Szeged belvárosában van egy épület, amely mellett nem lehet közömbösen elmenni. Hullámzó homlokzata, virágba boruló kőpillérei és a falakba szőtt vízi világ azt az érzést keltik, mintha nem is emberi kéz, hanem maga a természet formálta volna. A Reök-palota a magyar szecesszió egyik csúcsteljesítménye – és egyben egy fiatalon elveszett zseni főműve.
Egy fiatal építész és egy merész megbízó
1906-ban egy huszonkilenc éves szegedi építész, Magyar Ede szokatlan megbízást kapott. A megrendelő Reök Iván volt – a Folyammérnöki Hivatal vezetője, kultúrmérnök, földbirtokos és országgyűlési képviselő, aki nem akart átlagos bérházat emeltetni a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkára. Olyat akart, ami addig még nem volt Szegeden. Olyat, ami Európában sem volt sok.
Magyar Ede párizsi tanulmányútjairól friss szemmel és tele éllel tért haza. Míg a kor magyar építészetét Lechner Ödön magyaros szecessziója uralta, ő a francia és belga Art Nouveau – a „floreális”, növényi ihletésű irányzat – rajongója volt. Ez a találkozás – a bátor megbízó és az elszánt fiatal építész között – eredményezte azt az épületet, amelyet ma Szeged legszebb házaként tartanak számon. Az engedélyezési terveket 1906 júliusában nyújtotta be, és 1907 novemberére, alig másfél év alatt el is készült az épület – túlnyomórészt helyi mesteremberek és művészek munkájával.
A homlokzat, amely nem felejthető
A Reök-palota kétemeletes saroképület, és már messziről magára vonja a tekintetet. Homlokzatán semmi nem egyenes, semmi nem merev: a falsíkok hullámzanak, mint egy csendes tóparti táj visszfénye. Magyar Ede munkatársa, Takács János így írta le a tervezői szándékot: az egész homlokzat a „vízi tájba illő, vízi növényvilág motívumaiból” épül fel – és ez nem véletlen, hiszen az építtető Reök Iván egész életét a vízügynek szentelte.
A homlokzaton vízinövények, liliomok, sáslevelek kúsznak felfelé a kőfelületeken, nyitott és zárt erkélyek váltakoznak, a sarokrész gazdag plasztikai díszítéssel emelkedik ki. A főbejárat feletti orommezőbe két lófej van komponálva – utalás arra, hogy az építtető lótenyésztéssel is foglalkozott –, a sarokrész tetején pedig egy madár terpeszkedik, az egykori „Fekete sas” utca emlékére.
A kovácsoltvas munkákat Magyar Ede rajzai alapján Fekete Pál szegedi díszkovács készítette – a lépcsőházban felfutó indadíszek, bimbós liliomok és virágcsokrok az ő mesterségbeli tudását dicsérik. A homlokzati épületszobrászati elemek a Winkler és Társai pesti műhely alkotásai.
Belül is csoda
A lépcsőház ugyanolyan lenyűgöző, mint a külső. A növényi ornamentika itt sem szünetel: gyökérből kinövő indák futnak fel vaspálcákon, virágcsokorba szökkenve a mennyezet felé. Az orsótérbe pillantva minden irányból kinyílt virágok fogadják a szemlélőt. A lépcsőt kísérő szalagdísz felfelé hullámzó kalligráfiái szinte zenei ritmust sugallnak.
Az egyes emeletek ablakainak osztása sem egyforma – mindegyik más és más, a vékony bordák virágmotívumokra emlékeztetnek. Az épület tervezője minden részletet személyesen felügyelt; a bejárattól balra maga Magyar Ede rendezte be saját tervezőirodáját.
Egy zseni tragikus sorsa
A Reök-palota meghozta Magyar Edének az országos hírnevet. Sorra érkeztek a megbízások, köztük az 1400 férőhelyes kaposvári színház tervezése, amelyet 1911-ben avattak fel – „Szegedi építészek remekműve” címmel írt róla a korabeli sajtó.
Ám Magyar Ede mindössze 35 éves volt, amikor 1912. május 5-én meghalt. Tragikusan rövid pályája ellenére a magyar szecesszió megkerülhetetlen alakja maradt: olyan alkotó, aki az európai áramlatokkal egy időben tudta magáévá tenni a kor szellemét, és azt egy alföldi városba is elhozta.
Pusztulás és újjászületés
A 20. század nem volt kegyes az épülethez. A második világháború után a nagy lakásokat társbérletekre darabolták fel, 1960-ban az első felújítás során számos díszítő elemet eltávolítottak, 1974-ben pedig a megmaradt kandallókat és belső részleteket is lebontották.
Az épület igazi „felfedezője” az 1970-es években Bakonyi Tibor szegedi építészmérnök volt, aki fáradhatatlan szenvedéllyel tárta fel Magyar Ede és Reök Iván történetét, és felhívta a figyelmet arra, milyen különleges kincs áll a Tisza Lajos körúton.
A teljes körű helyreállítás 2007-ben fejeződött be – éppen száz évvel az épület elkészülte után. Azóta a Reök-palota Regionális Összművészeti Központként (REÖK) működik: egész évben kiállításoknak, koncerteknek és kulturális programoknak ad otthont.
Miért különleges európai léptékkel mérve is?
A Reök-palota nem csupán a magyar szecesszió ritka, „francia-belga” vonulatának egyetlen vidéki képviselője. Különlegessége abban rejlik, hogy egy időben született a párizsi, brüsszeli és barcelonai Art Nouveau épületekkel – nem utánzatként, hanem egyenrangú alkotásként. A szakirodalom a katalán Antoni Gaudí lakóházaival rokonítja, és európai összehasonlításban is a legszebbek közé sorolja.
é.m.z.
Fotók: reok.hu, facebook/Reök Szeged
