Ha Thaiföld, akkor legtöbbünknek a világ talán legszebb trópusi szigetei és a Thai-öböl lenyűgöző természeti szépsége ugrik be elsőre. Pedig Thaiföld, történelmi értékeivel és természeti szépségeivel, ennél messze többet nyújt az utazónak.
Ha a tengerpartnál többre vágyunk, menjünk északra a mianmari és a laoszi határhoz, és nézzük meg Chiang Mait, mondják a rutinosabbak, és komolyan gondolják, hogy ezzel ki is merítették a thai kultúra kincsestárát. Tény, hogy valóban felbecsülhetetlen értékű építészeti és kulturális örökség bújik meg az északi hegyekben, ahol a hófehér falú, arany kupolás sztúpák is igazán lenyűgöző látványt nyújtanak, de Bangkokhoz közelebb is vannak felfedezésre váró, gyönyörű történelmi emlékek, ezeréves templomok és városok.
Egy ilyen túrát is érdemes kipróbálni Bangkok felől indulva, amit ízlésünknek megfelelően kezdhetünk autóval vagy belföldi légi járattal, ahol a tip-top kis gépek egy órán belül visznek el minket az ország északi részének közepére. Onnan pedig már kezdhetjük is a kulturális felfedező kalandtúrát.
Utunk kezdetén, alig 50 perces repülés után érkezünk meg a Yom folyó menti Phraebe, a hasonló nevű tartomány központjába, Észak-Thaiföld egyik kis ékszerdobozába. Egykor falak védték a várost, amelyből itt-ott máig megmaradt valamennyi, ami most felújítva várja az érdeklődőket. A különleges, úgynevezett trópusi szavanna klímájú városka a májustól októberig tartó monszunidőszakot kivéve igencsak meleg tud lenni. Cserébe a környező hegyeket zöldbe borító dús növényzet éppen ezt az időjárást hálálja meg. A trópusi fák között is kiemelkedő értékű a tikfa, ami a thai építészeti kultúra alapjául szolgál, amelynek egyik méltán híres remeke található itt, a messze földön híres Wong Buri Noble Teak House. A természetesen tikfából épült, világos rózsaszínű nemesi épület nyitva áll a látogatók előtt, bepillantást engedve a helyi gazdag nemesek egykori életébe, miközben a hatalmas ház másik részén ma is Phrae, a régiót hosszú évszázadokon át uraló egyik nemesi családjának leszármazottai élnek.
Phrae kivételes kulturális látnivalói között emellett is akad még olyan, amelynek látványa örökre szóló élményt jelent. Ilyen a Wat Pong Sunan templomkomplexum hófehér főépülete, égre törő több száz apró csúcsával és a hatalmas fekvő arany Buddha-szobrával. A kötelező látnivalók másika a Wat Phra Non templomegyüttes, amely Phrae és környéke építészetének igen jellegzetes darabja, az arrafelé oly jellemző fekvő Buddha-szoborral. Amely az előzőnél lényegesen kisebb – „csak” 9 méteres –, és az egyik templom rejtekén találjuk, amelynek falait és tetejét arany, illetve vörös színű dekorációk gazdagítják.
Az itt jellemző, fából faragott házak egyik legszebbike a Baan Chao Nhan Chaiwong, amit kívül és belül is a helyi kézi fafaragások remekei díszítenek, képet adva egy, ha nem is nemesi, de mindenképpen jómódúnak számító helyi család több generációjának életéről. Ezek a házak ráadásul nemcsak nagyok és tágasak, hanem úgy lettek kialakítva, hogy kellően hűvösek is legyenek ahhoz, hogy lakóik számára komfortos érzést biztosítsanak a különleges helyi klimatikus viszonyok között.
Utunkat autóval folytatjuk. Nemsokára nem is akármilyen tapasztalatot szerezhetünk a mindössze félórányira található Ban Thung Hongban, ahol saját magunk festhetjük és különféle mintákkal díszíthetjük azt a finom anyagból készült sálat, amit aztán meg is kapunk ajándékba. A környék jellegzetes kézművesipara ugyanis az indigófestés, amelynek remekei a helyi természetes anyagokkal festett – leginkább sárga és indigókék – pamutáruk, blúzok, ingek, ruhák, amelyek a helyi piacok és boltok mellett egész Thaiföldön is igen népszerűek.
Activity Sukhothai módra
Ezután Sukhothai felé indulunk, de útközben is vár ránk egy vallási-építészeti csoda. Bár nem egy ősi építményről van szó, de Wat Phra That Suthon Mongkon Khiri monumentális templom- és szoboregyüttese így is gyönyörű építészeti érték, amelyet az ősi, hagyományos struktúrák ihlettek, és amely hatalmas elefánt-, Buddha- és egyéb szobraival egy egész kis völgyet elfoglal.
