Utazás az USA keleti partján: 1. New York

Északról délre vagy délről északra? Óhatatlanul is ez az első kérdés, ha az USA keleti partját szeretnénk felfedezni. De ami a végeredményt illeti, mindegy is: annyi és annyiféle látnivaló vár ránk, ami hazatérve hosszú időre elegendő muníciót ad a szürke hétköznapokra.

Stílszerűen keleti parti zenékkel felvértezve indultam a ferihegyi repülőtérre, hogy az északról délre vagy éppen fordítva dilemmáját feloldó IPW-meghívás kapcsán az USA legnagyobb turisztikai piacterére, Washington D. C.-be igyekezvén, előbb New York felé vegyem az irányt.

A repülőút pikantériája, hogy épp a laptopstop idejét írtuk. Amikor az amerikai hatóságok biztonsági okokból, vagy más ötlettől vezérelve – az összegyűjtött akkumulátorok ugyanis a csomagtérben sem jelentenek kisebb veszélyt, ugyanakkor a kárvallott, kiváló légitársaságok igencsak komoly konkurenciát jelentenek a transzatlanti útvonalon az amerikai légicégeknek – több arab légitársaság mellett az USA-ba tartó török gépeken is kötelezővé tették az akkumulátoros eszközök begyűjtését. Ami a Turkish Airlinesnál elég gyorsan és rendkívül kulturáltan ment. A személyzet pikk-pakk, pukkantós fóliába csomagolta a laptopokat, tableteket, fényképezőgépeket, amit New Yorkban szintén jó tempóban adtak vissza. Szóval ilyet is láttam. De jó hír: mára minden légitársasággal szemben megszüntették a negatív megkülönböztetést, vagyis a hagyományos, mindenkire kötelező átvilágítást követően ismét minden technikai eszközt magunkkal vihetünk a fedélzetre.

Igaz, egy éjszaka közeli New York-i érkezés egyben azt is jelenti, hogy elvesztünk egy kifizetett szállodai éjszakát – legfőképpen az előtte lévő napot –, de annyi örömünk azért mégiscsak lehet, hogy a reptéri határellenőrzésen viszonylag gyorsan átjutunk. (Az idők változását jelzi, hogy ma már teljesen természetesnek vesszük az ujjlenyomat- és retinavizsgálatot, ami ellen régen lázadozott az ember.) Aztán ki a terminálról, ahol ilyenkor már kávét sem könnyű kapni a bezárt shopok között, és irány a lehúzásmentesnek tartott sárga taxi, a Yellow Cab. Majd a taxiállomás alkalmazottainak ízes New York-i szavai után, a felhőkarcolók felé közeledve, ismét a filmekből oly ismerős New York-érzés köszönt az emberre.

Útunk a Time Square-re vezetett, ahol még éjfél felé is szépszámú turista próbálta értelmezni, fotóval, szelfivel dokumentálni, hogy itt van, és hogy valamiért ez az óriáskivetítőn futó reklámokkal kivilágított parányi, nem különösebben izgalmas tér a világ egyik legfontosabb turisztikai pontja. De hát a különösebb érdem nélkül – persze a formás alak mégiscsak valami – celebbé vált Paris Hilton erre mondja önmagával kapcsolatban: azért híres, mert híres. A Time Square meg nyilván azért is, mert a Nagy Alma meghatározó pontja. Ahol a terrorveszély miatt ma már a hosszába állított – a nagy események idején biztonságot adóan keresztbe tett – nagy betontömbök is megjelentek a járdán.

A Time Square, ahol a fiatalok népszerű ruhamárkája, a Forever 21 hajnal 2-ig várja a betérőket, reggel pedig már az ABC tévécsatorna az idetelepített Good Morning America morning show-jával vonzza az embereket. Napközben pedig odébb a megmaradt vagy visszaadott Broadway-jegyeket vehetjük meg kedvezményesen, ami egy négytagú családnak így is több mint százezer forintba fáj. Igaz, cserébe olyan klasszikusok és új kedvencek közül választhatunk, mint a Cats, a Miss Saigon, a Hello, Dolly, a Dear Evan Hansen, az Anastasia, a Charlie és a csokoládégyár, a Groundhog Day, a The Great Comet vagy a Come from Away.

A tér sokféle üzlete között az élet édes oldalára is rálelhetünk, ha belépünk az amerikaiak kedvencének számító Hershey csokigyár mintaüzletébe.

Ahol a legendás, ezüstbe csomagolt – sokak által kicsit rosszindulatúan és végtelenül leegyszerűsítve hányásízűnek tartott, mindenesetre érdekes aromájú –, csepp alakú csokit adnak ajándékba. De van emellett még sok-sok fajta és ízű csoki is a színpompás üzletben, ahol még egy látvány-csokikészítő műhelyben zajló tüsténkedést is megfigyelhetünk. Mivel érkezésünk másnapja a nemzeti fánknapra esett, így édességből már csak azért sem volt elvonási tünetünk, mert a Time Square-en boldog-boldogtalan kapott az apró ingyenes donutból.

