Lou Lou visszatért!

Azt is mondhatnánk, hogy annakidején megelőzte a korát: a tulajdonos, Rudits Károly fantáziáját dicsérő Lou Lou 1996-ban nyitott új fejezetet a magyar gasztronómia történetében a kötöttségektől mentes, meghitt hangulatú dizájn és a francia fine dining gasztronómiai vonal meghonosításával. A helyszín a Vigyázó Ferenc utca volt, a bankárok és a luxus szállodák negyedében. Nem véletlen, hogy jöttek is a pénzemberek és a különféle sztárok, hiszen abban az időben már az is gondot jelentett, ha egymásutánban öt, ajánlható éttermet kellett felsorolni Pesten vagy Budapesten. De aztán elérkezett 2008, a nagy válság és Lou Lou 2009-ben elhagyott minket.

Hogy a gasztronómiában biztosan van feltámadás, mi sem bizonyítja jobban, mint a legenda visszatérése, a Lou Lou reinkarnációja. Igaz nem ott, nem úgy – de azt mondják a reinkarnációban is így van ez valahogy. A Lou Lou most az új sláger negyedben, a Király utca vonzásában, a saroktól pár lépésre, a Székely Mihály utcában öltött új testet. Letisztult, meghitt dizájnnal, és a teret hangulatosan felnagyító óriás tükrökkel. Az egész olyan, mint ha egy barátunk lakásába mentünk volna vendégségbe, amit erősíthet az érzés, hogy a bejáratnál ismerős arc, az elmúlt évek alatt mit sem változott Rudits Károly fogadja a vendégeket. Aki nem egy Lou Lou nosztalgiát álmodott meg, hanem a márkanévhez és a saját szakmai jó hírnevéhez méltó, a mai kor szellemében fogant fine dining éttermet varázsolt a bulinegyed peremére.

Az új trendeket tükrözi az is, hogy az étlapon már nem az egyes ételek fantázianeve szerepel, hanem a friss alapanyagokból összeállított íz kombinációk összetevőinek felsorolásával találkozhatunk. De előtte az apró finomságok – ízben és látványban. A felvezető vajat és hozzá, kosárkában, a több magvas meleg kenyeret apró kőlapon, favillával tálalják. A levesek falapon, fehér porcelán csészében érkeznek, miközben az ételek tálalása is a művészet jegyében fogant. Vagyis, ahogy a mondás tartja: minden, mi szem-szájnak ingere. Mert már az is élmény, ahogy az asztalra tett fogásokat megszemléljük. Majd jön az ízlelés öröme…

Érkezik a paszternák alapú, amely a különleges, mégis kellemes összhatás mellett azt is jelzi, hogy a Lou Lou-ban is érdemes – és persze természetes dolog – rákérdezni az összetevőkre. Amelyek között – miként ebben az esetben, a téli csemegének számító, répaszerű paszternákot – nem egy újdonságot is felfedezhetünk. Mindezt úgy, hogy a Costes korábbi séfje, Nagy Attila által kreált fogások nem akarnak kérkedni. Hivalkodni például azzal, hogy serpenyőben sült lazac – amely citrusokkal, édesköménnyel, burgonyával és citrus mártással kerül az asztalra –, a néhány éve olyannyira istenített szuvid technológiával készül. (Ahol a vákuum alatti hőkezelésnél, a friss halakat, húsokat rendkívül precízen kell úgy lehűteni, hogy az íz és alkotóelemek a legkisebb mértékben se szenvedjenek kárt.)

A szarvasborjú steak és a hozzá tálalt méz, sütőtök, cékla, fekete gyökér ízei is egymást erősítve alkotnak teljes harmóniát. Amit tovább erősít a ház vörösbora, amelynek harmóniáját Rudist Károly kívánságai formálták lágyan karakteressé.

És akkor még nem beszéltünk a rafinált desszertekről, amelyek ismét először a szemnek, és csak utána a szájnak szólnak. Ott van például a Birsalma creme brulée, amelynek felső, karamellizált része tökéletes katalán krém, ám az alsó rétegből előbukkanó birs már egy egészen másfajta íz harmóniát teremt az ízlelőbimbóknak.

Éppen úgy, ahogy a Házi hevített ricotta, mák, kókusz, pisztácia, édesmorzsa, citrus, licsi, kiwi kompozíció, amelynek egyes összetevőit szép sorban, egymás után összeillesztve, tökéletes íz harmóniával tehetünk pontot a vacsorára.

A kényelmes, otthonos fotelekben ülve, a nézelődésre is érdemes időt szakítani, hiszen sok-sok apró dizájnelemek teszik melegebbé a helyiséget. Az egyik polcon például három plüssmaci ül egymás mellett, hogy mancsaikat a megfelelő testrészre helyezve, a klasszikus majomtriót idézve jelezzék: ne nézz, ne hallj, ne beszélj! Lehet, hogy ez a diszkrécióról is szól, hiszen a Lou Lout ismét felfedezték a bankárok és a sztárok, akiket ma már celebeknek hívnak.

Pedig az új Lou Louról nemcsak érdemes, kell is beszélni azoknak, akik igazán jó éttermet keresnek a városban.

Érsek M. Zoltán