Megérkezve a régió központjába, Sukhothaiban ismét activityzünk, vagyis a saját kezünkkel próbálunk valami maradandót alkotni a város egyik híres kézműves-tevékenysége, a kerámiakészítés területén. Tény, hogy kezünk munkájának eredménye nem vonul be a világörökség remekei közé, de legalább megismerjük a fő helyi díszítőmotívumokat, a halat, a lótuszt, amit egy laikusnak nem is olyan könnyű megfesteni a kerámiára.
Az igazi és méltán híres Sangkhalok kerámiák a Sukhothai Királyság időszakából származnak. A manapság Kínából behozott és itt „testre szabott”, a helyi motívumokkal díszített kerámiákat 1100-1200 fokon égetik ki, az így születő kerámiaszobrok és egyéb termékek több stílus- és színkorszakot ölelnek át. Mind az egyedi művészi darabok, mint pedig a tömegben gyártott termékek iránt óriási a kereslet a világban, olyannyira, hogy a helyi kézművesek alig győzik készíteni azokat.
Másnap reggel 6-ra már a Wat Traphang Thon-templomhoz vezető, az épületet körülölelő tó fahídján találjuk magunkat, amint alkalmi útitársainkkal egymás mellett térdelünk. Szerencsénk van, mert ezen a napon jönnek ki a szerzetesek a nép közé; a város lakói sok kis ajándékcsomagot készítettek elő számukra, amelyet ők ilyenkor szoktak átvenni. A csomagok élelmiszert, gyümölcsöt rejtenek. Mi is viszünk néhány apróságot, és meghatódottan vagyunk részesei a ceremóniának.
Majd következik a nap igazi fénypontja, amelyért meglátogattuk a várost és a régiót: a Sukhothai Történelmi Park. Mehetünk kerékpáron vagy tuk-tukon is, ki-ki erőnléte vagy kedve szerint. Az egykori város teljes területe hatalmas: mintegy 70 négyzetkilométert. Mi most csak a központját tekintjük meg, amely így is városnyi terület; a Királyi város nevű központi rész és a Wat Mahathat a terület spirituális központja, ami nagyjából szimmetrikus és egyenletesen elhelyezkedő építményekből áll.
Az uralkodók és a leggazdagabb családok folyamatosan bővítették területét, amelynek részeként újabb és újabb chediket, templomokat, szobrokat emeltek. Így aztán hatalmas Buddha-szobrok nyúlnak az ég felé, mint amilyen a Phra Achana, a Wat Si Chum fő figurája, miközben a különböző korok stílusai – a korai thaitól a khmer befolyásig – mindegyike megtalálható itt. A szépséges Wat Si Sawai például khmer stílusban épült, ezért nehéz benne rendszert találni. A szépséges építmény azonban ettől különleges: szinte sugárzik a falakból a történelem, miközben átitat minket a spiritualitás.
Vízilakók és óriás békák
Utunkat délnyugat felé folytatjuk, és amíg Phraeba érkezve nagyjából 550 kilométernyire északra voltunk Bangkoktól és délre Chiang Maitól, most olyan 250 kilométernyire közelítettünk vissza a főváros felé, kicsit nyugatabbra, Mianmar irányába, ami ide igen közel van. Uthai Thani a felfedezetlen csoda, amelynek legnagyobb kincse a természet, hiszen nagy része erdőből és hegyekből áll. A település nemcsak nyugodt életével, vízi életmódjával kínál pihenést és teljes kikapcsolódást, de kultúrájával is. Amelynek messze földön híres reprezentánsa a Wat Thasung csillogó, kristálydíszes temploma, amely a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik.
A térség jelentős folyója a Sakae Krang, amely egykor az összeköttetést jelentette az északi és a déli régiók között. Ma halászok élnek itt a vízen takaros kis házaikban, teljesen berendezkedve erre az életmódra. Meg is látogathatjuk őket egy hajókirándulás alkalmával, be-benézve egy-egy halászlakba. Ők látják el friss halakkal a környező városok piacait, melyekből egyet mi is megtekintünk – ismét hajnali indulással –, hogy lássuk a friss árukészletet. Ami friss és bőséges, és a távolról érkezőknek természetesen egzotikus, például a hatalmas békákkal, ami éppúgy a helyi gasztronómiai kultúra része, ahogy mifelénk a kisebbek. Stílszerűen egy folyóparti szállodában szállunk meg, ahol mindenki saját kis faházat kap, de a modern élet teljes kényelmével – leszámítva az errefelé mindennapos gekkóval az ágytámla mögött.
Habár a szépségre és a kulturális minőségre eddig sem kellett panaszkodnunk, a következő kulturális kincsért már önmagában is megérte volna erre a hosszú útra vállalkozni. A világ egyik legszebb középkori városa, az ázsiai múlt értékeit őrző Ayutthaya ugyanis tényleg megszámlálhatatlan csodát ígér.
