Mi is az a wellness?

Néhány évtizeddel ezelőtt még a fitnesz hódított, melynek magyar megfelelői, egyszersmind kulcsszavai: az alkalmasság, a megfelelés és az állóképesség. A „fitt”, azaz jó erőben lévő, formásan izmos testű, esztétikus megjelenésű, aktívan sportos életet élő, egészségesen táplálkozó ember természetesen jobb közérzetnek, kiegyensúlyozottabb lelkiállapotnak is örvendhet, és mindez tagadhatatlanul sok fáradságot megér. S hogy akkor mi szükség a wellnessre? S hogy van-e különbség a wellness és a fitnesz között?

Nos, a rosszmájúak szerint a wellness ugyanaz, mint a fitnesz, csak mozgás nélkül. Azonban mielőtt a kényelmet kedvelők szeme reménykedve csillanna fel, szögezzük le: ez nem igaz! Maga a szó a „well being” (egészségesen/jól lenni) és a wholeness (teljesség) szavakból alakult ki, és első alkalommal 1654-ben bukkant fel egy értelmező szótárban, „jó egészség” jelentéssel. A XX. század derekán, Amerikában Halbert Dunn, John Travis, Donald Ardell és Gerhart Hettler tevékenysége nyomán indult az első wellness-mozgalom, azon felismerés nyomán, hogy a wellness hozzájárulhat az egészségügyi költségek csökkentéséhez.

Komplex fogalomról van szó, mely egyfajta életformát szimbolizál. Lényege talán így foglalható össze: tudatos egészségmegőrzés, azaz az egészségtudatos magatartás; nem feltétlenül megerőltető, ám rendszeres testmozgás; egészséges táplálkozás; a káros szerek kerülése; rendszeres relaxálás-stresszkezelés; környezetbarát szemléletmód – s mindezek révén a test, a lélek és a szellem optimális állapotának megteremtése.

Turizmus és egészség

Az, hogy a wellness az optimális állapot elérését célozza meg, s nem valamiféle szélsőségesen teljesítménycentrikus felfogást tükröz, minden bizonnyal máris rokonszenvesebbé teszi a gyanakvók számára. Mindemellett élvezetes programokkal köthető össze, és hogy szükség van rá, az sem igen lehet kétséges. (Jelentkezzen, akiről kapásból lepereg a stressz, reggeltől estig tökéletes harmóniában telnek-múlnak a napjai, és sosincs baja az egészségével!)

Az egészségre pozitívan ható, örömteli, stresszoldó tevékenységek egy része természetesen hétköznapi körülmények között is megszervezhető – sőt, mivel a wellness: életforma, nem is lehet kizárólag hétvégékre, nyaralásokra tartogatni –, ám időnként felettébb jól jöhet egy-egy wellness-programmal egybekötött kirándulás, vagy hosszabb pihenés. Mind többen igénylik is az ilyen lehetőségeket, amit egyértelműen jelez az is, hogy a turisztikai kínálatnak immár tendenciózusan növekvő szegmense a turizmus azon ágazata, ahol a turista utazásának fő motivációja: egészségi állapotának megőrzése, javítása, tehát a megelőzés, illetve a gyógyulás. Nem nehéz kitalálni, hogy az egészségturizmusról van szó, mely a gyógyturizmust, a nálunk még viszonylag újnak számító, Németországban már igen népszerű medical-wellnesst, valamint a wellness-turizmust is magában foglalja. Lássuk, melyik micsoda. A gyógyhelyekre irányuló gyógyturizmus jellemzően a krónikus betegségekben szenvedő, fájdalmaik enyhítésére vágyó embereket szolgálja ki, és elsősorban a gyógyulást, a rehabilitációt célozza meg. A medical-turizmus kiterjed a nem gyógyhelyi jellegű kezelésekre is (műtétek, fogászati, szépészeti-plasztikai, lézeres beavatkozások stb.), és minden esetben turisztikai szolgáltatások igénybevételével társul. Végül pedig: a wellness-turizmus főként a feltöltődni vágyó, egészséges vendégek kényeztetését szolgálja, és általában beauty-szolgáltatások is kapcsolódnak hozzá. A wellness profilú létesítmények igyekeznek speciális ajánlatokkal is várni vendégeiket, így a szokásosnak mondható frissítő és energetizáló masszázsokon, pezsgőfürdőn, szaunán, kozmetikai kezeléseken túl is bőven van miből választani: török, római fürdő, természetgyógyászati kezelések, táplálkozáscentrum, termálvizes fürdő, egészségügyi szűréssel és stresszoldással egybekötött menedzserkúra, konferencia & wellness, családi üdülés, aquapark, élményfürdő, távol-keleti gyógymódok és mozgásformák – és így tovább. Bár a hazai wellness-turizmus jelenleg nagyobbrészt külföldieket lát vendégül, még fordulhat a kocka – persze, az lenne a legjobb, ha közben a más országból érkező turisták száma is tovább növekedne. Jó hír, hogy erre van is esély.

