A különleges, eredetileg bányászati felvonóként szolgáló tatabányai kilátót 1980-ban adták át. Akkor még csak Bányasz-kilátónak hívták. Ugyanis a 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászoknak állít emléket.
A kilátó a 366 méter magas Csúcsos-hegy oldalában található, nem messze a Turul-emlékműtől. 2008 szeptemberében nagy felújításon, valamint biztonsági és szerkezeti megerősítésen esett át. Ekkor keresztelték át Ranzinger-kilátóra Ranzinger Vince néhai bányamérnök valamint a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság tatabányai bányaigazgatójának tiszteletére.
A kilátóhoz Tatabánya központjából a Mozdony utcán, majd az Álmos Vezér utcán keresztül vezető piros sáv jelzésű turistaúton kell eljutni a piros háromszög kiágazásig, innen pedig a Ranzinger Vince sétán vezet el a célig. Az építmény 30 méter magas, és 156 lépcső vezet fel a csúcsáig. A tetejéről délnyugati irányban rálátni Tatabánya iparnegyedére és a nyughatatlan M1-es autópálya egy szakaszára. Északnyugat irányában tökéletes kilátás nyílik az Öreg-tóra és a partján álló várra, emellett Vértesszőlős és Komárom városára is. Déli irányba Oroszlány, délkelet felé Óbarok látható. Északkeleti irányban a Gerecse erdőit láthatjuk, innen emelkedik ki a Turul-szobor. Az élményt csupán az rontja (bár a biztonságérzetünkön határozottan javít), hogy csak védőrácsokon keresztül nézelődhetünk. A kilátó tövében egy faragott kőben két emléktáblát találunk; az egyiken a névadó, Ranzinger Vince arcképét is felfedezhetjük. Ranzinger Vince számtalan ötlettel, találmánnyal, műszaki újítással segítette elő a helyi bányászat fejlődését. Nevéhez fűződik például az iszapolásos technológia, ami nagy mértékben modernizálta a szén kitermelését.
Forrás: www.termeszetjaro.hu
De mi is történt 1987-ben? 1978 februárjában egy sújtólég-robbanás következtében huszonhat bányász vesztette életét. Hat közülük örökre eltűnt, nem találták meg holttestüket a romok alatt. A robbanáskor dolgozók közül csupán tizenkilencen jutottak fel a felszínre. A katasztrófában megsérült és meghalt dolgozók előtt nem csak a kilátóval tiszteleg a város. 2008-ban ugyan is Tatabánya Önkormányzata február 16-át, a robbanás napját a Bányász Hősök Napjává nyilvánította.
A katasztrófa után a munkálatokból kivont aknatoronyból alakították ki a kilátót, amely eredetileg egy ketrecszerű szerkezetet, a kast engedte le és fel – funkciója szempontjából, olyan volt, mint egy lift, ebben „közlekedtek” a bányászok a föld alatti üregek és a felszín között. Az óriási kereket, melyen átvetették a kast tartó köteleket, közelről is meg lehet szemlélni, akár fel is lehet mászni rá.
A környékben érdemes meglátogatni a Szelim-barlangot, a Turul-emlékművet, a Gerecse Kapuja Látogatóközpontot illetve a János-forrást. Ha a bányászok életébe is szeretnénk betekinteni, erre lehetőséget nyújt a Bányászati Múzeum ipartörténeti skanzene. De érdemes felkeresni a Tatabányai Múzeumot is, ami a megye 19-20. századi ipar- és társadalomtörténetét mutatja be.
Király Réka
