szieszta végeztével néhány halász ráérősen készülődik az esti halászatra. A távolból eszeveszett sebességgel a part felé közelítő motorcsónakban turisták ülnek – csak nekik akad sürgős dolguk, partot érve besietnek a közeli tavernába, és eltűnnek a kíváncsi szemek elől.

A vidék gazdálkodói szép számmal tartanak kecskéket, s többnyire a közúton terelik egyik legelőtől a másikig a nyájakat: ilyenkor leáll a forgalom, amíg a nyáj el nem hagyja az utat, s persze a turisták befejezték a fényképezést.

A Szithónia keleti oldalán fekvő Órmosz Panajíasz kikötőjéből már indulnak kirándulóhajók az Áthosz-félsziget felé. Aki innen akarja megnézni a Szent Hegy kolostorait, az készüljön fel egy kiadós tengeri kalandra, mert ha a szokásosnál egy kicsit erősebb a szél – ami errefelé meglehetősen gyakori –, akkor a mégoly rendíthetetlennek tűnő turistakompokat is pehelyként dobálja az erősen hullámzó tenger.

Áthosz

Az Ajion Orosz-öbölben hajózva már messziről feltűnik az Áthosz-hegy 2033 méteres hó borította csúcsa. Aki kíváncsi a Szent Hegyen található kolostorokra, és a lehető legrövidebb idő alatt akarja hajóról megnézni, akkor a leghelyesebb, ha Uranopoliszból – a mennyei városból – indul útnak.
Közvetlenül a kikötő mellett magasodik a bizánci időkből származó Prosforio-torony, ami remek kiindulási pont egy kis sétához a városban.

Itt, a központban rengeteg könyvet, ismertetőt találunk – még magyarul is – a Szent Hegyről, amikből tájékozódhatunk a helyi érdekességekről és látnivalókról, valamint megvehetjük szeretteinknek azt a bizonyos „görög” szuvenírt, amit éppen a legalkalmasabbnak találunk.

A kikötő felé sétálva a tengerparton számtalan taverna kínálja a görög ételspecialitásokat, tengeri herkentyűket, de azért bőrkabátot, bőrtáskát kínáló bolttal is találkozhatunk. Aki járt már a Közel-Keleten, az rögtön ráérez az igazi keleti – bazár – hangulatára.

Így ez a pezsgő kisváros füstös tavernáival, bazársorával, csillogó ékszer- és ajándéküzleteivel újabb lehetőséget kínál arra, hogy akit eddig még nem varázsolt el Görögország, az most végre megadja magát a görög életérzésnek.

A Szent Hegy

Az Áthosz-hegy húsz ortodox kolostor otthona, melyek ugyan autonóm köztársaságot alkotnak, de görög államigazgatás alá tartoznak. Történetük 963-ig nyúlik vissza, mikor is Megisti Lavra néven megalakult az első szerzetesi közösség a félszigeten. Tíz évvel később már saját, írott törvényeiket is megalkották.

A félsziget fővárosában, Kariészben csak a 21. életévüket betöltött, keleti ortodox hitű – mintegy ezernégyszáz nem szerzetes – férfi él. A Szent Hegy kizárólag férfiak által lakott vallási közösség, melynek hatalmas, pompás kolostorait csak a tenger felől lehet megtekinteni, így a hölgyek csupán a hajókirándulások alkalmával, a fedélzetről csodálhatják meg a nyolc legjelentősebb kolostort és a különleges tájat.

Az 1912-ig tartó, közel félezer éves török, majd orosz uralom alatt a szerzetesi közösség többnyire megőrizhette korábbi, különleges státusát. A balkáni háborúk során aztán a görög hadsereg elfoglalta Áthoszt, s a Szent Hegyet már akkor önálló, semleges állammá – Szerzetesi Köztársaság – nyilvánították. A köztársaság irányítását a Szerzetesi Tanács és annak elnöke látja el.