New York az a hely, amivel sosem lehet betelni, és amihez mindig kevés egy turistaút időtartama. Persze így is lementünk Manhattan végébe, a Battery Parkba, hogy vessünk egy pillantást a Szabadság-szoborra, és lássuk, milyen sorok állnak a hozzá igyekvő hajókra.

Megnézzük a Wall Streetet és a brutálisan lerombolt World Trade Center tornyainak emlékhelyét, és az életbe vetett hit szimbólumaként itt emelt One World Trade Centert, amelynek tetejéről parádés kilátás nyílik a metropoliszra (Az Utazó 2016. IV. számában bővebben írtunk róla).

Egy kicsit vidámabb pillanatokért pedig felkerestük a Nagy Alma bohém negyedét, a Greenwich Village-t, amelynek alternatív nevezetessége az egyik jellegtelen sarok apró kávézója, a Laughing Man, ahol okkal, ok nélkül minden rajongó abban reménykedik, hogy összefut a hely tulajdonosával, az X-Menek és más nagy sikerű filmek sztárjával, az ausztrál Hugh Jackmannal. Aki az Instagramra kitett fotóin jelzi – nyilván némi időcsúszással –, hogy épp a karitatív célokat szolgáló, parányi kávézó teraszán üldögél.

Régi attrakciók, na meg az újak

A múlt század hetvenes évei fényét idéző Plaza Hotel előtt már a XXI. század techsztárjának számító Tesla elektromos csúcsmodellje, a Modell X jelzi: egy trendi milliomosnak az autómárkák tekintetében is lépést kell tartania az idővel.

A korszellem követéseként a patinás hotel alagsorában sokféle gasztronómiai kínálatot felsorakoztató food court, vagyis ételudvar nyílt. Kontrasztjaként pedig a felszínen, a felhőkarcolók által körülölelt Central Park bejáratánál az elmaradhatatlan fehér fiákerek még ma is a Reszkessetek, betörők világát idézi. Kicsit beljebb pedig ott a Central Park Zoo, aminek animált megjelenítése a Madagaszkár-filmekben vált világhírűvé.

Ám miközben többfelé is úgy érezhetjük, hogy a városban megállt az idő, vagy éppen erős a hagyományőrzés, továbblépve hamar megtapasztaljuk, messze nincs ez így. Igaz, a metró ma is fülledt, koszos, zajos és tömött, de már akkor is újat látunk, ha az Amerikai Természetrajzi Múzeumban felfedezőútra indulunk. Mert az intézmény forgalmát 20 százalékkal megemelő Éjszaka a múzeumban-filmek díszleteit már hiába keressük. Ennél sokkal lényegesebb persze, hogy New Yorkban sorra emelkednek ki a földből az új épületek – miközben azt hinnénk, hogy például ott már nincs is hol, még a Central Park mellett is épülnek új toronyházak –, születnek új látványosságok.

Ilyen a Times Square szívében megnyílt Gulliver’s Gate interaktív kiállítás, a világ nagyvárosainak több mint 300 miniatűr 3D-s nyomtatású épületével, valamint a National Geographic Encounter – Ocean Odysses, ahol a tengerek élővilágát tárják virtuális és interaktív módon a látogatók elé.

Na és ilyen lesz a countryzene kedvelőinek szóló, az igazi nashville-i hangulatot a metropoliszba varázsoló Opry City Stage, a valódi tennessee-i gasztronómiát idéző éttermekkel, bárokkal, hifiszobával és persze élő countryzenével.

Miközben a 75 ezer szállodai szoba közül jó néhány parádés kilátással rendelkezik, mert valamelyik toronyházban található, a világ egykor legmagasabb épületének számító World Center kilátójának babérjaira – és különösen egykori közönségének pénzére – többen is pályáznak már. Leggyorsabban a Rockefeller Center nyitotta meg a Top of The Rockot. Azóta az Empire State Building 86. emeletére is felmehetünk, vagy a 381 méter magasan lévő 102.-ről már 360 fokban nézelődhetünk reggel 8-tól, a naplementét is megcsodálva, egészen hajnali 2-ig. Itt például kifejezetten jól jön a többféle kedvezményt és ingyenes belépőt is kínáló New York CityPass, amellyel nemcsak fizetés, hanem sorállás nélkül indulhatunk a kilátóba. Ja és ne felejtsük, hogy időközben a One World Trade Center fő attrakciója is maga a legendás helyen álló kilátó.

Szöveg: Érsek M. Zoltán
Fotók: © NYC & Company / www.nycgo.com