Az elmúlt napok eseménydúsan teltek: egy vitorlás katamaránon hajóztunk ki a naplementébe, ellátogattunk a fővárosba, Port Louisba, és egy safari-quad túrán vettem részt, mely Mauritius nemzeti parkjába vezetett. De haladjunk csak sorjában.
Helyiek halásznak a késő délutáni órákban
A naplementés hajókirándulás kitűnő volt, egy 10-15 személyes vitorlás katamaránnal hajóztunk ki az észak-nyugati part egy kikötőjéből. A 4 fős személyzet gondoskodott minden igényről, italokat szolgáltak fel, jó zenét szolgáltattak, a mi dolgunk csak annyi volt, hogy jól érezzük magunkat, illetve hogy a néhol elég magas hullámok hatására ne a vízben kössünk ki.
A naplemente önmagában is egy csodálatos látvány, mindezt azonban hajóról nézve, egy jó társasággal finom borokat kortyolgatva, melyet kellemes zenei aláfestés kísér, ez egészen különleges.
A katamarán, mellyel kihajóztunk
 |
 |
 |
 |
Este az Angsana Balaclava hotelben szálltunk meg, mely két dolog miatt volt érdekes: egyrészt mert itt találkoztam „Burkifli”-vel a helyi pincérrel, másrészt mert itt található a sziget egyik, ha nem a legnagyobb „szobája”, mely a szerény 800 m2-es mérettel rendelkezik. Burkifliről – akinek a nevét sajnos a helyi nyelv kacifántossága miatt képtelen voltam megjegyezni, de kiejteni is – egy kellemes beszélgetés után derült ki, hogy tud néhány szót magyarul, köztük a „burkifli”-t is, mivel volt egy magyar ismerőse (ezzel erősítve azt a hitet, hogy mi, magyarok, mindenhol ott vagyunk). Elmondása szerint úgy megtetszett neki ez a szó, hogy már fél Mauritius megismerte, annyiszor mondogatta. A lakosztályról, vagyis inkább villáról nem akarok sokat beszélni, bár annyit érdemes róla tudni, hogy egy éjszaka 4000 euróba kerül, ami átszámítva kb. 1,2 millió forint.
Gyümölcsárus Port Louise-ban
A kikötő látképe a fővárosban, benne a gyarmati időkből ittmaradt ágyúval
Következő nap, ahogy említettem, ellátogattunk Port Louisba. A 170.000 fős fővárosban található a Blue Penny bélyegmúzeum, ahol a szigetország híres, és elírása miatt nagyon ritka bélyegéből is őriznek két példányt. A városban lehetőség nyílt a vásárlásra, megnéztünk pár boltot már-már kötelező jelleggel, ezután a város piaca felé vettük az irányt, hogy betekinthessünk a helyi árusok mindennapjaiba, hogy azok igyekeznek túladni a portékájukon. Megérkezésünk előtt figyelmeztettek, hogy ez a város egyik veszélyesebb részei közé tartozik, tehát vigyázzunk az értékeinkre, emellett pedig, hogy sötétedés után semmiképpen se maradjunk a környékén. Miután mindenkinek meghozták a kedvét a bazárokhoz, beléptünk hát. Lehetséges, hogy azért mert mindenki felkészült, vagy csak mert túlreagálták picit a dolgot, de a lényeg, hogy senkinek sem tűnt el semmije, ellenben egy újabb élménnyel gazdagodtunk, hogy egy indiai-óceáni szigeten milyen nyüzsgő is tud lenni egy ilyen piacon az élet.
A piac
A hét közepén lehetőségünk volt egy quad túrán is részt venni. Aki esetleg nem tudná, a quad az egy 4 kerekű, motor meghajtású nyitott jármű, amely kialakítása miatt elég sok terepen bevethető. Tulajdonképpen egy egyszemélyes nyitott dzsip. A túra a sziget dél-nyugati oldalán lévő Frederica Nemzeti Parkban volt, ahol a sebesség adta élvezetek mellett megcsodálhattuk a park növény és állatvilágát is. Minden hozzáértés nélkül én azt mondanám, hogy ha egyszerűen kellene leírni a látottakat, akkor az afrikai szavanna és a trópusi paradicsomi szigetvilágok keveréke lenne a legkifejezőbb definíció (hozzátéve természetesen minden második szavam utána a „lélegzetelállító” kifejezés is).
Quadozás a mauritiusi „szavannán”
Egyelőre ennyi, legközelebb már vagy a dubaji reptérről, vagy otthonról jelentkezem egy összegző és lezáró cikkel!
Kapcsolodó cikkek:
Mauritius arcai és a Dodó madár
Legyél az első hozzászóló "Mauritius földön és vízen" című cikkhez