Washingtonból irány a napsütötte Miami, ahová fapados légitársasággal jutottunk el. Eközben az is kiderült, hiába esküsznek sokan az alternatív taxitársaságra, az Uber számunkra Magyarország után Amerikában is csak veszteséget hozott. Hiába az angoltudás, elsőre bonyolult a foglalás, és mire a véletlenül beütött megrendelést lemondtuk, már kint is levonták a fájdalomdíjat. Emellett azzal a tapasztalattal is gazdagabbak lettünk, hogy egy nagyobb városban korántsem mindegy, melyik reptérről indul járatunk: hiába olcsóbb valamivel, ha az a több tíz kilométerrel távolabbiról startol, a drágább kijutás költsége elviheti az olcsóbb jegy árelőnyét.
Ha Miami, akkor persze a város partjaitól néhány kilométerre, mesterséges szigetre épült felhőkarcolókban és szállodákban gazdag üdülőterület, Miami Beach jut először az utazó eszébe. Ahová tartva hétvégén szinte egymást tolják előre az autók, és ahol alig találni parkolót. De még így is érdemes megállni valahol, mert a több kilométer hosszú, homokos tengerpart tökéletes fürdési lehetőséget kínál. Még akkor is, ha fekvő és árnyékot adó alkalmatosságot nem könnyű és olcsó találni.
A világ egyik leghíresebb beache után irány az Ocean Drive, és egy kis időutazás a South Beach büszkeségének számító, a világ legnagyobbjaként jegyzett, 23 utcából, 960 épületből álló Art Deco negyedben. Amit nem véletlenül Old Miami Beachnek is neveznek. A múlt század húszas-harmincas éveit idéző épületek között járva, a helyi ízléshez igazodóan színes házak és elegáns erkélyeik könnyen a múltba repíthetik gondolatainkat. Este pedig vissza a mába, mert a Miami kulturális élete meghatározó pontjának számító, népes LMBT közösségének otthont adó városrészben napnyugta után pörög fel az élet, pezsdül meg a latin vér a diszkókban, bárokban.
Miami sem az a hely persze, amit néhány nap alatt megismerhetünk – főleg ha a nappalokat fürdéssel, az estéket bulizással töltjük. De ha már a legeknél tartunk, érdemes lehet ellátogatni az Egyesült Államok legnagyobb tengeri akváriumába, a Miami Seaquariumba, ahol a számtalan tengeri élőlény mellett a betanított delfinek, gyilkos bálnák, fókák produkcióját nézhetjük meg. Vagy merülhetünk egyet a trópusi halak medencéjébe, netán – ha idősebbek vagyunk 16-nál – átmenetileg a fókák és a delfinek idomárjaként is megmutathatjuk képességeinket. De ha még ennél is többet szeretnénk látni, a Zoo Miami 300 hektárján több mint 3000 állat közül nézhetjük a számunkra legszimpatikusabbakat.
Miami életét színesíti egy „történelmileg így alakult” negyed, a Little Havana is. A közel kilenc négyzetkilométeres területen szinte csak spanyol szót hallani, hiszen az itt élők – vagy őseik – döntő része Fidel Castro rendszere elől menekült a legkülönfélébb módon Floridába, ahol továbbra is őrzi a kubai hagyományt.
Ami a turisták számára külön öröm, hiszen a táncklubok, bárok, éttermek hangulata is a karibi szigetországot idézi – kommunizmus nélkül –, miközben itt kubai szivarok közül is biztosan a legjobbakhoz juthatunk hozzá.
Itt pedig be is zárul a kör azzal: miként New Yorkban a Szabadság-szobor, Statue of Liberty, Miamiban a Freedom Tower számít a menekültek, bevándorlók szimbólumának. Az 1925-ben, délen elsők között emelt, 78 méter magas felhőkarcoló, a Miami News kiköltözése után, a hatvanas években, több százezer kubai bevándorló regisztrációját biztosítva az új haza kapujaként is szolgált. Mert az amerikai álom örök érvényű.
Majdnem hippi happening
Az egész a graffitivel kezdődött. Miami egyik trendi attrakciója a Miami – Wynwood Art Walk, aminek eredője az a városrehabilitáció, hogy a város déli részén fokozatosan kezdték az elhagyatott raktár- és garázsépületeket galériává alakítani. 2009-ben Tony Goldman ötlete volt, hogy a különálló vállalkozások egy összefüggő, jól behatárolt komplexumot kialakítva street art művészeti központot hozzanak létre, ahol ma már jó néhány zárt és nyitott galéria, kiállítás – nagyjából 70 – mellett kiváló éttermek is várják a látogatókat.
De a graffitit se felejtsük el, hiszen mára, néha egymástól függetlenül, egész falfelületeket festettek be a művészek, miközben olykor a laikusok is kipróbálhatják tudásukat. A városi graffitiművészet fellegvárában ma már jó nevű művészek – idáig 16 országból 50 művész kapott meghívást – érkeznek falat festeni, miközben a 80 ezer négyzetméternyi falfelület egy részét mások újra is festik. Az igazi buli minden második szombaton kerekedik, amikor a Wynwood Walks alkalmából az éjszakába nyúló színes eseményen DJ-k keverik a zenét, miközben a galériajárás után a kulináris élvezeteké és a koktéloké a főszerep.
Szöveg. Érsek M. Zoltán
Fotók: © Greater Miami Convention & Visitors Bureau / www.MiamiandBeaches.com.
Legyél az első hozzászóló "Utazás az USA keleti partján: 3. Miami" című cikkhez