Az egykori főváros – amelyet még 1350 körül alapított Ramathibodi király, aki 1369-ig uralkodott – azonnal rabul ejt minket, ahogy meglátjuk. Ayutthaya Történelmi Park néven ismert ma az a terület, ahol az egykori főváros épületegyüttesei találhatók. Van, ahol több épület, templom, szoborcsoport maradt meg egy helyen, de ha teljesen meg akarjuk ismerni, készüljünk fel arra, hogy igen nagy területet kell bejárni, és minden sarkon az egykori dicső múlt egy-egy csodás emlékével találkozhatunk. Ezért ha a teljességre szeretnénk törekedni, semmiképp se gyalog induljunk útnak, hanem stílszerűen béreljünk tuk-tukot vagy autót, amely klimatizált. Egyes területek pedig elefántháton is bejárhatók.
Ayutthaya mesébe illő épületei terrakotta színükkel, a thai, a khmer és egyéb stílusok keveredésével értelemszerűen emlékeztetnek a kambodzsai Angkor templomegyüttesre, és nem véletlen, hogy az ember akár órákig is elüldögél az égbe vesző templomtornyok, folyosók és szobrok között. 35 király uralkodott itt Ayutthaya fénykorában, és ez még akkor is látszik, érződik az egész városon, ha 1767-ben óriási károkat okozott a burmai hadsereg, amit azóta helyrehoztak már. És ez a kincs nincs 100 kilométernyire a jelenlegi fővárostól, Bangkoktól.
Bangkok, a Mahakorn Sky Walk Akár érkezéskor, akár távozáskor szakítsunk időt Bangkok klasszikus látnivalói mellett egy vadonatúj látványosságra, a Mahakorn Sky Walkra. Miközben észrevétlenül repülünk fel a 310 méter magas kilátó tetejére, a liftben tematikus videófilm-vetítés zajlik. A külső kilátóra, a 75. emeletig lifttel megyünk, és máris gyönyörködhetünk a város körpanorámájában, majd egy kis sétával a felső szintre sétálhatunk, egészen a 78. emelet magasába. Ázsia legmagasabban fekvő tetőteraszbárja van a csúcson, ahol az átlátszó padlón át is megcsodálhatjuk a nyüzsgő ázsiai megapoliszt.
Irány a plázs!
Ennyi látnivaló után, északot magunk mögött hagyva, kicsit délebbre, már kezdődhet is a csodás tengerparti plázson a nyaralás. Amelybe azért egy kis kultúrtúra is belefér. Az északi körút után mindössze másfél órás autóútra van Pattaya. A népszerű tengerparti város olyan kiváló partszakaszokkal, amilyeneket Thaiföldön mindenütt megszokhattunk, izgalmas hajókirándulásokkal, nyüzsgő éjszakai élettel, elegáns tengerhajós klubokkal és persze szállodákkal a város déli részén, amelyek az üzleti élet eseményeinek is színteréül szolgálnak.
De a napfény és a kék tenger mellett a kultúra sem hiányzik, mivel a thai fafaragás egyik világszerte ismert remeke és szimbóluma, a Sanctuary of Truth, azaz az Igazság Szentélye Pattaya északi részén egy kis félszigeten található. Az Igazság Szentélyének – amelynek tematikája a vallás – minden centimétere kézzel faragott műremek. Nagyrészt az Ayutthaya-időszak építészeti megoldásait felvonultatva, miközben mind a buddhista, mind a hindu vallás, illetve a kambodzsai, kínai, indiai és thai mitológiák szereplői is felfedezhetők a lenyűgöző szoborkompozíciók között. A monumentális, 105 méter magas épületet egy thai üzletember, Lek Viriyaphan – aki több kulturális projekt kivitelezésében is oroszlánrészt vállalt – kezdeményezésére kezdték el építeni 1981-ben, és folyamatosan készül, előreláthatóan 2050-ig.
Thaiföld Turisztikai Kiállítás Pattayán A Thailand Tourism Market (TTM), Thaiföld legnagyobb Utazási Kiállítása az idén Pattayán került megrendezésre. A kiállítást eredetileg Bangkokban, az 1990-es évek végén tartották meg először. Miután két évig, 2016-ban és 2017-ben Chiang Maiban rendezték meg, 2018-ra Pattayát választották a nagyszabású rendezvény helyszíneként. A rendezvényt a Pattaya Ocean Marina Yacht Clubban rendezték meg, amely a legnagyobb délkelet-ázsiai kikötőben található. Az idei eseményen 280-an vettek részt, míg a turisztikai vásárlói oldalon háromszázan képviseltették magukat.
Kép és szöveg: Szeszler Szilvia