Gyógyító vizeink

Kis szerencse és nagy munka árán Magyarország az egészségturizmus meghatározó nemzetközi tényezőjévé válhat, hiszen alapadottságai ilyen értelemben rendkívül kedvezőek.

Éppen ezek az adottságok tették indokolttá a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia végrehajtásának részeként elkészült Országos Egészségturizmus-fejlesztési Stratégiát. A tanulmány állást foglal abban a tekintetben, hogy az ugyancsak fejlesztendő örökség- és kongresszusi turizmus előtt, az első helyen áll az egészségturizmus, és hogy ennek hazai fejlesztését elsősorban termálvizeinkre kell alapozni, ezért a fejlesztéseket döntően a termálvizek sokrétű hasznosításának keretei között kell értelmezni. Kevesen tudják, hogy hazánk területének több mint nyolcvan százalékán termálvíz tárható fel, és termálvízkészletünk nagysága alapján az öt legnagyobb termálvízkinccsel rendelkező ország közé tartozunk (a másik négy: Japán, Izland, Olaszország és Franciaország). További előnyünk, hogy míg Japánban és Izlandon magas hőmérsékletű, de alacsony ásványianyag-tartalmú, Olasz- és Franciaországban pedig magas ásványianyag-tartalmú, de többnyire jóval alacsonyabb hőmérsékletű vizek találhatók, addig hazánkban a vizek magas ásványianyag-tartalmúak, egyszersmind magas hőmérsékletűek is. Az 1372 magyarországi termálvízkút közül 197 elismert gyógyvíz; 385 településünkön működik termál- vagy gyógyvizű fürdő, ebből 65 minősített gyógyfürdő. Ezenfelül hazánkban több gyógyiszappal rendelkező hely található (Makó, Hajdúszoboszló, Tiszasüly, Harkány, Alsópáhok, Hévíz), számos gyógyklímájú hely, valamint egy természetes mofetta, gyógygázhely is (ez Mátraderecskén működik, és bővebben is írunk róla a Mátráról szóló cikkünkben).

Stratégiától pályázatokig

Az említett Egészségturizmus-fejlesztési Stratégia megállapítja, hogy az egészségtudatosság világszerte észlelhető terjedésének hatására – a gyógyszolgáltatások helyét átvéve, illetve azt kiegészítve – mindinkább a betegségmegelőzés, a prevenció kerül a figyelem középpontjába; megemlíti a természetes s ezen belül főként a keleti gyógymódok térnyerésének jól észlelhető jelenségét is. Hangsúlyozza, hogy az elöregedő európai (és magyar) társadalom számára kiemelten fontos az egészségturizmus, a minőségi gyógykezelés és a rehabilitáció feltételeinek fejlesztése, annál is inkább, mivel az egészségtudatosság egyre erőteljesebben jelenik meg a hazai társadalom szemléletében is. A versenyszférában dolgozók arányának növekedésével érzékelhetően egyre népszerűbbé válnak a kevés szabadidő egészséges eltöltését, a jó közérzet megőrzését és a betegségek megelőzését célzó programok. Az egészségturisztikai szolgáltatások célcsoportja tehát bővül. A stratégia alapján a turizmus hangsúlyosan és kiemelten van jelen az ország 2007–2013-as tervezési időszakában, az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, mely összesen 300 milliárd forinttal támogatja az ágazatot.

Az uniós turizmusfejlesztési pályázatok 2007. október elején láttak napvilágot – 250 projekt részesülhet több mint 58 milliárd forint támogatásban az egészség-, öko-, kulturális és borturizmus területén. November elején jelentek meg a szálláshelyfejlesztést segítő pályázatok, 130 projekt megvalósulását lehetővé tevő, 26 milliárd forintos kerettel.

Valami tehát ismét elkezdődött, és amennyiben jól is folytatódik, remélhetően kedvezőbben alakulnak majd azok a jelenleg érvényes adatok, melyek szerint a turizmus Magyarország GDP-jéből 8,5 százalékot teremt meg, és 400 ezer munkahelyet biztosít. Éppen ezért tudatában kell lennünk: az egészségturizmus nemcsak minket tehet egészségesebbé, de a hazai turizmust is. És ha már ott tartunk, az tényleg nagyon „well” lesz!