Seychelle elérhető luxusa

Napsütötte, fénylő homok a pálmafákkal ékesített tengerparton. A kristálytiszta vízben vígan pancsoló fürdőzők – ezek azok a sztereotípiák, amelyek egy igazi álom nyaralóhelyhez kötődnek. Seychelle még ennél is többet ígér – kis kompromisszummal egész megfizethető áron.

Amikor az úgynevezett álomszigetekre gondolunk, az első reakció mindig az, hogy szép, de csak a milliomosoknak. Merthogy nagyon drága az ottlét, és már maga az eljutás is reménytelen egy átlag utazónak. Pedig szerencsére mára már ez is megváltozott.

Aki könnyen eligazodik az internetes utazási akciók világában, kellően rugalmas, és beéri háromcsillagos hotellel, ma már úgy 300 ezer forintért is találhat Seychelle-szigeteki repülőjegyet és hozzá szállást. Igaz, a nyaralás díszletei így visszafogottabbak lesznek, mintha egy luxusszálloda falai között töltenénk az időt, de egy ilyen nyaralás éppen hogy nem a szálloda falairól szól, hanem a fürdésről, a napozásról, az aktív kikapcsolódásról, amikor alig időzünk a szobában. A páratlan szépségű szigetcsoport tengerpartja viszont, a csillagok számától függetlenül, garantáltan felejthetetlen élményeket ígér.

Nem véletlen, hogy szempillantás alatt múlik el a hosszú, fárasztó, 10-12 órás repülés miatti fáradtság, amikor az utazó először pillantja meg a gép ablakából az Indiai-óceán gyöngyszemeként ismert, fentről gyöngysornak tűnő szigetcsoportot. A magasból éppen olyan, mint ahogyan azt az utazási magazinok, katalógusok gondosan válogatott fotói alapján elképzeljük. Aztán, amikor a gép landolt Mahé nemzetközi repülőterén, felnyitották az ajtót, az utasok pedig elhagyták a kabint, rögtön más érzékszerveinkkel is konstatálhatjuk, hogy megérkeztünk: magas páratartalom, sós meleg szellő, trópusi hangulat üdvözli a turistákat.

Persze, hogyne lenne meleg!? Az Afrika keleti partjától, Szomália „magasságában” úgy 1300 kilométerre, az Egyenlítőtől délre fekvő szigetcsoport a trópusi égövben található. Az évi középhőmérséklet 27 fok, a napi hőmérséklet pedig ritkán esik 24 fok alá. Ugyanakkor nem is emelkedik gyakran 32 fok fölé, és emellett átlagosan napi hét órát süt a nap. A páratartalom magas, viszont a téli monszun gyengének számít, a mikroklíma miatt pedig sokszor pár kilométeren belül jobbra – vagy kicsit rosszabbra – fordul az idő.

Ez már önmagában is ideális üdülőhellyé teszi a szigeteket, amelyre mégsem csak a meleg, a szikrázó napsütés miatt lenne érdemes ellátogatni. Olyannyira, hogy már a repülőteret elhagyva – de még a homokos tengerpartoktól távol – is érezzük: egészen más világba csöppentünk, mint amit másutt megszoktunk. Például azért, mert a sziget egy trópusi paradicsom és egy mini-London keveréke, ahol a Viktória angol királynőről elnevezett fővároson, Victorián áthaladva az ország egyetlen közlekedési lámpájára is rácsodálkozhatunk. A világ legkisebb fővárosában, az angol gyarmati időkre emlékezve, nemcsak hogy balkezes a közlekedés, hanem a trópusokon megszokott épületekkel körbevett, brit nagyvárosokat idéző forgalmi kereszteződés közepén ráadásul egy kicsinyített – úgy háromméteres –Big Ben-kópia is büszkén feszít.

A Mahéban landoló gépek turistái motorcsónakkal, katamaránnal vagy épp repülőgéppel utaznak tovább „saját” partszakaszuk, szigetük felé. De mindegy is, mivel utazunk tovább, mert bármerre, bármivel megyünk, az óceán és a Bounty-reklámból ismerős, pálmafás strandok látványa, a meleg, simogató szél bizonyossá teszi: nem véletlen a Seychelle nevéhez rendszeresen kapcsolt földi paradicsom elnevezés.

Noha a Seychelle-szigeteken még a strandolás iránt kevéssé lelkesedők is órákat, napokat tölthetnek a csodálatos óceánpartot nézve, koktéllal a kezükben, azért érdemes más látványosságokat is felfedezni. Például Praslin szigetén a Vallée de Mai Nemzeti Parkot, amelyet az UNESCO a világörökség részévé tett. Ez az ez egyetlen hely a Földön, ahol megterem a tengeri kókuszpálma, a Coco de Mer. Egészen elképesztő élmény a vízesésekkel, patakokkal tarkított, sűrű, olykor a napfényt is épp csak áteresztő dzsungelben pálmák, banánfák mellett túrázni.

A sűrű, félhomályba burkolózó dzsungel után még mellbevágóbb élmény a világ legszebb partszakaszai között számon tartott „strand”, az Anse Lazio. Mintha csak egy megkomponált fotó lenne: ameddig a szem ellát, csak a hullámzó, türkizben játszó óceánt lehet látni, miközben néhol a víz fölé hajló pálmafák törzse töri meg a valószerűtlenül tökéletes homokos partszakasz látképét.

A Seychelle-szigetekre utazónak nem csak a partról és az óceán tetejéről érdemes megcsodálnia ezt a páratlan világot. Nem véletlen ugyanis, hogy megannyi rangsor is a világ tíz legjobb búvárparadicsoma közé sorolja a térséget, ahol óriási élmény alámerülni: a korallkertek és trópusi halak látványa életre szóló élményt jelenthet. S ha már élővilág! Aki teheti, hajózzon el Aldabrára, a világ egyik legnagyobb korallzátonyára. Ott található ugyanis a világ legnagyobb óriásteknős-populációja, de pörölycápa, rája és barrakuda is látható kis szerencsével. Madárlesre pedig Aride szigetére érdemes indulni: ott van ugyanis a térség legnagyobb tengerimadár-kolóniája.

Aztán pedig vissza a parádés tengerpartra, ami garantáltan feledteti a szürke hétköznapok búját-baját.

Érdemes tudni

A szigeteket a portugál Vasco da Gama fedezte fel, de a kelet-afrikai és arab kereskedők már biztosan sokkal korábban is ismerték. 1814-re a Párizsban megkötött békeszerződés alapján Seychelle és Mauritius is brit fennhatóság alá került. Függetlenségét csak 1976-ban kiáltották ki. Az elhagyott századfordulós brit gyarmati házak a nagyobb szigeteken néhol még a mai napig megtalálhatók. Az alkotmány szerint az ország 155 szigetből áll, fő szigete Mahé, ahol a főváros, Victoria is található. Hivatalos pénz a seychelle-i rúpia: 1 euróért úgy 16 rúpiát kapunk. Mivel Seychelle-nek nincsenek őslakói, az itt élők főleg afrikai, francia, indiai és kínai bevándorlók utódai. A szigeten három nyelvet beszélnek: az angolt, a franciát és a kreolt.