A folyamatosan megújuló Németország egyik legnagyobb vonzereje éppen abban rejlik, hogy a high-tech korszakában is rendkívül ügyel máig élő történelmi hagyományaira. Azoknak a tradicionális alkotásoknak, szokásoknak, eseményeknek a megőrzésére, amelyek globalizálódó világunkban egyre különlegesebb értéknek számítanak.
Bréma: varázslat kávékortyonként
Bréma neve egyszerre jelenti a tartományt és Bréma várost magát. A város neve egybeforrt a híres Grimm-mesével, a Brémai muzsikusokkal. A nagy mesélők bronzszobra Bréma főterén áll, és a város egyik legtöbbet fotózott nevezetessége. Bréma azonban nem csak a meserajongók számára kínál érdekességeket. Gondolták volna, hogy a német nyelvű országok közül itt nyílt meg az első kávézó 1673-ban? Azóta Brémát egyszerűen csak Németország nem hivatalos kávéfővárosaként tartják számon. Úgy tartja a mondás, hogy a kávé ott a legfinomabb, ahol helyben darálják a kávészemeket. Ez Brémában sincs másképp.
Szászország: kékfestő hagyomány
Jever és Einbeck városában a kékfestés hagyománya még ma is nagy tiszteletnek örvend. Minden anyag között könnyedén felismerhető a kékfestett kelme, amely egyik oldalán mintás, a fonákján azonban egyszínű. Készítésének titka az avatatlanok előtt rejtve marad, története azonban megismerhető. Mintázása a több ezer éves batikolásból ered. A festésre szánt vászonra először mintafával egy viaszos védőréteget nyomtak, amit nem fogott meg a kék festék, és ezért ott fehér, vagyis festetlen maradt a minta. Mikor a védőréteg megszáradt, már jöhetett is az összetéveszthetetlen színű kék festék a festőfürdőben.
Schleswig-Holstein régió: Lübeck, a marcipán fővárosa
Lübeck város az észak-németországi Schleswig-Holstein szövetségi tartomány második legnagyobb városa. Lübeck egyik fő híressége a marcipán, mégpedig a Niederegger. A turistákat joggal vonzza a város közepén található Marcipán Múzeum, valamint a kávézók az ínycsiklandozó diós tortával és a marcipánízesítésű kávékkal. A város szülötte Thomas Mann, aki egyik novellájában a „háremek csemegéje” néven említette a marcipánt. A legenda szerint az édesség itt nem örömből született: a marcipánt a lübeckiek kényszerből találták ki a 15. századi éhínség évében. Nem hiteles történet szerint a városnak ugyanis elfogytak az élelmiszer-tartalékai, kivéve a mandulát és a cukrot… Ha a város legkitűnőbb marcipánját szeretnénk megkóstolni, feltétlenül üljünk be a Városházával szemközt lévő Café Niedereggerbe, ahol külön marcipánszalont is kialakítottak, és a kóstoló mellett a marcipánkészítés rejtelmeibe is bepillantást kaphatunk.
Bavaria: ünnepi marhahajtás az Alpokban
A nyár vége felé Bavaria tartományban az a szokás járja, hogy a teheneket csoportosan lehajtják a hegyekből a völgyekbe legelni. Az ünnepi marhahajtás alkalmával az állatokat virágokkal és különböző díszekkel teszik pompázatossá, ami még inkább feledhetetlenné teszi azt, amikor gazdáikkal együtt bevonulnak a falvakba. Ezzel is szimbolizálva az ember és a természet egységét.
Hamburg: tradicionális halpiac, korán kelőknek és éjjeli baglyoknak
Németország legnagyobb kikötője a hűvös Északi-tenger szomszédságában lévő, mediterrán módra lüktető büszke Hanza-város, az Elba-parti Hamburg, ahol mindenképp érdemes kilátogatni a Fischmarktra, a halpiacra. A piactér mai épülete 1896 óta áll, és büszkén viseli, amint vasárnaponként hajnali 5 órától olykor 70 ezren is felkeresik. Aki pedig egy jó halas szendvicsre vágyik, az még akkor is biztosra mehet itt, ha mondjuk az egykori rosszfiúk és rosszlányok mára megszelídült fellegvárának számító, ma is élénk éjszakai életet ígérő Reeperbahnra indulva ugrik be a halpiacra. Akkor sincs gond, ha egészen hajnalig tart a buli: az éjszakázók és a korán kelők egyik kedvelt programja a villásreggeli a történelmi halpiac csarnokában, jazz-, skiffle-, country- vagy westernzene mellett.
Máté Dorottya teljes írása megtalálható Az Utazó magazin 2015. tavaszi, nyomtatott számában
Fotók: © Deutsche Zentrale für Turismus e. V. (DZT)
Legyél az első hozzászóló "Németország csodái a múltból" című cikkhez